UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-11-02 15:26

Képzett testnevelők kellenek

Zsiga Gyula, a Dunaferr élén 1999-ben Bajnokok Ligája-győztes kézilabdaedző manapság az utánpótlás-nevelésnek szenteli mindennapjait. Erről a kolyokkezi.hu-oldalon vallott. Szerkesztett formában közlünk.

UP-info „Meggyőződésem, hogy az élvonalbeli kézilabda alá széles tömegbázist kell kiépíteni, amely idővel egységes és stabil körfolyamatot eredményez – kezdi a budajenői Budai Farkasok Kézilabda Klub és Utánpótlásnevelő Központ vezetője a kolyokkezi.hu-n. – El kell érni, hogy az általános iskola alsó tagozatában, pontosabban már az első osztályban megismerjék a gyerekek a sportágat. Ehhez szakképzett testnevelő tanárokra lenne szükség a tanítónénik helyett.” A rendszer lényege, hogy a gyerekek bármilyen életkorban tudjanak csatlakozni. Ha valaki kézilabdázni szeretne, képes legyen olyan lehetőséget találni magának, ahol nem jelent problémát, ha esetleg már elmúlt tizennégy éves. Zsiga szerint fontos, hogy a gyermek és a szülő is élvezze a kézilabdával együtt töltött időt.
zsiga_gyula02
zsiga_gyula02
„A képzés és a tehetség adta különbségek miatt az évek múltán két irányba kezd válni a kézilabdások tábora. A minőségi sport irányába, illetve a tömegsport vagy szabadidősport felé. Tovább gondolkodva eljutottunk oda, milyen szép is lenne, ha az elkövetkező generáció úgy nőne fel, hogy az egyetemeken és főiskolákon ismét működnének csapatok, bajnokságot lehetne kiírni nekik. Ismét akadnának olyan sportolók, akik képesek lennének magas színvonalon művelni a kézilabdát, miközben diplomát szereznek. A körfolyamat azonban csak akkor teljes, ha a diplomás, volt játékosok idővel alacsonyabb osztályban kézilabdáznának ugyan, ám a privát munkájuk révén azokat az értelmiségi csoportokat erősítenék, amelyek szívesen támogatnák a kézilabdasport bármelyik színterét.” Kedvező közegben, Budajenőn zajlik a módszer gyakorlati megvalósítása. A korábbi kapitány kiemelt néhány elvet az oktató munkából. „Nem célravezető a tanítás kezdeti fázisaiban belemélyedni a mozdulatok részletes javításába, ameddig nem érezzük, hogy a gyerek globálisan nem értette meg, vagy nem csinálta meg az előírt feladatot. Mindig pontosan, azaz félre nem érthető módon magyarázzuk el a soron következő gyakorlatot, és fordítsunk több időt arra a kisgyerekre, aki nehezen vagy nagyon lassan tanul. Ezzel együtt viszont arra is ügyeljünk, hogy ne lassítsuk a tanulás menetét azoknak sem, akik könnyebben, vagy gyorsabban haladnak. Ne várjunk el gyors előrelépést a tanulás egyes fázisai alatt, viszont ha ez mégis sikerül, azonnal emeljük ki, hogy milyen ügyesek. Ha a gyerek megérzi rajtunk, oktatókon a türelmetlenséget, félni kezd, vagy zavarttá válik. Igyekezzünk úgy vezetni a foglalkozásokat, hogy a gyerek soha ne érezze rajtunk, ha problémánk van. Alapvetően pozitívak és barátságosak legyünk.” Lényegesnek tartja, hogy amilyen korán csak lehet, tudatosítsák a fiatalokban a közösségben való viselkedés és együttélés alapvető szabályait. Ügyelni kell azonban arra, hogy ne akarjanak egymásra hasonlítani. „Mindenki kis csavar legyen a nagy gépezetben, ami összetartja őket, ugyanakkor őrizze meg a személyiségét. Kezdetben maga a kézilabda legyen az eszköz az oktató-nevelő munkánk során, ne pedig a gyerek. A játékra kell helyezni a hangsúlyt! Ezen azt értem, hogy mindent, amit csak lehet, játékos formában tanítsunk meg nekik. Lehetőleg olyan játékokat és módszereket alkalmazzunk, amelyekből a legtöbb gyerek kiveheti a részét.” Érdekességként elmondja: több hónapig kísérleteztek azzal, milyen hatással van a gyerekekre a zene. Ennek eredményeként gyakran zenére végzik az edzésfeladatokat.