A kiemeltek közé szeretne kerülni a sísport, hogy végre ne csak tyúklépésben haladhasson az utánpótlás-nevelés. Akadémiai rendszert terveznek, és felülről is építkeznek: a koncepcióba illően érkezett Magyarországra Samsal Dalibor.
reb Három évvel ezelőtt a csíkszeredai születésű Miklós Edit alpesi sízőt honosította a szövetség, aki aztán a szocsi olimpián már magyar színekben végzett a hetedik helyen lesiklásban. Még a sísport iránt kevésbé érdeklődő hazai közvéleményt is felrázta a párját ritkítóan bravúros eredmény: reflektorfénybe került a sportág.
A férfiak között is hasonló lendületet adhat a horvát Samsal Dalibor, aki október elején kapott magyar állampolgárságot és útlevelet. A kitűnő síző – eredeti nevén Dalibor Šamšal – a négyszeres olimpiai ezüstérmes, világbajnok Ivica Kostelić edzőtársa volt, akit többször is legyőzött, ám különböző okok miatt a versenyeken már kevésbé jött ki a lépés. A szövetség honlapján található közleményben az áll, „több, a hazájában meg nem értett tehetség is Magyarország felé tart”, ezért kíváncsiak voltunk, netán az utánpótlásban is hasonló szemmel néznek körül az illetékesek?
kekesi_marton_obudasport.hu
– A pro és kontra indokokat is mindig alaposan átgondoljuk – vág bele dr. Kaszó Klára, az európai szövetség elnöke, a hazai szervezet ügyvezető elnöke. – Kapóra jött, hogy Dalibor érkezett, kétségtelen, lehetőségek tárháza nyílt meg vele. Ám nem koncepció az, hogy pusztán az eredményességet szem előtt tartva külföldieket honosítsunk. Az viszont tény, az egész Kárpát-medencéből szeretnénk fejleszteni az utánpótlást.
Azt Kaszó is vallja, hogy egyelőre jóval korlátozottabb lehetőségekkel rendelkezik a hazai szövetség, mint a környező országoké. Felmerül a kérdés: akkor mivel sikerül Magyarországra csábítani akár élversenyzőket is?
A szavait gondosan megválogatva válaszol:
– Azt gondolom, a hovatartozás érzését tudjuk adni. Talán éppen ez az a nüansz, amin eldől, világklasszissá válik-e valaki vagy sem. Edit is érezte a törődést, hogy fontos nekünk.
A szövetség azokat várja tárt karokkal, akik valamilyen formában beleilleszkednek a koncepcióba, azaz, hogy felzárkózzon a hazai sísport. Nem lehet eléggé megbecsülni Miklós Edit olimpiai sikerét: Ausztriában télen még az utcán is megállították, és gyerekek rohantak hozzá aláiratni a bukósisakjukat. Felkerült a nemzetközi térképre a magyar sísport. Samsallal pedig együtt edzhetnek a fiatalok, tudást és mentalitást tanulhatnak tőle.
Így építkezik felülről, ám a piramis alját sem felejti el a sportág. Kaszó szerint eldőlni látszik a kérdés, lehet-e valaki Magyarországról sikeres síző, ezért okkal bízik abban, hogy egyre többen választják a már most is népszerű sportágat. Ám a felnőttek sikereitől még nem kerültek jobb helyzetbe a fiatalok. A sísport nagyon költséges.
Éppen ezért minden erővel azon munkálkodnak, hogy bekerüljenek a kiemelt sportágak közé. Jelenleg a felzárkóztatási keretből juthatnak anyagi támogatáshoz, amely már jelentős előrelépés, ám a valódi az lenne, ha nem 16, hanem 17 kiemelt sportágunk lenne. Sőt Kaszó hozzáteszi, egyszerre öt sportág válna kiemeltté (alpesi sí, biatlon, síugrás, sífutás, freestyle sí), mivel a hazai szövetség mindegyiket magába tömöríti. Ha ez megtörténne, végre nem csak tyúklépésben haladhatnának az utánpótlás fejlesztésével.
Akadémiai rendszerben gondolkoznak: a helyszínt még keresik. Ennek a csírája várhatóan már idén meglesz, mert január-februárban Ausztriában edzhetne néhány fiatal. Az egyik sportiskolával már megállapodást is kötöttek, amely tanárokat küldene oda erre az időre, hogy az ifjak a tanulmányaikban se maradjanak le. Kaszó azonban megjegyzi: nagyon jó anyagi bázist kell teremteni, hogy a szülők ne érezzék túlságosan nagy tehernek a gyermek sportolását.
Ami pedig az északi szakágat illeti, két biatlonos fiatal Erdélyben készül, a Hargitán. A szakemberek szerint látványos a fejlődésük.
Ausztria és Románia: közel, és talán már nem annyira távol.
