Osztályelsőség helyett bukás

A feljutás volt a célja, de csupán egy meccset nyert, azt is szétlövésben, a férfi U20-as jégkorong-válogatott a dunaújvárosi divízió I/B-s világbajnokságon, így jövőre ismét egy osztállyal lejjebb szerepel. A kudarc okairól Szilassy Zoltán, a csapat edzője beszélt honlapunknak.

Pusztai Viola Nagy kudarc a férfi U20-as jégkorong-válogatottnak, hogy a dunaújvárosi divíziós I/B-s világbajnokságon kiesett. Főként annak fényében, hogy a feljutás volt a célja. A diadaltól már a vb elején messze került a magyar csapat, miután a lengyeleket szétlövésben győzte le, a franciáktól kikapott, majd az ukránok ellen is csak egy pontot szerzett. Ekkor már világos volt: a bennmaradásért kell küzdenie. Végül ez sem sikerült, hiszen a kazahokat és a japánokat sem tudta legyőzni. – Sportolóként nem lehet más a cél, mint minden meccset megnyerni. Azt gondolom, hogy reális esélyünk volt a feljutásra, de negatív spirálba kerültünk és ebből nehezen lábaltunk ki. A fordulópont a franciák elleni második mérkőzés volt, amit kétgólos előnyről vesztettünk el. A csapatban voltak olyan játékosok, akik az alsóbb osztályokban veretlenül, zsinórban három vb-t nyertek, s az első vereség sokkolta őket – mondta honlapunknak Szilassy Zoltán. A válogatott edzője szerint a francia meccs után többször is lett volna esély átlendülni a holtponton. A következő mérkőzésen az ukránok ellen szintén előnyben volt a gárda, de a fórt nem tudta megtartani, s büntetőkkel kikapott. Ennek nyomán a végén olyan helyzetbe került, hogy élet-halál harcot kellett vívnia a japánokkal a bennmaradásért.

– A mérkőzés előtt szabadnapunk volt, nagyon jól felkészültünk, jó kedélyállapotban volt a csapat. Előtte végig ikszes meccseket játszottunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a röplabdameccs 3-0-ra végződik, de minden szett döntő poénnal dől el. A japánok elleni utolsó harmadot leszámítva nem voltak sima meccseink: két szétlövéses találkozó, egygólos vereség a franciák és kétgólos a kazahok ellen. Utóbbin nagyon sokáig tartottuk az 1-1-et, a végén kaptuk meg a döntő gólt. Igazából ott vissza lehetett volna jönni, és persze a japánok ellen benne volt a fejekben, hogy ezen múlik a bennmaradás, de ez igaz rájuk is. Alapjába véve azt gondolom, hogy a franciák elleni találkozón ment el a vb. A statisztikákból kiderül, hogy a magyar válogatott az öt mérkőzés alatt hetven percet játszott emberhátrányban, ebből több esetben kettősben – amiből gólt nem kapott –, a kazahok ellen húsz, a japánok ellen tizennyolc percet. A négy az öt, illetve a három az öt elleni védekezés természetesen rengeteg energiáját felemésztette a csapatnak, ez volt az egyik oka annak, hogy a harmadik harmadra rendre elfogyott az energia: az ukránok egyenlítettek, a franciák pedig megfordították a meccset az utolsó játékrészben. – Nagyon sok volt a támadó harmadban elkövetett szabálytalanság. Erre azt szokták mondani, hogy a lusta lábak kiállításai, egyet-kettőt kellett volna még lépni és nem kampózni. De én azt mondom, hogy ami belefér az alsóbb osztályokban, vagy a juniorligákban, az a vb-n nem, a játékosok viszont magukkal hozták a rossz szokásokat a bajnoki meccsekről. S amikor hibáztunk, felelőtlenül kiállítattuk magunkat, akkor ezt az ellenfelek azonnal megbüntették. Nagyon-nagy hátrány, hogy a játékosaink többsége a juniorbajnokságban játszik és nagyon kevesen vannak, akik a felnőttek között is lehetőséget kapnak. A felnőttek és a juniorok között hatalmas a különbség: az egyiket férfiak, a másikat fiúk játsszák, s fejben jobban meg kell érni arra, hogy felelősségteljesebben gondolkodjanak, s jobban betartsák a csapat taktikáját.

A keret összetételét illetően utólag sem döntene másképp a stáb, még ha voltak is olyan vélemények, amelyek szerint nemcsak hat hátvédet kellett volna nevezni a vb-re. Szilassy elmondta, tulajdonképpen hét-nyolc védővel dolgoztak, hiszen az eredetileg csatár Szabó Dániel és Vokla Roland a Fehérvárban már régóta ezen a poszton szerepel, ráadásul ők nyújtották a legjobb teljesítményt az együttesben. – Ha kicsit jobban működtünk volna csapatként, akkor bizonyos éles szituációk a mi javunkra dőlnek el. De továbbra is azt mondom, hogy ha az eleje jobban indul, akkor ezek a problémák nem domborodnak ki. A lengyel meccsen domináltunk, sokkal többet lőttünk kapura, mint a rivális, de ezekből nem lett gól, és ez igaz a többi mérkőzésre is. Bizonyos szituációkban higgadtabbnak kellett volna lennünk. Remélhetőleg a fiúk olyan tapasztalatokat szereztek, amelyeket a jövőben hasznosítani tudnak. Jobb lett volna, ha jövőre is ebben a csoportban szerepelünk, meggyőződésem, több volt ebben a vb-ben. A világbajnokság egyik tanulsága az volt, hogy a játékosoknak minél előbb és minél többet kell játszania a felnőttbajnokságokban. Már a divízió I/B-ben szereplő válogatottakban is akadt olyan jégkorongozó, aki a KHL-ben edződik hétről-hétre, illetve az első osztályú bajnokságokban szerepel... – Akkor tudunk a leginkább versenyképesek lenni, ha nagy nyomás alatt több hasonló erősségű ellenféllel játszunk, mint amilyenek a vb-n voltak,  akár edzőmeccseket, tornákon, illetve a klubokkal. Véleményem szerint az EBEL-juniorbajnokságra erre nem elég – mondta Szilassy.