2014-09-29 08:22
Méltóbb feltételek között az Illés Akadémia
Mindössze három pályával rendelkezik a hét éve létrejött, szombathelyi Illés Akadémia, így lesz mire költeni a kormánytól kapott 2.57 milliárd forintot. Illés Béla szerint a Double Pass munkája nagyon hasznos lehet a magyar futballnak – persze, csak ha az összes akadémia megfogadja az útmutatást.
Nagy-Pál Tamás Kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a magyar kormány nemrég a szombathelyi nyugat-magyarországi utánpótlás-nevelési centrum létrehozását, ezért 2.57 milliárd forinttal támogatja az Illés Akadémiát (címlapfotó: vaol.hu). A műhely alapító igazgatójával, Illés Bélával beszélgettünk: mire költik a hatalmas összeget, illetve értékelte az intézmény eddigi hét évét. „Volt már szó róla korábban is, így bíztunk benne, hogy mi is bekerülhetünk az államilag támogatott akadémiák közé – kezdte Illés. – Ez az összeg a többszöröse az intézmény éves költségvetésének. Amikor annak idején megalapítottuk, önerőből csináltuk, mindenki a saját pénzét tette bele. Ezért vagyunk büszkék, hogy már elértünk szép eredményeket.” Pedig Szombathelyen még nem uralkodnak a Puskás vagy éppen a Sándor Károly Akadémiához hasonlítható állapotok. „A teljes összeget az infrastruktúra fejlesztésére szánjuk. A Double Pass listáján annak ellenére végeztünk a harmadik helyen, hogy a mai napig mindössze két füves és egy műfüves pályán dolgozunk. Ezt azért jócskán kinőttük hét év alatt. Rengeteg csapatunk van már, nem is beszélve a Lurkó FC-vel való együttműködésről, melynek köszönhetően már óvodásokat is edzünk. Elemi igényünk van tehát újabb pályákra.” A belga auditcég listáján a felcsúti, valamint az agárdi műhely mellet a Magyar Futball Akadémiát is megelőzte a szombathelyi. „Mindenki számára fontos munkát végeznek a belgák, mert független cégről beszélünk, amely nem Magyarországon szerezte tapasztalatát, hanem a kontinens legnagyobb futballkultúráiban. Nálunk az MTK utánpótlásbázisát leszámítva még gyerekcipőben jár a rendszer. A cég viszont nem most lát először akadémiákat.” Fejlődés várható, már ha az útmutatásai nem ütköznek falakba – ami azért valljuk be, a magyar közeget ismerve nem lenne meglepetés –, és minden akadémián hajlandóak megfogadni a tanácsokat. „Mi abszolút készek vagyunk erre. Részletes beszámolót készítettek, melyben leírták: miben vagyunk jók, és mire kell még figyelnünk, hogy még sikeresebbek legyünk. Fejlődni mindenben kell, szerintem maximális pontszámot senki nem kaphat. Jók vagyunk a korosztályos válogatottak, illetve az NB I-es labdarúgók nevelésében, amit negatívumként jegyeztek meg, az a már vázolt infrastruktúra.” Illést arra is megkértük, értékelje akadémiája első hét évét. „A lehetőségeinkhez képest addig jutottunk, ameddig szerettünk volna. De nem vagyunk elégedettek. Büszke vagyok az utánpótlás-válogatott és NB I-es játékosainkra. Amikor megalakultunk, elsődleges célként azt tűztük ki, hogy a Haladás felnőttcsapatát töltsük fel saját nevelésű labdarúgókkal, hiszen nem tartozunk a legnagyobb költségvetésű klubok közé. A mindenkori vezetőedző is partner abban, hogy megadja a lehetőséget a fiataloknak bemutatkozásra.” És vajon újabb hét év elteltével mivel lenne elégedett? „Nagyon remélem, hogy addigra már meglesz az edzőkomplexum. Akkor adottak lehetnek a feltételek, hogy még ennél is jobb munkát végezzünk. Tizennégy éves múlttal pedig – merem remélni – nemcsak a Haladásban, de a felnőtt-válogatottban is lesznek játékosaink.” Ez már jóval korábban összejöhet, hiszen beszélgetésünk után Dárdai Pál megbízott szövetségi kapitány keretet hirdetett, és az akadémia egyik neveltjét, a 19 éves Tamás Krisztiánt is meghívta a románok elleni bő keretébe, ráadásul egyetlen klasszikus bal oldali védőként.