UtánpótlásSport
2024. március 28.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Egyéb sportágak

2014-11-22 15:44

Miklós Edit nyomdokain?

Hat fiatal alpesi sízőnk tanul Ausztriában, ők egyre inkább közelítenek a nemzetközi színvonalhoz. A hazai mezőny viszont szakad le tőlük, de hogy ne tátongjon űr, akadémiai programban több versenyzőnek is hasonló lehetőséget biztosítana a szövetség.

Nagy-Pál Tamás Az ifjúságiaknak az elkövetkező hetekben, míg a serdülőknek január elején kezdődik meg a hazai és a nemzetközi versenyszezon alpesi síben, ezért dr. Kaszó Klárának, az európai szövetség elnökének és a hazai szervezet ügyvezető elnökének a segítségével utánanéztünk, hol is tart jelen pillanatban a honi utánpótlás, illetve hogyan tudtak felkészülni a fiatalok.
Kaszó Klára
Kaszó Klára
„Itthon voltak a száraztréningek, a szövetség, illetve a klubok is szerveztek edzőtáborokat. Minden hónapban legalább öt napot vannak havon a gyerekek, leszámítva a júliust, amikor ez kimarad, ha nem megfelelőek a hóviszonyok. Szeptembertől már természetesen nő a havas edzések napjainak száma, ebben a hónapban például már másodszor szervezünk tábort. Az iskolai szüneteket teljes egészében kihasználjuk, illetve megnyújtjuk a hétvégéket. Persze vannak, akik ennél is többet mennek: kiveszik őket ilyenkor a suliból és vagy nem tanulnak, vagy éppen Ausztriában teszik azt, ahol legalább fejlődik a némettudásuk, és iskola után mehetnek edzésre. Vannak síiskolák, amelyek teljesen a sportághoz alakítják a tanrendet.” Persze azzal tisztában kell lenni, hogy az alpesi sí igencsak költséges. „Ez természetesen nagy anyagi megterhelés a szülőknek, de azért egyre jobb a helyzet. Régen mindent ők fizettek, ma a klubok eredményesség- és létszámarányosan kapnak támogatást a szövetségtől. Vannak olyan táborok, amelyeket teljes egészében finanszírozunk a válogatottaknak, devan, amikor az egyesületeknek is be kell szállniuk. Ezt kombinált struktúrának nevezném. A fejlett alpesi országokban nem ez a jellemző: a szövetség az ifjúsági korosztályig nem indít utánpótlás-programot, viszont a helyi egyesületek elég erősek, hogy megoldják a gondokat, bár a szülőknek is komolyan bele kell szállniuk. A másik oldalon, például a horvátok elég jó serdülőprogramot működtetnek, a miénk inkább a kettő közötti megoldás. A teniszhez tudnám hasonlítani: van szint, ahová el kell jutni ahhoz, hogy támogatást kapj. Viszont nem egyszerű, mert van, aki tehetségesebb, csak éppen később kezdte, és van, aki már régen csinálja, de hiába jobb adott pillanatban, látszik, hogy nem lesz belőle semmi.” Erre lehet megoldás az akadémiai rendszer, ami akár már idén télen elindulhat. „De ehhez meg kell találni azokat a gyerekeket, akik tényleg rászánják az életüket erre a sportra. Nagyjából tizenhat-tizenhét éves korukra jutnak odáig, hogy eldöntik: szeretnék-e folytatni, vagy inkább a tanulás. A hazai iskolai rendszerben ugyanis nem lehet mind a kettőt magas szinten művelni. Emiatt ebben a korban nagy a törés. Most van hat gyerek, aki kollégiumban vagy a családjával Ausztriában él, és a helyi sígimnáziumba jár. Hasonló lehetőséget biztosítanánk másoknak is. Még karácsony előtt szeretnénk megteremteni a feltételeket, hogy – nagyjából februárig – tanárral tartózkodhassanak kinn. Reméljük, sikerül.” Ezen kívül a szezon során a versenyekre is el kell jutni, ami szintén nem olcsó mulatság. „Négy-öt kiemelt viadal van, amelyre a szövetségi edzőkkel utaztatjuk a válogatottat, Olaszországba, Franciaországba, illetve Szlovéniába. És persze klubok is szoktak utazásokat szervezni más helyszínekre, például Kanadába, Andorrába, Horvátországba vagy Törökországba, illetve van, aki egyénileg is jár versenyekre.” Kaszó szerint az utánpótlásunk egyértelműen erősödött az elmúlt években, ami viszont újabb nehézségekkel jár. „Az átrendeződési folyamat háromnegyedén tartunk. Vannak ügyes gyerekeink, akiknek többsége kint tanul, jobb körülmények között tréningezik. Így technikailag és erőnlétileg is előrébb jár. Viszont ezáltal szétszakadt a mezőny, ami miatt az itthon edzőknek hamarabb elmegy a kedve az egésztől. Régebben bárki odaérhetett a dobogóra, most viszont meg tudom mondani, hogy ki lesz az első öt helyen és a hatodik már másodpercekkel rosszabb időt teljesít. Ez azt is jelenti, hogy az élmenők egyre közelebb vannak a nemzetközi mezőnyhöz. Nem csoda, hiszen télen minden délután síelnek, legalább ötször egy héten, ami évben nagyjából száz nappal több, mint kortársaiké.”
Tóth Zita
Tóth Zita
Az elnöktől azt is megkérdeztük: lát-e már olyat, aki Miklós Edithez hasonló eredményeket érhet el felnőttként? „Hozmann Szonjában (címlapfotó: whistlercup.com) és Tóth Zitában benne van a lehetőség, de előttük a serdülőkor, nehéz megjósolni, meddig juthatnak el. Ausztriában az ő korosztályukban százával nevelődnek a versenyzők. A fiúknak még ennél is nehezebb a dolguk. Sokan jobbak lesznek a mostani felnőtt generációnál, de a férfimezőny borzasztóan erős, így nem tudom, mi lesz velük.” Miklós olimpiai hetedik helye kedvezően hatott az utánpótlásra. „Sokkal többen jelentkeztek a síiskolákba, de ezeket a gyerekeket nem könnyű átvinni a versenymezőnybe. Edit eredménye viszont arra is jó, hogy azok is jobban hisznek a jövőben, akik már síelnek, és emiatt nem hagyják abba. Hiába nincs rendes hegyünk, most látszik, hogy meg lehet csinálni, csak kellő akarat, elszántság és persze rengeteg havas edzés kell hozzá.”