A legfiatalabb világbajnok

Vadovics Viktor az U18-as válogatott tagjaként világbajnok lett. Azóta egy csapatban játszhatott a példaképével, Madaras Norberttel. Suliba jár és edzésre. Bajnoki aranyakat szeretne nyerni, majd az Eb-ről valamilyen nemesfémmel hazatérni.

Szita Mónika Világbajnok vízilabdázóban ma igazán nincs hiány. A felnőttcsapat tavalyi barcelonai aranya után idén az U18-as fiúk is felértek a világ tetejére. A csapat legfiatalabb tagja – és egyben az ország legifjabb világbajnok pólósa – Vadovics Viktor, aki alaposan kivette a részét a legfényesebb érem megszerzéséből. A balkezes szélső kilenc éve pólózik, és „civilben” az UVSE csapatát erősíti. Posztjának megfelelően példaképe Madaras Norbert, akivel a Laky Károly uszoda avatóján egy csapatban játszhatott. Saját játékát értékelve – igazi sportolóhoz méltóan – mindenben szeretne fejlődni, és minél több sikert elérni. A jövő nyáron például a világbajnoki mellé Európa-bajnoki (arany)érmet szerezni. – Milyen érzés volt világbajnoki éremmel a nyakadban visszaülni az iskolapadba? Hogy fogadtak a többiek? – Kedvesek voltak, sokan gratuláltak, az osztályfőnököm is. Fura érzés volt ilyen nyár, ilyen élmények után újra iskolába menni. – A suli után az utánpótlás-bajnokságban is becsöngettek szeptemberben, így újra két szerepben kell helyt állnod. Hogyan egyezteted össze a sportot és a tanulást? – Jelenleg normál tanrendben tanulok. Szerencsére az iskola vezetősége sokat segít, hogy össze tudjam hangolni a kettőt. A készségtárgyak alól például felmentést kapok. Később esetleg magántanuló leszek, ha a póló azt igényli.

– Te is kaptál meghívót Horkai György és Benedek Tibor közös keretébe, a Szőnyi úti uszoda avatója alkalmából megrendezett gálameccsre. Milyen volt a nagyokkal együtt vízbe szállni, testközelből látni a mozdulataikat? – Nagy élmény volt. Igazán jó hangulatú mérkőzés lett belőle. A felnőttválogatott tagjai kedvesek, közvetlenek voltak. Madaras Norbi a példaképem, ezért külön öröm volt egy csapatban játszani vele. Persze, a lövéseit csak tátott szájjal bámultam… – Neked ez valóban „csak” gálameccset jelentett, vagy azért volt benned bizonyítási vágy a társak, a közönség vagy akár Benedek Tibor felé? – Természetesen jól akartam játszani, de fontosabb volt, hogy jól érezzem magam a vízben. Semmiképp sem szerettem volna úgy beugrani a medencébe, hogy mindenképpen meg kell mutatnom magam, mert akkor könnyen görcsössé válhatott volna a játékom. – Leülepedett már benned a tudat, hogy 16 évesen felléphettél a dobogó legfelső fokára, vagy ez olyan érzés, ami – ha csak a háttérben is – mindennap motoszkál benned? – A döntő utáni időszakban nagyon a hatása alatt voltam. Bele is telt másfél-két hétbe, mire sikerült felfognom a dolgot. Most talán már mondhatom, hogy nem ezzel kelek és fekszem, viszont olyan emlék, amely erőt ad a mindennapokban. – Van olyan számodra, hogy „a vb pillanata”? – A döntőben a spanyoloknak lőtt gólomat emelném ki, illetve az oroszok ellen vívott elődöntő egészét, ahol szintén kétszer sikerült betalálnom. – Az elmúlt szezont tekintve miben kell elsősorban fejlődnöd? – A gondolkodástól a lövésen keresztül a lábtempóig mindenben. – És mivel vagy elégedett? – Elsősorban talán azzal, hogy ha nagyon kellett, akkor tudtam jól játszani. Isztambulban például ilyen volt az elődöntő és a spanyolok elleni döntő. – Mit vársz magadtól a bajnokságban és a válogatottban? – Az UVSE-vel szeretném megnyerni a bajnokságot serdülőben és ifiben is, az U18-ban stabil kerettag lenni, aztán  jól szerepelni az Európa-bajnokságon.