A kettészakadt sportág

Nem tűri, hogy gúnyolódjanak a játékosain, hiába szaladnak bele sorozatban méretes zakókba. Kovács László szerint a fiai büszkék, nem akarják soha idő előtt befejezni a mérkőzéseket. Úgy érzi, hogy a felnőtt- és az utánpótlásfoci valósága teljesen elszakadt egymástól.

Nagy-Pál Tamás Nemrég akkora vereséget szenvedett az U17-es bajnokság Közép-nyugati csoportjában a Tököl, melyre sokan felkapták a fejüket. 45-0... Nem ez volt az egyetlen hihetetlen zakója a korosztályos gárdának a szezonban, hiszen kilenc mérkőzés után 0-197-es gólaránnyal szerénykedett a tabella végén. A vezetőedzőt, Kovács Lászlót kerestük meg.

– Szerintem sejti, miért hívom. – Gondolkoztam rajta sokat, miután először keresett, hogy milyen oldalról közelítsük meg a dolgot. Ugyanis nem szeretném, ha a trollfocihoz hasonlóan gúnyolódnánk a srácokon. – Ezt tették? – Megmutatták oldalukon az eredményt, aztán a kommentekben jött a cikizés. Volt olyan edző például, aki azt írta: várja a negyvenöt gólt kapó hálóőrünket kapusedzésre. Csupán annak nem nézett utána, hogy ő valójában mezőnyjátékos. Így voltunk kilenc plusz egyen, ráadásul az egyikük sérült volt. – Ettől még nem feltétlenül kell kétpercenként gólt kapni. – Nézzük akkor az elejéről. Tavaly döntöttem úgy, hogy miután itt lakom, segítek a gyerekfociban, mert Tökölön eddig részben bérelték az utánpótlást. Amikor elkezdtem, négyen játszottak ebben a korosztályban. Büszke vagyok rá, hogy mostanra sikerült úgy összeverbuválni a gyerekeket, hogy egy kivételével minden meccsre teljes csapattal tudtunk kiállni. Ettől függetlenül nem tudjuk felvenni a versenyt a Szigetszentmiklóssal, mert egyszerűen elszívja előlünk a fiatalokat. Én inkább csak embereket nevelek, nem labdarúgókat. Idén mindegyik vereségünk hatalmas zakó volt, de a fiúk továbbra is járnak heti négyszer edzésre, mert imádják a focit. Persze, velük nem lehet megcsinálni azokat a szakmai gyakorlatokat, melyekkel erre a szintre felkészülhetnének. Olyan dolgokat kell megtanítanom nekik, amit már U7-ben kellett volna. Ráadásul a nagy részük még csak tizenöt éves. Mindezek miatt számítani lehetett hasonló vereségre a négynapos hétvégén, amikor mindenki ide-oda utazgatott a családdal, annak a Gyirmótnak a vendégeként, amely a győri akadémiából táplálkozik, és hat füves pályával rendelkezik. A mi gyerekeink nem ügyetlenek, csak képzetlenek, úgyhogy egyáltalán nem reális ez az egész bajnokság.

"Ellenfelünk nem fogott ki jó napot, így rekordkülönbségű győzelmet arattunk. Sok sikert és kitartást kívánunk a nagyon szimpatikus tököli fiúknak" – nyilatkozta kellő empátiával és sportszerűen a mérkőzés után a gyirmóti vezetőedző, Nagy László.

– Mégis, milyen megélni a kispadon ekkora verést? – Nem így kell nézni! Ez kizárólag a gyerekekről szól. Arról, hogy akik az utcán csellengnek, azokat tisztességre és becsületre tanítsam, ne a tököli börtönben végezzék. Nézze csak meg: ekkora hátrányban is egyetlen lap nélkül hoztuk le a meccset. A félidőben megkérdeztem a játékosaimat, hogy abbahagyjuk-e. Bár a szabály nem engedi, meg lehetett volna oldani pár "sérült" játékossal… Volt már olyan, amikor ezt a trükköt alkalmazva lehívtam őket, de csak azért, mert gúnyoltak minket. Azt pedig nem tűröm! Kiröhögték a fiaimat a sokkal jobb körülményekből érkező játékosok, így hát úgy döntöttem: ha gúnyolódsz rajtunk, akkor ne itt legyél gólkirály. Ez volt az egyetlen, hogy én hívtam le a gyerekeket, egyébként mindig rájuk bízom a dolgot. Ők viszont rendszerint szeretnék folytatni, mert büszkék. – Nem látni, hogy ennek így lenne értelme. Mármint annak, hogy az U17-es bajnokság másodosztályában szerepeljenek. – Tökölnek NB III-as csapata van, ami kötelezettségekkel jár, vagyis muszáj itt játszanunk. Más kérdés, hogy a felnőtt- és az utánpótlásfoci valósága teljesen elszakadt egymástól. Az NB I-ben és az NB II-ben még oké, tudják szerepeltetni a megfelelő korosztályos gárdákat, bár már a másodosztályban sem vagyok annyira biztos. De nálunk ezt nagyon kevés csapat tudja produkálni. – Ha minden igaz, éppen emiatt az egyenetlenség miatt készül átstrukturálni a szövetség szakmai bizottsága az utánpótlás-bajnokságok rendszerét. Ön szerint megoldás születhet? – Olvastam én is a honlapjukon a reformtervezetet. Viszont a mi területünkről nincsenek edzők ebben a bizottságban. Minket senki nem kérdezett meg, ők pedig ezen a szinten soha nem dolgoztak. De ez a tendencia az egész magyar futballban megfigyelhető. Nem egyszer láttunk rá példát, hogy olyanok voltak szövetségi edzők, akik korábban soha nem foglalkoztak gyerekekkel. Hogy kerültek oda mégis? Nyilván kapcsolatok által. Ez az a rendszer, ami miatt én úgy látom, hogy ebből a helyzetből nincs kiút. A magyar gazdaság és társadalom egyszerűen nincs olyan állapotban, hogy átlátható megoldásokat találjon. De ez ennél sokkal mélyebb elemzést érdemelne.