Nem tudjuk, mit veszített a boksz, de a futball markáns tehetségről mondhatott volna le, ha Gazdag Dániel az első álmát valósítja meg, és ökölvívó lesz. A távoli bombák specialistája Nyíregyháza melletti faluból jutott el az NB I-ig.
Nagy-Pál Tamás Több szakember szájából elhangzott már, hogy Gazdag Dánielnek rég az NB I-ben lenne a helye. Ennek a honlapunkon például a válogatottból őt elég jól ismerő szövetségi edző, Pisont István adott hangot (ITT). Örülhet, hiszen a 18 éves középpályás először a Magyar Kupában bombagóllal, majd a Pécs ellen már bajnoki mérkőzésen is debütált a Budapest Honvéd felnőttcsapatában. A magyar futball egyik nagy ígéretével beszélgettünk.
Gazdag Dániel1– Igaz, hogy majdnem bokszoló lettél?– Ezt már sosem fogjuk megtudni, mert gyerekként valóban szerettem volna az lenni, de nem próbáltam ki, ugyanis a bátyám elcsábított a petneházi csapat edzéseire, ahonnan már hetekkel később Nyíregyházára kerültem. A szüleim hordtak a tréningekre minden egyes nap, hét éven keresztül.
– Hogyan kerültél a kispesti akadémiára?– Nyíregyházán volt csapattársam Kapacina Valér, aki beajánlott, a szakembereknek pedig megtetszettem. Azóta is nagyon jó barátok vagyunk.
– És már csapattársak is, hiszen te is bemutatkoztál az NB I-ben. Hogy érezted magad a pályán?– Nem panaszkodhatok. Szerencsére, jó labdaérintéseim voltak, a passzaim is oda mentek, ahová szerettem volna és hibát sem követtem el.
– Az kívülről is látszott, hogy nem vagy lámpalázas. Lövésekre is bátran vállalkoztál. Színt vittél a Honvéd támadásaiba.– Nem volt miért idegeskednem. A mester is azzal küldött fel, hogy játsszak úgy, mintha a korosztályomban lennék. Szóval, levette a terhet a vállamról, nem kellett félnem semmitől.
– Ez a pedagógia segített három nappal korábban a kupameccsen is?– Hasonló szögből próbálkoztam, mint a Pécs ellen, csak ott be is akadt a kapuba a labda.
– Megünnepelted felnőtt pályafutásod első hetét?– Idő hiányában elmaradt. Kedden volt a kupa, pénteken a bajnoki, szombaton pedig már a B csapatban szerepeltem.
– Bírtad?– Persze. A felnőtt bajnokin csak negyedórát játszottam, az NB III-ban pedig úgy beszéltük meg az edzőmmel, hogy lecserél hatvan-hatvanöt perc után.
– És a továbbiakban is készülhetnek a kapusok a távoli bombáidra?– Mondhatjuk, hiszen ez az egyik erősségem. Az utánpótlás-bajnokságokban is jó néhány gólt szereztem messziről.
– Mely tulajdonságaidra vagy még büszke?– A sok futásra, a szorgalmamra, az agresszivitásomra és a jó passzaimra. De nemcsak támadásban, hanem védekezésben is a csapat hasznára tudok lenni.
– Ahogy elnéztem, szívesebben játszol előre.– Mint mindenki. Viszont, ha az edző vagy az ellenfél úgy követeli meg, hátul is feltalálom magam. Taktikailag viszont fejlődnöm kell még az élvonalbeli helytálláshoz. Ezen kívül a gyengébbik lábamat és a gyorsaságomat is szeretném még fejleszteni.
– Példaképeid vannak?– Igen, itthon is és külföldön is.
– Gondolom a hazai már jó ideje nem aktív labdarúgó…– Dehogynem! A Honvédban Vécsei Bálintra nézek fel, aki hozzám hasonlóan az akadémiáról került ki. Külföldi példaképem pedig a Barcelonából Andrés Iniesta.
Gazdag Dániel2– Bálint útját eddig másolod, hiszen hozzá hasonlóan tizennyolc évesen mutatkozhattál be az élvonalban. De hogy érzed, neked is sikerülhet megragadnod a csapatban?– Szerintem sikerült meggyőznöm az edzőt. De nem szeretnék megnyugodni, mert folyamatosan bizonyítanom kell, hogy helyem van a csapatban.
– Ami nem lesz egyszerű, hiszen a légiósok lassan mindenkit kiszorítanak. A Pécs ellen Bálinton kívül Hidi Patrik és Kemenes Szabolcs volt magyar a kezdőcsapatban, hozzájuk csatlakoztál negyediknek. Fel lehet nézni ezekre a légiósokra?– Vannak közöttük rutinosak, akiktől lehet tanulni.
– És mennyire nehéz a kommunikáció? Rengeteg nyelvet beszéltek…– Ez kisebb probléma is. A tréningeken az edző olaszul beszél, és néhány játékos fordít nekünk. De azért nem nagy a baj, mert segítünk egymásnak, összehozzuk a dolgokat. Persze nyilván egyszerűbb lenne, ha mindenki egy nyelvet beszélne.
– És szakmailag miben kéne javulnotok, hogy ne kapjatok ki emberelőnyben, mint legutóbb a Pécs és a Diósgyőr ellen is?– A helyzetkihasználásban. Mindig megvoltak a lehetőségeink, többször is eldönthettük volna a meccseket, de a sok kihagyott helyzetünk megbosszulta magát. Egyébként a középmezőny elejére is odaérhetünk.
– Ezen kívül még egy fontos feladat vár rád ősszel, az U19-es Eb-selejtező. Mit vársz a novemberi tornától?– Jók az esélyeink. Mindenképpen reális, hogy továbbjussunk, és az elitkörben megmutassuk, hogy igenis el tudunk jutni Eb-re úgy, hogy nem mi vagyunk a rendezők.
– Összeállt már ehhez a csapat?– Legutóbb Szerbiában látszott, hogy vannak még hiányosságaink, de az annak is betudható, hogy régen voltunk már együtt. Októberben lesz a következő összetartás, reméljük, addigra minden a helyére kerül, és a selejtezőkre már tökéletes lesz.
