UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-10-05 11:52

Az ETO-stílus

A Győri ETO utánpótlás-nevelési elve: nem az eredményesség, hanem a tehetségek nevelése és minél magasabb színvonalú versenyeztetése élvez elsőséget. Minderről Danyi Gábor, a klub ifjúsági-junior csapatának vezetőedzője beszél.

UP-info Az interjút eredetiben a Győri ETO honlapján olvashatja. – Az utánpótlás-edzőnek minden évben új csapatot kell építenie. Mire élvezhetné egy évad eredményeit, már kezdődik az új, új gárdával. Nem fájó ez kicsit? – Ez a feladatunk, ezt tudomásul kell venni, és ennek megfelelőn végeznünk az edzésmunkát . Örülni kell, ha általam nevelt játékos feljebb kerül.
danyi_gabor_gyorietokc01
danyi_gabor_gyorietokc01
– Mi a motivációd mint kézilabda-palánták képzését végző szakembernek? – A legfontosabb cél a játékosok nevelése, és minden évfolyamból minél több tehetséges, jól képzett játékos feladása a magasabb korcsoportnak. Végcélként pedig az, hogy majd valamikor a nagycsapatban kapjanak szerepet. Emellett, illetve ezután természetesen az eredményesség is jelentős, hiszen visszaigazolást ad. A gyereknek és edzőnek is megmutatja, jó úton haladnak-e vagy sem. Nem szabad elfelejteni, hogy a két szempont nem mindig találkozik. Ha hajszoljuk az eredményeket, az a tehetséggondozás rovására mehet. Olykor például azért nem vagy első valamelyik bajnokságban, mert a legtehetségesebb játékosaid már fentebb lévő korosztályban játszanak. A két, ambivalens célnak az elhatárolása az egész utánpótlásképző-rendszer alapjait kell, hogy képezze. – Melyik cél kap prioritást a Győri Audi ETO utánpótlásrendszerében? –  Győrben és számomra is a tehetséggondozás az elsődleges szempont. Az a szakmai koncepció, hogy a legjobb játékosok mindig a tudásokhoz mérten jussanak játéklehetőséghez, és a lehető leghatékonyabb terhelés mellett minél jobb és több játék-, illetve edzésszituációt kapjanak. Ha a tavalyi évet nézzük, a legtehetségesebb juniorjátékosok összesen nagyjából öt meccset játszottak a saját korosztályukban, mert a felnőttcsapatban lehettek. Itt megint előjön az előbb feszegetett ellentmondás. Ha ők nem kaptak volna tudásuknak megfelelő sanszot, akkor jobb helyen zárhatott volna a juniorcsapat a saját bajnokságában. De nálunk nem ez a felfogás. Nem az az elsődleges, hogy mindig megnyerjünk mindent, még annak árán is, hogy a legtehetségesebben mindig visszajátszanak. Az utánpótlás-rendszerünk egészét nézve az egyéni képességfejlesztés van az előtérben, a legtehetségesebbeknek megadni a továbbfejlődés lehetőségét, még akkor is, ha ez a csapat rovására megy. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy az egész klubban egységesen meghatározott legyen, mi a cél, és annak érdekében következetesen végezzük a szakmai munkát. – A junior- és az ificsapat együtt edz, minek köszönhető ez, jó ez így? – Ez a rendszer volt akkor is, amikor én idekerültem, de azt tapasztalom, hogy működik. A két korosztály átjárható, az ifjúságiak abszolút képesek játszani a juniorban is, és ez sokszor indokolt, mert az ifjúsági bajnokság nem mindig olyan erős, hogy a gyerekek fejlődését szolgálja. – Egy csapathoz két edző jár. De a duplacsapathoz? – A juniorok és az ifjúságiak gyakorlatilag egy csapatot alkotnak, elegendő a két edző. Az aktív együttműködés viszont elkerülhetetlen a két szakember között, hiszen minden edzésen közösen dolgoznak a lányokkal. Ilyen létszámhoz és a hatékony munkához viszont szükséges, hogy ketten legyünk a lányok mellett. Lehetőségünk van differenciálni, specifikálni, így lehet igazán jól dolgozni. Nem beszélve arról, ha nekem a felnőttel van dolgom, akkor Laci (Gyulai László – A szerk.) veszi át a szerepemet.
