Német Tonira már korábban is felfigyelt Benedek Tibor, de csak most jött el az ideje, hogy bemutatkozzon a felnőttválogatottban. A szlovákok elleni világliga-mérkőzésen hasznos tagja volt a csapatnak. A célja: minél többször szerepelni a nemzeti együttesben.
Pusztai Viola Német Tonira az után, hogy a 2012-es U18-as világbajnokság gólkirálya és legértékesebb játékosa lett, Benedek Tibor, a felnőttválogatott szövetségi kapitánya is felfigyelt. 2013 januárjában őt is meghívta a formálódó, világliga-mérkőzésre készülő keretbe, ám már az edzőtáborban is vállsérüléssel bajlódott. Az elmúlt szezonban műtéten esett át, majd sorra jöttek az újabb sérülések, betegségek, így játszani sem tudott rendszeresen.
Miután idén U20-as világbajnokságot nem rendeztek, arra nem volt lehetősége, hogy nyáron az utánpótlás-válogatottal készüljön. De egyáltalán nem tétlenkedett, kitalálta, hogy egyénileg kezdi meg a felkészülést az újabb szezonra. Szükség is volt arra, hogy jó formába lendüljön, ugyanis még őt is váratlanul érte, hogy Steinmetz Ádám műtétje miatt egyedül maradt centerposzton a Vasasban. Bár azt mondja, kezdődhetett volna jobban is a szezonja, Benedek Tibor figyelmét így is újra felkeltette.
Német Toni Forrás: vlv.hu
– Igazából már korábban tudtam, hogy játszani fogok az első világliga-mérkőzésen. Tibi személyesen keresett fel, többször is találkoztunk, hogy átvegyük a taktikát. Mivel két év lemaradásom van a többiekhez képest, erre szükség volt, hogy a mérkőzéseken fél mondatból, szavakból is megértsem magam a társakkal – mondta honlapunknak.
Természetesen amellett, hogy nagy élmény volt együtt készülnie a világklasszis társakkal, sok tapasztalattal is gazdagodott. Az, hogy látta, milyen munka folyik a válogatottban milyen a többiek felfogása, még inkább arra ösztönzi, hogy a jövőben is a csapat tagja legyen. A szlovákok elleni világliga-meccsen életében először volt válogatott, és minden vágya az, hogy legyen folytatása.
– Nagyon vártam a mérkőzést, lehet, hogy meg voltam kicsit szeppenve az elején. Más volt, mint bajnokin, vagy az utánpótlás-válogatottban játszani, de a végére azért belelendültem. Pozitív visszajelzéseket kaptam a társaktól, illetve elláttak néhány hasznos tanáccsal is a védekezésről.
Támadásban jól muzsikált, többször is kiállították róla az ellenfél védőit, csak a gól hiányzott a neve mellől. Nem úgy az elmúlt hét végi gálamérkőzésen, amelyet a jelenlegi válogatott játszott az olimpiai bajnokok gárdája ellen Debrecenben. Akkor háromszor is eredményes volt, ráadásul nem is akármilyen gólt lőtt. Jobban mondva rúgott.
– Igazából fel akartam tenni lábbal a labdát a kezemhez, de annyira hátrarántottam, hogy kapura rúgtam. Bár Szécsi Zoli gratulált a találathoz, azért a meccs után odamentem hozzá elnézést kérni, de mondta, hogy semmi gond, ez az én bravúrom, legyek rá büszke.
Arra a felvetésre, hogy egyes vélemények szerint ő az egyik legtehetségesebb fiatal vízilabdázónk, csak annyit mondott:
– Ha valaki így gondolja, annak örülök. Próbálom a saját utamat járni, minél jobban teljesíteni, aztán majd kiderül, hogy tényleg tehetség vagyok, vagy szimpla játékos.
