UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-10-04 18:42

A vásárhelyi műhely

Négy éve szinte a nulláról kezdte meg működését a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Klub, s azóta már a balatonboglári akadémiának is adott játékost. Áncsán István ügyvezető igazgató realitásokról és filozófiáról is beszélt.

reb Negyedszer rendezik meg Hódmezővásárhelyen a Török Ferenc-tornát, ezúttal a nyolc és kilenc éves korosztálynak. Szimbolikus az esemény: híven tükrözi a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Klub filozófiáját, egyúttal a fennállására is utal. A városban négy évvel ezelőtt szűnt meg a kézilabda-egyesület, ám a fiatal játékosokhoz kötődő magánemberek, elsősorban szülők, úgy gondolták, nem lehet harminc-negyven fiatalt szélnek ereszteni. Ezért aztán saját erőből, részben önkormányzati támogatással megalakították a HLKC-et, hogy folytassák az utánpótlás-nevelést.
hlkc_hlkc
hlkc_hlkc
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindent a nulláról kezdtek. Előbb a nagyon fiatal játékosok alkotta csapat a Csongrád megyei felnőttbajnokságban indult, s miután azt megnyerte, az NB II-be lépett feljebb, ahol a harmadik évét tölti. Most is elsősorban az egyre inkább felcseperedő fiatalokra épít. Persze szükség volt néhány rutinosabb társra, de a klubfilozófiáról mindent elmond: az ifjak mellé kerestek tapasztalt felnőtteket, és nem fordítva. A kezdeti harminc-negyven gyerekből mára száz fölé szökött a létszám, és a döntő többség továbbra is utánpótlás. – Az a stratégiánk, hogy a saját nevelésű fiataloknak igyekszünk minél több és jobb lehetőséget biztosítani – vallja Áncsán István, a HLKC ügyvezető igazgatója. – Szeretnénk továbbá, hogy legyen helyi kötődésük a játékosoknak: csúnya szóval élve, nem akarunk zsoldosokat hozni. Az igazgató elmondja, sosem voltak hívei a nyakló nélküli létszámnövelésnek. Kezdetektől népszerűsítették a kézilabdát, ám nem akarták, hogy a lehetőségeket meghaladó számú fiatal érkezzen. Ahogy nem normális edzés az, amikor egyszerre harmincan-negyvenen lepik el a pályát, és az sem mindegy, hogy hatodik generációs, kopott, kinyúlt vagy friss, új mezben játszanak a fiatalok. Az ideális körülmények megteremtésében sokat segített a társasági adókedvezményből (tao) származó anyagi forrás: bővítették az eszközparkot, jobban meg tudják becsülni az edzőket (jelenleg hatan dolgoznak a klubban), több pályát bérelnek, továbbá sokkal jobb versenyzési lehetőséget tudtak biztosítani a fiataloknak. – A gyerek nem azért edz, hogy újra edzhessen, hanem hogy játsszon. Még ha idén nagyon jó is, az elmúlt egy-két évben a gyermekbajnokság hagyott maga után némi kívánnivalót. A tao-nak köszönhetően rengeteg tornára eljuthattunk, amire egyébként esélyünk sem lett volna. A klub racionálisan méri fel lehetőségeit: az anyagi körülmények miatt Áncsán szerint jelenleg az NB I/B-s szereplés is „csak nagyon rózsaszín álom”. Amíg nem tudnak megfelelő hátteret teremteni, az elsődleges cél az, hogy minél jobban képzett, egészséges fiatalokat adjanak a sportágnak. Hogy ez sikerült, azt jelzi, hogy nagyjából tíz fiatal ma már Debrecenben vagy a Nemzeti Kézilabda Akadémiám pallérozódik.