Eb-premier után jogsi

Édesapja ölében tanulta a vezetés alapjait, hét-nyolcévesen már egyedül ült a volán mögött, de még csak most szerezhet jogosítványt Marton Gergely. A 16 éves pilóta élete első ralikrossz Eb-versenyén hajmeresztő futamot nyert, és rengeteg tapasztalatot gyűjtött Skoda Fabiájával.

Nagy-Pál Tamás Pályafutása egyik legfontosabb hétvégéjén van túl Marton Gergely. A ralikrossz Super 1600-as kategóriában versenyző, 16 éves pilóta ugyanis bemutatkozhatott az Európa-bajnokságon, ráadásul rögtön első viadalán megszerezte a három pontot érő 14. helyet. Az M-F Motorsport szép jövő előtt álló reménységével beszélgettünk.

– Ilyen Eb-premierről álmodoztál? – Fantasztikus volt! Régóta járunk nézőként Eb-futamokra, és már terveztük, hogy részt is veszünk rajta. Ez teljesen más világ, mint amit eddig láttunk. Remek tapasztalatszerzés volt ilyen gyors és profi pilóták ellen versenyezni. Szerintem többet tanultunk ezen a futamon, mint az egész évadban. Hasznos dolgokat, komoly technikákat figyelhettünk meg. – De én a pontszerzésre gondoltam főleg. Hiszen a versenyhétvége előtt azt nyilatkoztad, hogy inkább a tapasztalatgyűjtés lehet a cél. – Ott végeztünk, ahol vártuk. Arra viszont nem számítottunk, hogy ennyi erősebb autót és rutinosabb pilótát le tudunk győzni. Ráadásul végre igazán versenyezhettem. Nem az volt, hogy nagyon elvertek vagy nem volt ellenfelem. Kemény középmezőnybe csöppentünk bele, ahol kevésbé fejlett technikával lettünk pontszerzők. – Futamot is nyertél, nem is akármilyet. Hogy volt az a megpördülés? – Nagyon elkaptam a rajtot a hármas kockából: elsőnek jöttem el, aztán a társak kicsit rám segítettek a kanyarban, meglöktek és keresztbe fordítottak. Éreztem, hogy megindul az autó, így ráálltam tövig a gázra és ellenkormányoztam. Sikerült visszahoznom pont a nagy ugrató előtt. Hárman ugrottunk el, majd jött a sikán, ahol nem vettem el a gázt és így sikerült elsőként kijönnöm belőle. – Még így elmesélve is életveszélyesen hangzik. Izgultál a futam előtt? – Persze, hiszen óriási dolog. Bár csak tanulni jöttem, volt bennem drukk. – És mit tanultál? – Körvonalazódott: az autón milyen fejlesztéseket kell eszközölnünk ahhoz, hogy odaérhessünk jövőre az elejére. Ráadásul testközelből megismertem az ellenfeleimet is. – A sztárokat is beleértve? – Pénteken, amikor még nem volt verseny, nyugisabbak voltak a dolgok a depóban. Jöttek velem szembe a legnagyobbak, például Petter Solberg világbajnok is. – Akinek már nyilván van jogosítványa. Te viszont még el sem kezdhetted a tanfolyamot. – De nemsokára belevághatok! – Mégis: hogyan tanultál meg vezetni? – Eleinte édesapám ölében, de mindig nyaggattam: hadd próbáljam ki egyedül is. Erre azt válaszolta: ha be tudom magamnak állítani az ülést, akkor vezethetek. Szerencsétlenségére sikerült, úgyhogy már hét-nyolcévesen elkezdtem vezetni magánutakon és parkolókban, ami hozzásegített, hogy ilyen magabiztos lettem a volán mögött. – Nem nagy a kísértés, hogy ekkora rutinnal kipróbáld magad közúton is? – De. Viszont tudom, hogy milyen következményei lehetnének, így türelmesnek kell lennem. – A jogsi megszerzése viszont nem okozhat majd különösebb gondot. – Azért külön kell választani a kettőt. A vezetéstechnikával biztosan nem lesz baj, de nekem is oda kell figyelnem, hogy a közút és a forgalom okozta környezetváltozásokat kezelni tudjam. – Milyen autót vezetnél legszívesebben az utcán? – Mindig is németpárti voltam. Viszont remélem, nem választhatok majd, hanem márkakötelezettségem lesz, mert az azt jelentené, hogy nagycsapat tagja vagyok, vagy éppen mi váltunk azzá.

– Eddig milyen gépekkel róttad a köröket? – A ralikrossz junior Magyar Kupát kétezer-tizenkettőben Suzuki Swifttel kezdtem. Abban a szezonban rögtön harmadik lettem, az utolsó futamot megnyerve. Az máig a legszebb emlékem, ugyanis szép, tiszta és okos versenyzéssel szereztem meg az első helyet. Utána a Skoda Fabia MK1-es következett már az M-F Motorsport színeiben. Rögtön az első futamomat nyertem vele, végül abszolút magyar bajnok lettem. A Super 1600-ban is Fabiával versenyzem, de ennek sokkal komolyabb az építése. – Saját fejlesztés? – Megvettük az autót, szétszedtük darabokra, és minden fejlesztést mi csináltunk, ahogy a felújítást is. – Ilyenkor mindig a Hajsza című film jut eszembe, amiben Niki Laudát úgy ábrázolják, mint aki a legapróbb alkatrészét is ismeri versenyautójának. Te mennyire veszel részt a fejlesztési folyamatokban? – Ezen a téren is rengeteget fejlődtem az évek során. Egyre többet tudok segíteni a fiúknak. A beállításokhoz meg egyébként is az én érzéseim kellenek leginkább. – Ez most az álomautód? – Ha a pénz nem szabna határt, akkor MK2-essel versenyeznék, még újabb kasztnival. – Ezek szerint megvannak az anyagi korlátaitok. – Amikor az egészbe belevágtunk, még nem volt nagy a költségvetés. Ez persze közben jelentősen megnőtt. Az előrelépéshez szponzorokat kell szereznünk, mert saját zsebből már nem tudjuk finanszírozni. – Milyen jövőképet tudtuk a szponzoroknak felvázolni? – A következő szezonban minél több Eb-futamon szeretnénk rajthoz állni. Utána fel kéne érni ebben a kategóriában a csúcsra, ami Eb-címet, de legalább dobogót jelentene. Most ez még picit álomszerű. A célunk pedig, hogy idővel eljussunk a legmagasabb kategória világbajnokságára is. De az még igen messze van.