danyi_gabor_gyorietokc
danyi_gabor_gyorietokc
– Milyen a munkamegosztás közöttetek? – Teljesen partnernek tekintem Lacit. Meghatározzuk, milyen súlypontok vannak. Mindig leülünk, és megbeszéljük az adott hónapot, hetet, és azt is, hogy ki mit csinál egy adott edzésen. Azonkívül nyilvánvalóan szabad keze van, és ez nagyon fontos. Én hagyom a kollegámat dolgozni, mert ismerem mint embert, és elismerem mint szakembert. Ha esetleg valami nem tetszik, azt is meg tudjuk beszélni. – Hogyan történik a csapat kialakítása a szezon kezdetén? – Alapvetően a saját utánpótlásunkból táplálkozunk, de kapunk játékosokat oldalágról is. Év közben az utánpótlás-edző mindig nyitott szemmel jár, és az akadémiai képzésnek köszönhetően, be tudjuk hozni a legtehetségesebbeket az ország bármely részéről. Nyitott és átjárható ez a rendszer, és a befogadóképessége is nagy. – Hogyan sikerült a felkészülési időszak? – Az edzéslehetősséggel és -munkával nem volt probléma, amit azonban be kell kalkulálni, az kicsit más, mint a többi klubban. Nagyon sok gyerek szerepel a korosztályos válogatottakban. Ők a felkészülést később kezdik meg, mint a többiek, hiszen nyáron, amikor hazatérnek egy-egy világversenyről, pihenőt kapnak. Ezt tudomásul kell venni, és alkalmazkodni hozzá. Hat-nyolc korosztályos válogatott játékos mindig van az ETO-ból, ami az utánpótlás-nevelő edzők munkáját nagyban minősíti. Ezzel együtt is speciális helyzetet kell megoldanunk. Szeptember közepére, október elejére alakul ki a csapat, illetve áll össze a játék. Ekkorra azonban már gyakorlatilag az ötödik fordulóban járunk. A felkészülésről alapvetően azt vallom, hogy nem szükséges sok edzőmeccs, inkább dolgozni kell, napi két-három edzés ilyenkor megszokott, aztán az iskolai időszakban a napi kettő; egy akadémiai és egy délutáni edzés, mindezt jó körülmények között. – A nagycsapat mellett is edzősködsz. Mennyivel más a junior-ifi edzésmunka, mint a felnőtt? – Szisztematikusan és szándékosan próbálom úgy alakítani, hogy a junior- és az ifjúsági teljesen olyan rendszerben dolgozzon, mint a felnőttcsapat. Ambros (Ambros Martín vezetőedző – A szerk.) személyisége és nyitottsága rendkívüli. Folyamatosan figyelemmel kíséri a fiatalokat, és rendszeresen kéri, adjak föl egy-egy játékost neki edzésre, de nem csak bójának vagy passzológépnek, hanem egyéni képzésekre. Azt gondolom, ha mi is abban a rendszerben dolgozunk, mint a felnőttek, sokkal könnyebb az átmenet, amikor ezek a gyerekek a felkerülnek. Emellett nyilvánvaló, hogy a magam szakmai elképzeléseit is beleviszem az edzésmunkába, de a rendszer, a szisztéma illeszkedik a nagycsapatéhoz. – Ilyen szempontból szerencsés, hogy mindkét csapat mellett ott lehetsz. – Ez nincs mindenhol így, ez ETO-s sajátosság, a rendszerünk nagy lehetősége, amivel élni kell. Ezt nyugodtan nevezhetjük ETO-stílusnak.