Mindig csak a következő

Kardvívásban Európa regnáló királylánya, aki mára minden versenyen esélyesként indul. Korosztályt váltott, és már az első nagy versenyéről érmekkel tért haza. Ennek ellenére nem álmodik nagyot, mindig csak a következő feladatra koncentrál. Szita Mónika Január elsején valószínűleg az átlagnál is többen kívántak sikeres új évet Záhonyi Petrának, a 2014. év ugyanis igazán jól sikerült a Kárpáti Rudolf Vívóklub tizenhét éves kardozójának. Az év első felében három Eb-éremmel – köztük egyéniben arannyal – és egy olimpiai bronzéremmel gazdagodott, majd „kiöregedve” a kadet korosztályból a juniorok között is remekelt a minap a Világ Kupán. Csapatban második, egyéniben pedig a harmadik helyen végzett. Mindemellett az ország legjobb gimnáziumában is helyt áll nap mint nap. A csörtéit tehát páston és páston kívül is rendre megnyeri. – Hova kerül a két Világ Kupa-siker a vitrinben? – Mivel ettől a versenyévtől (azaz szeptembertől – A szerk.) már csak a juniorok között indulok, ez a siker azért igazán különleges, mert ez volt az első igazi megmérettetésem „teljes jogú” juniorként. Külön öröm, hogy csapatban és egyéniben is sikerült felállnom a dobogóra. – Az idei termésből melyik érem a legkedvesebb a szívednek? – Az Európa-bajnoki aranyérem. Ez volt az első versenyem, amit megnyertem. Ráadásul úgy fejeztem be, hogy végre nem maradt bennem rossz érzés elrontott asszók miatt. Az Eb előtt nem mertem nagyot álmodni, hiszen a jó felkészülés ellenére akár a sorsolás is közbeszólhat. Előzetesen a nyolc közé jutást tűztük ki célul, de sikerült túlteljesítenem. – Egy Eb-arannyal a nyakadban viszont már nőnek az elvárások. – Valóban. Az ifjúsági olimpiára is már úgy utaztam el, hogy jó lenne éremmel hazatérni. De ami még fontosabb, magamban is jobban tudok bízni. Bátrabban teszem magasabbra azt a bizonyos lécet, hiszen érzem, hogy már át tudom ugrani. – Ha már Nandzsing... Megszépült az a bronz? – Az elveszített elődöntő után nagyon rossz érzések voltak bennem, mert az asszó közben úgy éreztem, hogy akár meg is nyerhetem. De aztán a bronzmérkőzésen 7-1-es hátrányból tudtam fordítani, és végül nagyon szoros mérkőzést sikerült megnyernem. Összességében tehát pozitív érzésekkel térhettem haza. – Ez a 7-1 kísért téged… – Az Eb-döntőben és az olimpiai bronzmeccsen is ilyen vert helyzetből kellett felállnom. Szerencsére, fejben sokat fejlődtem az elmúlt időszakban. Ha hátrányba is kerülök, most már tudok csak a vívásra koncentrálni. Ez azért nagyon fontos, mert a vívás nagyon összetett sportág. A taktikai tudás mellett fejben mindvégig összeszedettnek kell lenni. – Az eredmények alapján csapatban működik köztetek az egy mindenkiért, mindenki egyért elv. – Szerencsére, csapatban is rendre sikereket érünk el. Szeretek csapatban versenyezni, mert ott nemcsak magadért küzdesz, hanem a társaidért is. Ez plusz teher, de egyben plusz motiváció is. Ráadásul általában én vívok utoljára, ami nagy felelősség, hiszen ott el lehet veszíteni mindent, de akár meg is lehet fordítani a mérkőzést. – Tervek, célok a közeljövőre? – Az ünnepekig lesz még egy Világ Kupa Németországban, aztán tavasszal jön az Európa-, majd pedig a világbajnokság. Utóbbiakon egyéniben a nyolc közé jutás, csapatban pedig az éremszerzés a cél. Ennél távolabbra azonban még nem nézek. Mindig csak a soron következő feladatra koncentrálok.