Lendülettel és hittel

Szeretettel, de következetesen tanítja a rá bízott fiatalokat Deli Rita, a Fehérvár KC női kézilabda-utánpótlásának szakmai vezetője, ifjúsági és junioredző. Hisz abban, az eredménykényszer ellenére is bátran be kell vetni a fiatalokat a felnőttek között.

reb Éppen tíz éve annak, hogy Deli Rita, a korábbi kitűnő kézilabdázó krónikus sérülések miatt felhagyott az aktív játékkal. Mivel még pályafutása alatt testnevelő-tanári és edzői végzettséget szerzett, adta magát a lehetőség, hogy mielőbb visszatérjen a kézilabda világába. Az olimpiai ezüst- és Európa-bajnoki bronzérmes kitűnőség előbb azonban magánéletére koncentrált: 2005-ben született első kislánya, Lily, majd öt évre rá Szofi. Mint mondja, a korábbi utazással töltött hétvégék után talán szükség is volt arra, hogy új ingerek, benyomások érjék, de mivel mindig is szeretett gyerekekkel foglalkozni, ismét a sportágban találta magát. Előkészítő csoporttal kezdett, aztán aktív pályafutásának utolsó állomásán, Székesfehérváron lett az utánpótlás szakmai igazgatója 2007-től, 2012 óta pedig a juniorokkal is foglalkozik.

„Sok edzővel dolgoztam, rengeteget tanultam azalatt, míg játszottam – kezdi a szinte az összes hazai élcsapatban és a Hypóban is megforduló balátlövő. – A tőlem megszokott lendülettel, hittel szeretném átadni a fiataloknak a bennem leülepedett tudást. Szép pályafutásom volt, mert a segítő szülői háttérnek és a tudatos munkának köszönhetően sokat elértem. Örülnék, ha a játékosok is elhinnék, hogy kitartással és szorgalommal szinte semmi sem lehetetlen. Arról beszél, bár az általa edzett 1995-ös születésű játékosok kevéssé emlékeznek rá (sokkal inkább ismerik a szülők), az internet korában minden információ pillanatok alatt beszerezhető. Nem dicsekvésként mondja ezt Deli, pusztán érzi: az ifjaknak plusz motiváció ad, amikor beáll közéjük, és bemutatja a gyakorlatokat. Fontosnak tartja, hogy szeretettel, kiabálás és káromkodás nélkül foglalkozzon velük: nyilván a gyufát nála is ki lehet húzni, ám inkább tanító típusú edzőnek vallja magát. Ugyanakkor a játékosokkal érezteti, meddig mehetnek el az alkudozásban: a következetesség elengedhetetlen, és számos feladat kijelölésekor nincs demokrácia. „Az edző a csapat vezére, baj is lenne, ha nem így működne”.

Deli a fehérvári női kézilabda-utánpótlás vezetőjeként büszke arra, hogy míg 2000-2001-ben alig voltak fiatal játékosok, ma már bármelyik tornán képesek felvenni a versenyt a legnagyobb klubokkal.

Hitvallását a fehérvári nevelés arc poeticájaként is megfogalmazhatjuk: megtalálni és felnevelni azokat a tehetségeket, akik aztán a helyi közösségnek és a magyar kézilabda kedvelőinek is sok örömet szereznek. Deli szerint napjainkban az edzők új kihívások előtt állnak, elég arra gondolni, mennyi más tevékenység vonja el a fiatalok figyelmét. Legfontosabbnak az egyéni képzést és a tehetségek versenyeztetését tartja – a fehérvári elképzeléseket tükrözi, hogy a felnőttcsapatban több utánpótláskorú fiatal is szerepet kap. „Tisztában vagyok vele, hogy minden csapatot eredménykényszer terhel. Ennek ellenére azt mondom, hogy a fiatalokat be kell dobni a mély vízbe. Tizenhét-tizennyolc évesen már képesek lehetnek helyt állni a felnőttek között. Előbb néhány percekkel, majd egyre többel hozzájárulhatnak a sikerhez. Rengeteg értékünk van, csak meg kell tudni tartani őket.”