Becsapni az ellenfelet

Hiperaktivitása miatt vitte édesapja bokszedzésre, aztán ott ragadt. A tanárai nagyon örültek, hiszen a jegyei és a magatartása is jobb lett. Szerinte az ökölvívás arról szól, hogyan tudja becsapni ellenfelét. A friss junior Eb-ezüstérmes Erdélyi Rolanddal beszélgettünk.

Nagy-Pál Tamás Jól szerepelt a magyar csapat az oroszországi Anapában rendezett Európa-bajnokságon, hiszen két ezüst- és egy bronzérmet is szerzett. Az egyik döntős Erdélyi Roland volt 80 kg-ban, aki a hazai Tyimerkan Almakajevvel nem bírt az aranycsatában. A soproni bokszoló, rokonszenvesen, saját magában kereste a vereség okát.

– Félig tele vagy félig üres az a pohár? – Örülök az ezüstéremnek, de csalódott is vagyok. Sikerülhetett volna jobban. Szerintem ez volt életem legrosszabb meccse. Enerváltan, szétszórtan bokszoltam. – Elfáradtál a végére? – Nem tudom, mi lehetett az oka. De biztos, hogy nem a fáradtság, mert nagyon jó felkészülésen voltam túl. Inkább az izgalom, hiszen mégiscsak Eb-döntőben szerepeltem. – Mi kellett volna a sikerhez? – Több ütés és sokkal nagyobb koncentráció. – Viszont nyilván nagy riválisok lesztek a jövőben is a súlycsoportban. Tanultál a hibáidból? – Ha megint találkoznék vele, biztosan meg tudnám verni. – Farkas József vezetőedző így is nagyon büszke volt rád, és az egész csapatra. – Én is az vagyok, hiszen a tavalyi Eb-n ötödik lettem, így ez pályafutásom legnagyobb eredménye. A csapat is sokkal jobb volt, valóban. Nagyon összeszoktunk, szurkoltunk egymásért, néha az orosz nézőket is túlkiabáltuk. – Minek köszönhető, hogy annak idején a bokszot választottad? – A kellemest hoztuk össze a hasznossal. Hiperaktív gyerek voltam, nem tudtam ülni az iskolában és a tanulás sem ment. Egresits Tamás edző pedig jó barátja volt édesapámnak, úgyhogy elvitt hozzá. Látta, hogy van érzékem a bokszhoz, így maradtam a teremben. Aztán egyre inkább ment a tanulás, és a magatartásom is jobb lett. – Akkor a tanárok is örülhettek. – Nagyon boldogok voltak! – És az életed mennyiben lett más? – Átlagos napon reggel ötkor kelek, egy órát futok, utána megyek iskolába. Onnan megyek a terembe, este tanulás, aztán alvás. Ez megy péntekig. Szombaton edzéssel kezdem a napot, utána tanulok, és délután van szabadidőm. Vasárnap pedig csak reggeli futás van, utána ráérek. Alig marad idő másra, de nem bánom, mert így is rengeteg barátom van, és remek érzés, amikor gratulálnak. – Mi az, ami annyira megfogott a sportágban? – Egyszerűen imádom. A ringben minden csak rajtam múlik, és akár tizedmásodperc alatt megváltozhat minden. Ez észjáték, ami arról szól, hogyan tudjuk átverni az ellenfelet. – És jó vagy az átverésben? – Fejlődnöm kell még benne. A ringben még kevésbé megy, inkább mindent reflexből csinálok. – És miben hasítasz? – A lábmunkám, a gyorsaságom és a technikám az erősségem. – Csúnyán mondva kiöregedtél a junior korosztályból, jövőre ifjúsági versenyző leszel. Mik a célok az első évben? – Itthon minden versenyt szeretnék megnyerni. A nemzetközi tornák viszont a betanulásról szólnak. Felmérjük, milyen erős a súlycsoport, aztán a második évben meg kell szerezni az érmeket. – És felnőttként? – Legnagyobb álmom természetesen az olimpiai aranyérem. Később profinak szeretnék állni, és világbajnoki címet szerezni.