UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-12-15 08:58

Tanulni és tanulni

A tizennyolc éves Hámori Konszuéla egyre inkább az Ipress Center-Vác felnőtt-, semmint a juniorcsapatának az alapembere. A korosztályos válogatottakban is szereplő jobbátlövő úgy látja: hosszú út vezet innen a legjobbakig.

reb Az örök váci edző  – most a felnőttcsapaté, és az utánpótlásban is tevékenykedik –, Ottó Katalin jól emlékszik arra a napra, amikor az akkor 14 éves Hámori Konszuéla először jelent meg az edzésen. Helyes, pufók kislányként írja le, akiről első pillantásra a többség nem feltétlenül mondta volna meg, hogy sportol. Persze amikor labdát kapott a kezébe.... A jobbkezes jobbátlövő nyolcéves korában, Salgótarjánban ismerkedett meg a sportággal. Ügyessége hamar megmutatkozott, szinte egyből a középiskolás csapatba került, Oláh Sándor keze alá. Csakhogy a nógrádi megyeszékhely nem számít kézilabda-fellegvárnak. A helyi edzők azonban bátorították, keressen olyan helyet, ahol a leginkább fejlődhet. hamori_konszuela01És így esett a választás az utánpótlás-nevelésről és – a jelenlegi gyengélkedés ellenére – a felnőttcsapatról is híres Vácra. – Az általános iskolában biztattak, hogy érdemes lenne erősebb klubban kézilabdáznom, de fontos volt az is, hogy jó suliban folytathassam a tanulmányaimat – emlékszik vissza a különleges nevű játékos. – Vác nincs messze, ezért is jutott eszünkbe. Két iskolát ajánlottak, végül részben a nyelvtanulás miatt, a Madách gimnázium mellett döntöttünk. Persze még az évkezdet előtt, nyáron áttette székhelyét, hogy a váci utánpótlásban kezdhesse meg a munkát. Neki már kevésbé pontosan rémlik fel az első nap, azonban a benyomások megmaradtak. Azt tudja, volt lemaradása a többiekhez képest, ám rövid idő alatt megszokta, hogy naponta többet edzenek, keményebb a terhelés, nagyobb a sebesség. Ottó Katalin szerint ennek kulcsa Konszuéla remek mentalitása. Minden idegszálával fejlődni akart: ha kellett, technikai elemeket gyakorolt külön, az előírt mennyiségen felül futott, edzett, lábmunkázott. Szó nélkül adott le öt kilót, amikor ezt kérték tőle, hogy még inkább gyorsuljon.

Trénere szerint a lány legnagyobb értéke a lába: robbanékony, gyors, ráadásul olyan cselekre képes, amilyenekre másokat évekig sem sikerült megtanítani. Egyre jobban lát a pályán, de a 170 centis magassága miatt még gyakorolni kell a távoli lövéseket.

Közhely, de igaz, a munka meghozta a gyümölcsét: a ma 18 esztendős játékos már két éve észrevetette magát. Amikor 2013 tavaszán Ottó Katalin beugróként a felnőttek vezetőedzője lett, bátran dobta be Hámorit az Érd elleni bajnoki bronzmeccs-sorozatba. Az 2013-2014-es szezonban végig a felnőttekkel készült, az ősszel menesztett Konkoly Csaba is számolt vele. Idén pedig egyenesen korlátozzák, hogy mennyit szerepelhet a juniorok között – akikre az első csapatba kell, nem hajthatja ki magát közvetlenül előtte. A korosztályos válogatottba is rendszeresen meghívót kap: szerepelt a nyári, U18-as világbajnokságon, néhány napja pedig a Romániában rendezett, kimondottan erős felkészülési torna legjobbjának választották. Az elismerésnek örül, de úgy tartja: ha valakit kiemelnek, az nem elsősorban a saját, hanem a csapat érdeme, amelynek köszönhetően egyénileg is kiteljesedhet. Határozott véleménye van arról is, mennyit ér a junior-válogatottság: – Szerintem még semmit sem jelent. Nyilván, az arra legérdemesebbeket hívják be, ám ez egyáltalán nem azonos az egyenes úttal a „nagyválogatottba”, mert a két korosztály között óriási a különbség. Sokan megelégednek azzal, hogy tehetségesnek tartják őket, és akkor tutira a legjobbak között találhatják magukat. Pedig nem szabad elhinni, vagy ennyivel megelégedni. Muszáj folyamatosan tanulni és fejlődni, mert hiába élvezi valaki a bizalmat, azt könnyen el lehet veszíteni.