Csúcs ez a srác!

A család, az edző és a tizenkét éves Illovszky Dominik is igyekszik helyén kezelni, hogy az elmúlt egy hónapban kétszer is világcsúcsot futott hatvan méteren. Minden érintett tisztában van azzal: az ifjú még nem sztárvágtázó, hanem ígéretes tehetség.

reb „Maga a világcsúcstartó édesapja? Gratulálok, nem mindennapi dolgot vitt véghez a fia” – szorongatja meg egy férfi Illovszky Viktor kezét a Budapesti Honvéd Tüzér utcai pályáján. Egyelőre a család és az ifjú rekorder, Dominik is szokja a helyzetet, hogy sokan gratulálnak, és mind többen érdeklődnek a srácról. Sem a családfő, sem az édesanya nem kívánkozik a rivaldafénybe: a Telesport forgatásán például hosszú egyezkedés után néhány mondatra az apa áll a kamera elé. Az anyuka, Gyöngyi saját elmondása szerint leblokkol, amikor ráirányul a figyelem.

Ellenben a szülők tizenkét éves csemetéje, Dominik jól kezeli a „fellépéseket”: a rekortánon és azon kívül egyaránt. Augusztus 22-én az alma materben, a Honvéd-pályán ért el világcsúcsot 60 méteres síkfutásban, majd nagyjából három héttel később a kedvenc versenyén, a brnói nemzetközi viadalon szorította le 7,23-ra a rekordidőt. A kérdések özönét is jól állja, bár nem titkolja: a felvételek, interjúk helyett inkább edzene. – Eredetileg Csehországban szerettem volna csúcsot futni, kicsit meglepett, hogy itthon is sikerült – kezdi a korához képest kimondottan érett Dominik. – Amikor vágtáztam, éreztem, hogy jó idő lehet, de azért azt nem tudtam volna megmondani, hogy ennyire. Noha az atléta kétszer is megjavította a korosztályos legjobbat, család, edző és versenyző egyaránt egységes abban: az eredményt nem szabad túldimenzionálni. A több mint hússzoros magyar bajnok – az édesapa által csupaszív trénernek nevezett – Könye Irma szerint a mutatott teljesítmény nagyszerű, ám inkább jelzés a jövőre nézve: a fiúból remek futó lehet.

Domminik augusztusban a brit Alex Kiwonya csúcsát javította meg. A már 18 éves sprinter azóta pályát váltott: a Chelsea U21-es keretének tagja, U18-as angol válogatott futballista.

Az édesapa nagyon ügyel arra, hogy ne csináljanak celebet fiából, egyúttal próbálja kerülni a nevükből fakadó szenzációhajhászást. Talán ennek is tudható be, hogy bár nagybátyja a Vasas legendás labdarúgóedzője, Illovszky Rudolf, soha szóba sem került az, hogy focizzanak gyermekei. Dominiket és bátyját, Dánielt (aki a csehországi nemzetközin szintén pályacsúcsot futott) is az atlétika pályára hozták először, nagyjából négy éve.

Egyikük sem sorsfordító pillanatként idézi fel azt a találkozást: átlagosan kezdődött a már korántsem átlagosnak tetsző pályafutás. A bátyját követve lassan-lassan Dominik is futópályára merészkedett. Könye sem látta az első pillanatban, hogy kivételes fiú érkezett. Az első évben az alapokkal ismerkedett, a másodiktól látszott, nem mindennapi tehetség került hozzá. Egy évvel ezelőtt már pályacsúcsot száguldott Brnóban, amire idén rátett egy lapáttal, ráadásul a távolugrást is megnyerte (567 centiméter). Könye szerint ugyanakkor fiatalságát mutatja, hogy a két finálé közötti rövidke, 15 perces pihenőben nem tudott még kellően feltöltődni, ezért is nyerte a 60 métert rekordon kívüli, 7,30-as idővel. Mindenki Irma nénije 1982-óta edzősködik, s az azóta eltelt években rengetegszer látta, hogy egy atlétát túlterhelnek, aztán a tehetség kiég. Tisztában van vele, a talentumot „pólyázni” kell, épp ezért, nagyon kíméletesen, az életkori sajátosságoknak megfelelően készíti fel Dominiket. A fiú jövőre is legfeljebb heti háromszor edz egy héten, amiben lesz játékos foglalkozás, erőfejlesztésként akár az úszás is szóba jöhet. Bár Dominik szíve szerint mindig sprintelne, edzője gáton is tanítja, és persze a távolugrás sem maradhat el. Ráér specializálódni. – Nagyon nagy szerepe van az edzőnek abban, hogy ne rontsa el a tehetséget. Sok mindent láttam, Pauer Géza és Dobos Gábor olimpián is versenyzett, tudom, mit kell tenni ahhoz, hogy jó ütemben fejlődjön. Dominik nagyon okos srác, amellett megszállott: amit eltervez, véghez is viszi. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó futó legyen. Amikor arról kérdezzük a fiatal atlétát, milyen jövőt képzel el magának, azt feleli: szeretne tanulni, egyetemre járni (akár külföldön), és mérnök lenni. És persze futni. Viszont ő is úgy látja, ahogy a felnőttek: most van mire igazán szerénynek lenni. Az édesapa szerint ez és az alázat a két legfontosabb tulajdonság, amit szem előtt kell tartaniuk. Egyetért vele Könye is: az üres kalász hordja fent a fejét, a teli hajolva bújik meg. Aratásra várva.