Az elnök nem nyugszik bele

Egynapos látogatást tett Budapesten Nenad Lalovics, a Nemzetközi Birkózószövetség (UWW, korábban: FILA) új elnöke. Honlapunknak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a sportág mind az ifjúsági olimpián, mind az Universiadén a partvonal közelében billeg, amibe ő nem nyugszik bele.

Szekeres István Nem szoktunk foglalkozni írásaink születésének a körülményeivel, most mégis kivételt kell tennünk. A magyar szövetség az elnök látogatásáról kiadott közleményében a következő tényt közli: „Lalovics elnök – felhasználva budapesti tartózkodását – itt adott interjút a nemzetközi szövetség magazinjába Szekeres Istvánnak, a lap főszerkesztőjének.” Az interjú végén megkérdeztem, hogy – programon kívül – válaszolna-e honlapunk két speciális, az utánpótlás-korosztályokat érintő kérdésére. - A legnagyobb örömmel – bólintott rá. - Akkor nem is húzom az időt. A birkózás az ifjúsági olimpiákon másodlagos szerepet tölt be. Kevés súlycsoportban kevés versenyző léphet szőnyegre, a kvalifikációs rendszere pedig formális, nem tükrözi a valós erőviszonyokat. - A megállapítással egyetértek, a helyzettel viszont nagyon nem. És nem is nyugszom bele. Aztán itt a másik fájó pontunk: Universiade… Legutóbb Kazanyban a birkózás is a programban szerepelt, a következőn, Szöulban viszont nem lesz jelen. Hogy történhet meg ez azzal a sportággal, amelyiknek az egyik tagországában, a sport egyik nagyhatalmának számító Egyesült Államokban az egyetemi birkózóklubokban harminckétezer ösztöndíjas sportoló szerepel saját versenyrendszerben, és küzd meg a saját bajnokságában? Ahol az egyetemeken a birkózás a negyedik legnépszerűbb sportág? Hogy lehet, hogy a Koreai Köztársaság fővárosában nem került az egyetemi világjátékok programjába, holott az ország a kötöttfogás egyik vezető hatalma? - Mi a megoldás? - Szeretnénk visszaállítani a birkózás súlyát, rangját, tekintélyét. Erről szól minden törekvésünk. Nem alkudozni, nem kunyerálni akarunk, hanem a jussunkat kérni. Amikor már oda jutunk el, hogy megtehetjük. - Mindenki egyetért azzal, hogy jövőre útjukra indulnak az U23-as kontinensbajnokságok. Később vébét is rendeznének? - Meglátjuk. Az tény, hogy az átlagos férfiember testi fejlődése huszonnégy-huszonöt éves korra éri el a birkózáshoz szükséges maximumot. Leszámítva a nagyon kevés, fiatal zsenit. Aki tehát kinő a juniorkorból, éveken át hátrányos helyzetben van, aligha tud sikerélményre szert tenni. Ennek az ellenszere az U23. Az biztos, hogy Európának nagy szüksége van rá, mert más kontinensek különböző népcsoportjaiban gyorsabb a biológiai fejlődés, és a mi földrészünk fiataljai ezt is megsínylik. Mindenesetre most elindul a folyamat. Meglátjuk, mit hoz. Ha nem lesz rá tömeges igény, elfelejtjük. Ha igen, akár világbajnokságot is rendezhetünk. Érdemes rövid kitekintést tennünk a beszélgetésen eredetileg készült interjúba. Szó volt arról, hogy a birkózás dizájnt váltott. Az új név, a United World Wrestling (UWW) azt hivatott kifejezni, hogy a világ minden részében birkóznak emberek a sportági formán kívül is. A tradicionális küzdőjátékok számtalan helyen léteznek a mindennapok valóságában, nem pusztán néprajzi érdekességek, a mongol Nádam-ünnepek sasbirkózásától a svájci Alpokban tízezrek által látogatott Schwingenig. Ezeket is be kell kapcsolni a sportágba, a nagy versenyek vonzó, promóciós kísérő programjaként. (A témáról nemrég tettük közzé A sportág ezer arca című írásunkat.) Ekkor említette Nenad Lalovics követendő példaként éppen a tavalyi kazanyi Universiadét. A programba bekerült az övbirkózás (belt wrestling), amelynek amúgy van ősi magyar változata is. Nagy sikert hozott, mert a helyi szurkolók nagy számban, örömmel látogatták a „saját sportáguk” versenyét. Az övös változatot és az olimpiai birkózást egyaránt a sajátjuknak tekintették. - Hát, erről van szó! – biccentett az elnök.