A saját nevelésű fiatalok szerepeltetésében hisz Kiss Szilárd, a Siófok KC női NB I-es kézilabdacsapat utánpótlás-szakmai igazgatója. A korábbi női szövetségi kapitány szerint talán a magyar a világ legerősebb bajnoksága.
UP-info A Siófok KC honlapján olvashatja az eredeti interjút, amelyet szerkesztett formában közlünk.
– Hogyan értékeli az ifjúsági és juniorbajnokságban eltelt öt fordulót (mindegyikben 1-4 a győzelem-vereség mutatójuk - A szerk.)
– A juniorcsapat nagy változáson ment keresztül a tavalyi évhez képest, a keret átalakult, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a játékosanyag és az eddigi mérkőzéseink is bizakodásra adnak okot, jó benyomásaim vannak. Az ifjúsági csapattal kapcsolatban ketté kell választani az értékelést: mivel utánpótlásról van szó, nem feltétlenül az eredményesség a legfontosabb, a lényeg, hogy utánpótláskorú játékosokat neveljünk.
kiss_szilard_siofok– Tehát itt is megállja a helyét az a felvetés, hogy adott klubnak ebben a korban nem az eredmények számítanak, hanem hogy tehetségeket neveljenek a felnőttcsapatnak?
– A kettő együtt kell, hogy működjön, azért mindenki szeret nyerni, de ha a kettőt arányaiban nézem, akkor nekünk a lényegesebb az, hogy olyan minőségi játékosokat neveljünk fel, akik később, a felnőttek is megállják a helyüket.
– Hosszú távon többet ér a klubnak ez, minthogy megnyeri az ifjúsági bajnokságot?
– Igen, úgy gondolom, hogy többet ér, habár ismétlem, a kettő nem zárja ki egymást. Abba az irányba azonban nem szeretnénk elmenni, hogy hajhásszuk az eredményt, a tehetségeinket pedig nem gondozzuk kellően.
– Térjünk vissza az ifjúsági csapatra. Mi az a kettősség, amit említett?
– Először is, Pintér Károly gyerekeinek a fele ifjúsági, a másik fele serdülő korú. Picit meg van osztva a csapat, nem beszélve arról, hogy a juniorok közül is többen visszajátszanak.
– Ha jól értem, az ifjúságiak nem is edzenek együtt?
– Nem, sok ifjúsági játékos a juniorokkal edz. Hogy számszerűsítsem: az 1998-99 korosztály az ifjúságival, a 97 -es már a juniorral készül, de a 97 -es korosztály még ifjúsági korú. Ebben a korosztályban van kisebb lyuk.
– Mi a helyzet a fiatalabb korosztályokkal?
– Az elmúlt egy évben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy egyáltalán minden korosztályban legyen stabil csapatunk, mert eddig nem volt. Emiatt egyelőre nem is a minőség a leglényegesebb, de összességében jó úton haladunk. Minden korosztálynak van megfelelő edzője, edzéslehetősége. Siófokhoz csatlakoztattuk a Balatonszárszó, Zamárdi, Balatonföldvár régiót, a rendszernek még utol kell érnie magát. Balatonalmádiban és Lajoskomáromban önálló szakosztályunk van a 2001-2002-2003-as korosztályban. A tömegesítés miatt fontos, hogy sok edzőnk iskolákban is tanít, így többen kezdenek el kézilabdázni.
– Mik lehetnek a hosszú távú célok?
– Tehetségeket nevelünk, minden klubnak az kellene legyen a célja, hogy saját magának neveljen játékosokat. Ehhez meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak. Igenis, a 15-16 fős felnőttkeretbe hosszú távon legalább három-négy saját nevelésű játékost szerepeltetni kell. Például Dunaújvárosban Radulovics és Ferling mellé felhoztam Bulath Anitát, Tomori Zsuzsit, Hornyák Ágit annak ellenére, hogy előfordult, emiatt válogatott kézilabdázókat hagytam ki. Kockáztattam, bejött. A fiatal játékos szerepeltetése mindig megtérül. Húzza a csapatot, van benne energia, küzd, megy előre. Az utánpótlásban nem szabad, hogy azt érezzék a gyerekek, semmi esélyük sincs feljebb kerülni, különben nem lebeg előttük cél. A kluboknak el kell döntenie, hogy hosszú távon saját magának nevel játékosokat, vagy neveli, majd eladja őket. Hozzáteszem, az előbbi a helyes út, mert gazdaságosabb és identitást ad. Az utánpótlást és a felnőtt csapatot össze kell kötni.
– Melyik a jellemző inkább a magyar klubokra?
– A magyar női kézilabda jó irányba halad. Talán jelen pillanatba a miénk a legerősebb bajnokság a világon. Ott van például a Nyíregyháza, amely holland klubbal kötött együttműködési megállapodást azzal a szándékkal, hogy a felnőtt csapatuk és az utánpótlás ne szakadjon szét. Teljes átvilágítást tartanak, és megnézik, mi az, ami nem működik. A kettőt össze kell kapcsolni. Lehet, hogy rövid távon visszaesik az eredményesség, de később kifizetődik. Csak nézzük meg akár a fociban az Ajaxot, Manchester Unitedet, Barcelonát. Mind szinte termeli a tehetségeket, és mennyivel jobb ez, mint mindig kizárólag csak venni játékosokat, akiknek nem biztos, hogy olyan erős kötődésük lesz a klubhoz. Nekem ez a filozófiám. Siófokon szeretnénk, ha hosszú távon ilyen lenne az akadémia és a felnőttcsapat közti kapcsolat, felnevelnénk a tehetségeinket, akik később hozzátesznek az első együttes sikereihez. Napról napra ezen dolgozunk.
