Mint a menők

Három sportágban nyerte meg a diákolimpia országos döntőjét, végül alpesi síző lett. Tavaly Ausztriában élt két hónapot, soha nem felejti el, hogy minden reggel láthatta a havas hegyeket. Tóth Zita arra a legbüszkébb, hogy az egyik versenyén osztrákok között emelhette magasba a győztesnek járó serleget.

Nagy-Pál Tamás Az európai szövetség elnökét, a hazai ügyvezető elnökét, Kaszó Klárát arról kérdeztük nemrég (ITT), kik azok a fiatal alpesi sízők, akik Miklós Edit nyomdokaiba léphetnek? A sportvezető megemlítette a tizenkét éves Tóth Zitát (címlapfotó: vasassc.hu), akit megkerestünk, hogy bemutathassuk olvasóinknak. A telefonos beszélgetés során gyermeki tisztasággal csengő hangból egyértelmű volt, hogy kislány van a túloldalon, de egyes válaszaiból néha úgy éreztem, hogy koránál jóval érettebb, életcélját már most kristálytisztán látó hölggyel beszélgetek. Zita azzal kezdte: nagyon boldog volt, amikor Kaszó szavait olvasta honlapunkon. „Ezzel megkaptam azt a pluszt, amivel még nagyobb erőbedobással dolgozhatok tovább. Miklós Edit példakép számomra, akivel a tatai edzőtáborban volt lehetőségem beszélgetni. Ellátott jó tanácsokkal. Azt mondta, hogy mindig nagyon figyeljünk mindenre, legyen bennünk alázat, szenvedély, és persze csináljuk az egészet örömmel.” Majdhogynem már a születésekor várható volt, hogy Zitából sportoló lesz, hiszen a család rendszeresen járt biciklizni, szörfözni és a hegyekbe, síelni is. „Én pedig versenyszerűen úsztam, atletizáltam, triatlonoztam, duatlonoztam és mountain bike-oztam. A diákolimpián háromban is megnyertem az országos döntőt.” Tehetsége tehát szinte mindenhez volt, de végül az alpesi sí mellett kötött ki. „Imádom a sebességet, a sportot, a versenyeket. Az egész csak örömöt ad. Ausztriában tanultam meg síelni két és fél évesen, és már akkor elég jól ment, ezért versenyezni kezdtem. Ezt apuék mesélték, én nem emlékszem rá.” A család évente egyszer még mindig elmegy síelni a sógorokhoz, és neki az édesapja olyankor is tart edzéseket. „De azért teljesen más a hangulat, hiszen ott van anyukám, a kistesóm és az unokatestvéreim is. A szezon egyébként igazából soha nem ér véget, hiszen nyáron is szoktunk gleccserre menni. Ha jól tudom, tavaly összesen nyolcvan napot síeltem.” Itthon pedig ugyebár száraztréningek vannak, szerinte nagyon változatos edzéstervet állítottak össze neki a szakemberek. „Sokat biciklizünk, erősítünk, futunk. Mindenféle sportágból próbálunk meríteni. A válogatottban Bene Márton, a Vasasban apu foglalkozik velem, de Kővári Enikő a főedzőm. Sok szabadidőm tehát nincs, de néha sikerül úgy szervezni, hogy el tudunk menni korizni az osztálytársakkal. Nagyon örülnek neki, hogy síelő vagyok, mindig kérdezősködnek, és tanácsot kérnek, hogy hol tanuljanak meg síelni.” Zita eddigi legjobb eredményét akkor érte el, amikor Zauchensee-ben, profi nemzetközi versenyen nyerte meg az óriás műlesiklást, de a Queen of the Mountain technikai számában is az élen végzett. „Tavalyelőtt Ramsauban is nyertem versenyt, ami különleges emlék. Tudni kell ugyanis, hogy Ausztria minden tartományból négy gyereket visznek erre az összemérő versenyre, és leírhatatlan érzés volt, hogy magyarként én emelhettem fel közülük a kupát.”

A felkészülése tavaly új szakaszához érkezett, ugyanis két hónapon keresztül Murauban járt síiskolába. „Még nem döntötték el a szüleim, hogy vissza tudok-e menni idén is. Nagyon jó volt, mert csak kevés órát tartottak, utána egyből mentünk föl a hegyre, úgyhogy rengeteget edzettünk. Nem tudtam németül, csak néhányszor járt előtte külön tanár nálam. Angolul viszont beszéltem már. Félelem nem volt bennem, mert többen is a versenytársaim voltak, és nagyon kedvesen fogadtak. A vége felé már az anyanyelvükön beszélgettünk, mindent megértettem, csak magam kifejezni volt nehezebb.” Zitáék apartmant béreltek a két hónapra – nyilván ezért kell megfontolni a családnak, hogy vissza tudnak-e menni, hiszen nem olcsó mulatság. „Azért is hasznos volt, mert nem voltam annyira fáradt, nem kellett sokat utazni az edzésekre. És úgy felkelni minden reggel, hogy rögtön látom a havas hegyeket – leírhatatlan. Szívesen visszamennék.” Zita elárulta, hogy kedvenc versenyszáma a szlalom, de az óriás is elég jól megy. „Szeretnék idén mindenképp legalább egy nemzetközi versenyen az élmezőnyben végezni. Felnőttként minél több Világ Kupa-pontot gyűjteni, és persze az olimpián is remekelni. Remélem, egyszer úgy fogok síelni, mint a menők.”