„Mutter Attila visszacsábított”

Fél évet kihagyott, mert edzések helyett inkább a barátokkal lógott. Azóta benőtt a feje lágya, és céltudatosan készül profi focista karrierjére, külföldi szerződésről álmodozva. Nemrég félpályás góllal hívta fel magára a figyelmet. Szőke Dániel az U17-es válogatott és az Illés Akadémia meghatározó játékosa.

Nagy-Pál Tamás Finisébe érkezett az U17-es válogatott felkészülése az októberi Eb-selejtezőkre. A Svájc elleni kétgólos győzelemmel, majd kétgólos vereséggel véget ért dupla barátságos meccs egyik legjobbja Szőke Dániel volt, aki az „odavágón” gyakorlatilag félpályáról szerzett gólt. Az Illés Akadémia 16 éves középpályásával beszélgettünk.

– Mennyiről is találtál be? Negyven méterről? – Volt az negyvenöt is. – Egyéni csúcs? – Persze, ilyen messziről még soha nem lőttem gólt. – A helyzetfelismeréseddel nem lehet különösebb probléma... – Már korábban megfigyeltem, hogy a kapus többször is nagyon messzire kijött a helyéről. Akkor is ez történt, én pedig a felezővonalnál megszereztem labdát, és gondoltam, megpróbálom, hiszen vezetünk. Ha összejön, tök jó, ha nem, akkor sincs nagy baj. – Összejött. A visszavágó miért nem sikerült? – Túlságosan elfáradtunk az első meccsen, a svájciak frissebbek voltak. – Ez nem túl jó hír, hiszen az Eb-selejtezőkön is háromnaponta lesznek a mérkőzések… – Igen, ebben még fejlődnünk kell. De játékban és egyénileg egyáltalán nem jártak előttünk, sőt. – És a csapategység? – Kitűnő! Mindenki küzd mindenkiért, ha valaki hibázik, a másik javít. Remek az összhang, nincsenek ellenségeskedések. Akkor sem haragszik meg senki, ha csak csere, hanem a maximumot próbálja nyújtani. – Jó ezt hallani. Mi a helyzet Tajti Mátyással? Tartott nektek barcelonai élménybeszámolót? – Azt mondta, hogy az edzések nagyjából ugyanolyanok, mint itthon, csak jobban odafigyelnek az apróbb részletekre, és mindenki száz százalékosan odateszi magát, mintha csak meccsen lenne. – De itthon ez miért nem mehet így? Szerintem nincs akadálya… – Valóban, nálunk is alap kéne, hogy legyen ez a felfogás. Én is azon vagyok, hogy az edzéseken és a meccseken is ugyanúgy pörögjek. – Ez a mentalitás mit érhet az Eb-selejtezőn? – Úgy érzem, megvan az esélyünk arra, hogy ott legyünk a kontinenstornán. Bár az ellenfeleink játékerejét nem ismerjük pontosan, ez nem jelenthet gondot. Képesek vagyunk most is és az elitkörből is a továbbjutásra. – Belvon Attila nyáron nyilatkozott a honlapunknak (ITT), nekem úgy tűnt, bízik bennetek. – Nagyon jó a közös munka a mesterrel. Amikor kell, szigorú, amikor viszont magunk alatt vagyunk, akkor nem szid le senkit, hanem megpróbál minket motiválni.

Belvon Attilát megkértük, pár mondatban jellemezze játékosát. „A technikai tudása kiváló, korosztályában az egyik legjobb alapképességekkel rendelkezik. Nagyon kreatív labdarúgó, aki termete ellenére jól tartja meg a labdát. A kombinatív játékban komoly segítségére van a csapatnak és mindig van egy-egy villanása, amivel akár el is döntheti a mérkőzést. Ami hiányossága, az a fizikai állapota, sok apróbb sérülés nehezítette az előző fél évben a fejlődését. Ha ezek elmaradnak, akkor nagyon komolyan lehet vele számolni a középpálya bármelyik részén. Védekezésben nem az egy-egy elleni szituációkban a legjobb, de kitűnően olvassa a játékot, és a megszerzett labdából azonnal képes támadást indítani.”

– Akkor most már szereted az edzéseket? – Igen.

– De nem volt ez mindig így… – Nagykanizsán még az UFC-ben kezdtem el focizni. A meccseken játszani imádtam, de az edzéseket annyira tényleg nem. Rengeteg időt elvett, és nekem hiányoztak a barátaim, ezért abbahagytam fél évre. De Mutter Attila visszacsábított. Ha nem teszi, valószínűleg most nem tartanék itt. Nagyon örülök, hogy visszamentem, és kicsit háttérbe szorítottam a barátokat. – Hogyan kerültél később Szombathelyre? – Megyei válogatón voltunk, utána hívtak fel telefonon, hogy szeretnének szerződtetni. Azonnal igent mondtam, mert előtte már elszalasztottam egy lehetőséget. – Akadémiait? – Igen, Felcsútra igazolhattam volna. Sikerült a próbajáték, de tizenegy éves fejjel féltem belevágni. Nagyon messzire kerültem volna a családomtól. De a mostani jó döntésnek bizonyult, hiszen remek helyre kerültem Szombathelyen. – Hogy megy a játék az Illésben? – Viszonylag jól. Az U17-ben játszom, néha hullámzó a teljesítményem, de ennyi idős korban ez még mindenkivel így van szerintem. – Harmadik helyen álltok a tabellán. Cél a dobogó? – Ősszel még csak az első nyolc, hogy bekerüljünk a tavaszi rájátszásba. Aztán egyértelműen az éremét szállunk harcba. – És a távlati tervek? – Természetesen én is rangos külföldi szerződésről álmodozom. De nem padozni mennék, játszani szeretnék bármelyik első osztályban.