UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-10-20 19:47

Két zöld-fehér generáció

Kis túlzással a pályára született Ballai Anna és Borbála, nem csoda, ha édesanyjukat, a Ferencváros korábbi emblematikus játékosát, Szarka Évát követve ők is a kézilabdát választották. Hamarosan már nem a „Párduc”, Pádár Ildikó, hanem ő edzi lányokat.

reb A népligeti Faházban a századforduló legendás Ferencvárosának egyik kézilabdázója, Pádár Ildikó éppen edzést tart. A 2003-as születésű lánykák igyekeznek követni és betartani az utasításokat. A tréning vége felé megérkezik az egyik korábbi játékostárs, Ballainé Szarka Éva. Valamennyit még el is kap a játékból. Nyugodtan figyeli a gyerekeket.
csalad01
csalad01
Nem volt ez mindig így. Amikor a két lánya, Borbála és Anna belekóstolt a kézilabdába, bizony, nehezen maradt meg a helyén. „Szörnyű volt – eleveníti fel, most már nevetve. – Jaj, ne így, jaj, ne úgy, nem jól csinálják, mindent azonnal javítani akartam. Aztán Köke (Kökény Beatrix, az egyik klasszis, a jelenlegi szakosztály-igazgató – A szerk.) oldalba bökött: Nyugi! Akkor tudatosult bennem, hogy én, aki azt tanítom a szülőknek, hogy ne szóljanak bele a játékba – ugyanazt csinálom. Sok idő kellett, míg ezt tisztáztam magamban, de már mindent a helyére került.” Egyelőre még a pályán kívülről nézi a lányokat, jelenleg ugyanis a 2002-es korosztállyal foglalkozik, illetve idősebbekkel. Az ikreket – akik egyébként nem hasonlítanak egymásra úgy, mint két tojás – egyelőre "Ildi néni" gardírozza. Furcsa is Szarka Éva szájából nénizni a pályatársat, de még milyen szokatlan lehetett a lányoknak. „Párduc családi barát, újszülött koruk óta babázott a lányokkal, Bori és Anna mindig pajtásként tekintett rá.” Aztán Ildi nénivé vált, mert kiderült: az edzőjük lesz. „Néha még most is előfordul, hogy véletlenül tegezzük, de egyébként nagyon tiszteletteljesek vagyunk vele” – magyarázza Bori.
csapatkep_parduccal
csapatkep_parduccal
A „hölgy trió” hamarosan a összejön pályán is, mert jövőre már a mama edzi a két leányt. Hasonló már előfordult néhány éve, de Ballainé szerint akkoriban még nem voltak felkészülve erre, mindenkinek kissé szokatlan volt a helyzet. Most viszont már mindannyian várják az új felállást. Anna azért hozzáteszi: biztosan nem Évi néninek fogják szólítani az anyukájukat. Igaz, nem kell ahhoz együtt lenni a Faházban vagy az Elek Gyula Arénában, hogy családi körben érezzék magukat. A 15-20 évvel ezelőtti, hatszoros magyar bajnok, Bajnokok Ligája-döntős, Pádár, Kökény, Szarka vagy a Fiedler-testvérek, Erika és Adrienne fémjelezte zöld-fehér társulat összetartása ugyanis máig legendás: gyakran még most is együtt nyaralnak. Mi sem természetesebb, hogy a ma az utánpótlásban dolgozó egykori kiválóságok, így Szarka Éva is fontosnak tartja az erős közösség kialakítását. Nyaranta több hetet töltenek együtt, így az edzők és a játékostársak amolyan második családdá válnak, amelyek tagjai mindig, minden körülmények között számíthatnak a másikra. Persze, Éva is tisztában van vele, jobbára az utánpótlásban működik az, hogy az emberi oldal domináljon: egy ponton túl elindul a profi verkli, amelyet csak a nagyon edzett lélekkel bíró fiatalok, majd felnőttek képesek végigcsinálni. (Nem véletlenül sóhajt fel: korábban elsősorban játék volt, amiért tisztességes fizetést kaptak, nem fordítva.)
ballai_bori
ballai_bori
Ezért is vallja, hogy fiatal korban semmiképpen sem szabad elvenni a gyerekek hitét, a játék szeretetét. Nem mesterkélt szavak ezek: a beszélgetés közben sorra jönnek oda az általa korábban edzett fiatalok, hogy megöleljék, és néhány szót váltsanak. Valamivel arrébb pedig, az edzés kezdete előtt húsz-harminc perccel, összegyűlik már a következő utánpótláscsapat, és persze meg a hülyéskedés, a zrika - szó sincs arról, hogy kötelességből, az utolsó pillanatban essenek be. Bori és Anna közben anya köré gyűlik, s megérkezik a családfő, Ballai Attila is. Ő sem ismeretlen a kézilabdapályák környékén: amellett, hogy a Magyar Nemzet sportrovatvezetője, hosszú évekig volt a kézilabda-szövetség és a Ferencváros sajtófőnöke. Ő hívja fel az avatatlan újságíró figyelmét a lányok mezszám-választására. Szarka Éva unokahúga, a felnőttcsapat balszélsője, Szarka Adrienn éppen a nagynéni visszavonultatott mezszámában játszik. „Kevés volt a szabad szám, és persze Éva mindig is nagy figyelemmel követte Adrit, így magától értetődően alakult így. Gyakorlatilag a csarnok tetejéről akasztották le a négyes mezt.” Evidens volt, hogy valaki az ikrek közül is megkapja a bűvös számot: Annáé lett végül, míg Borinak a 13-as jutott. Nem Görbicz Anita miatt, hanem mert 13-án született az anyukája. A lányoknak persze Adri a legkedvesebb játékos, de Bori mindig is oda volt Vérten Orsolyáért. Hát még amikor a szélső a Ferencvárosba igazolt! Nem csoda, csak ámultak és bámultak, amikor Vérten és Tomori Zsuzsanna az egyik meccsükre őket buzdító táblával érkezett. Nem kizárt, évek múlva valamelyik felnőtt-találkozóra vonulhatnak így szurkolni a barátok és a szakértő családtagok, ám a szülők semmit sem erőltetnek. „A lányok maguktól döntöttek úgy idén, hogy már nem zongoráznak – mesélni a papa. – Persze könnyebb így, mert csupa logisztika volt minden délután, négyperces ebédekkel az autóban. Maradtak a kézilabda mellett. Sokfélével foglalkoznak, nyitott egyéniségek, majd elválik, mi a dolguk. Ha lesz erejük és kitartásuk az élsporthoz, mi támogatjuk őket”.