Ezernegyvenkilenc perc

A nyáron még csak álmodozott, hogy bemutatkozhat az élvonalban, végül a Kecskeméti TE alapembere lett. Gyorsan felvette a ritmust, bár néha még át kell esnie a holtponton. Hasonló tavaszban és abban reménykedik, hogy bekerül az U20-as válogatott világbajnoki keretébe.

Nagy-Pál Tamás Nemrég összeállítást készítettünk (ITT) az őszi szezonban az NB I-ben szereplő fiatalokról. Ebből kiderült, hogy a Kecskemét tizenhét éves középpályása, Kitl Miklós játszotta a legtöbbet, tizennégy mérkőzésen kapott lehetőséget, összesen ezernegyvenkilenc percet töltött a pályán. Vele beszélgettünk:

„Nagyon büszke vagyok erre a félszezonomra. Sikerült beépülnöm a csapatba, remélem, hogy ugyanígy folytathatom tavasszal. A szezon elején kicsit furcsán éreztem magam, de aztán felvettem a ritmust és sikerült gólt is szereznem. Azt hittem, tovább tart majd az átmenet, de szerencsére elég gyorsan tudtam alkalmazkodni.” Bár a magyar élvonal ritmusa és gyorsasága sok kritikát kap, egyáltalán nem egyszerű ennyire fiatalon felvenni a lépést. „Még most is érzem néha, hogy át kell esnem a holtponton. Azért teljesen más a játék sebessége. Viszont remek társaságba kerültem, nagyon jól érzem magam. Mindenki segít, én pedig próbálom ellesni tőlük a dolgokat. Az első edzéseken, persze, éreztem picit, hogy én azért még zöldfülűnek számítok, de aztán befogadtak a srácok.”

Kitl Miklós futballista családban nőtt fel, édesapja edző, két testvére is focizik. Ötéves korában a szülőfalujában, Kiskunmajsán kezdte pályafutását, majd a Honvédban töltött egy évet. Ezután került Kecskemétre, ahol édesapja volt az edző. Nyáron az első csapat játékosa lett.

Úgy érzi, elégedett lehet a mögötte hagyott hónapokkal. „Nem tűztem ki konkrét célokat magam elé nyáron, hiszen őszintén szólva egyáltalán nem számítottam erre. Gondoltam, hogy de jó is lenne, ha be tudnék mutatkozni az NB I-ben, de arról, hogy alapember leszek, álmodni sem mertem. Mégis jól ment a játék, beépültem a csapatba, elégedett lehetek. Kicsit kreatívabb lettem, és fejlődtem technikában is. Remélem, a tavasz is hasonlóan folytatódik.”

Ráadásul a csapatnak sem ment rosszul, hiszen a középmezőnyben, a tizedik helyen telelnek. „Az első négy meccsen beragadtunk picit, de aztán megindultunk, és összességében szép őszt produkáltunk. Lejjebb nem is szeretnénk kerülni, az meg nem lenne baj, ha pár pozíciót előre is léphetnénk.” Persze, nem lebeg előtte rózsaszín köd, azzal is tisztában van, miben kéne még fejlődnie a folytatásra. „Inkább védekező szerepet szoktam kapni a középpályán, de a mostani taktikában támadok is. Erősségem a labdaszerzés és a párharc. Taktikailag viszont még sokkal érettebben kell játszanom, a rosszabbik lábammal javulnom kéne, és az erőnlétem sem tökéletes. Ha végigcsinálom a téli alapozást, ez utóbbival nem lesz gond.” Annál is inkább, mert nemcsak a klubjában szövöget komoly terveket, hanem a világbajnokságra készülő U20-as válogatottban is.„Nagyon örültem, hogy meghívót kaptam Szalai Lászlótól az edzőtáborba. Nagy erőkkel készülnek a srácok a vébére, jó volt ebbe bekapcsolódni. Hogy bekerülhetek-e az új-zélandi keretbe? Egyrészt messze van még, másrészt nem tudom, nem én vagyok az edző. Mindenesetre boldog lennék, ha ott lehetnék. Ezért fogok dolgozni minden edzőtáborban.”