UtánpótlásSport
2024. március 28.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2014-12-29 14:55

Nehéz döntés előtt

Egy-egy mérkőzésen lépett pályára a szerb és a magyar válogatottban. Egyelőre nem tudja, melyik mellett teszi le a voksát. Pedig Senic Milan, a tizenkét éves kora óta Németországban nevelkedő tehetség mindkét tizenegynek erőssége lehet.

Nagy-Pál Tamás A Bayer Leverkusen ifjúsági Bajnokok Ligájában szereplő csapatának magyar játékosa is van Senic Milan személyében. A tizenhét éves tehetség már öt éve Németországban nevelkedik. Talán pont időben került tőlünk nyugatabbra ahhoz, hogy ne a magyar futball betegségei határozzák meg későbbi a pályafutását. Vele beszélgettünk.
Senic Milan
Senic Milan
– Ahhoz képest, hogy a BL legjobb tizenhat csapat közé jutott Bayer Leverkusen utánpótlásában pallérozódsz, meglepően keveset tudni rólad itthon. Az viszont már kiderült, hogy szerb származású vagy. Kezdhetjük kis családfával? – Nem lesz túl bonyolult: édesapám szerb, anyukám magyar, mindkét állampolgárságom megvan. Szegeden születtem, és a Tisza Volánban kezdtem el focizni. – Hogyan kerültél Németországba? – Apukám hat évvel ezelőtt munkát kapott, odaköltözött. Aztán anyukámmal mentünk utána. Először a Koblenz csapatába kerültem, egy évvel később lettem a Bayer játékosa. – Mennyit segített, hogy sok kortársaddal ellentétben neked nem egyedül kellett másik országba költöznöd? – Könnyebb volt megszoknom a környezetet. Ennek ellenére eleinte sok nehézséget okozott, hogy semmit nem tudtam németül. Eltelt fél év, mire rendesen beszéltem, és megértettem majdnem mindent. Ekkortájt vittek fel az idősebbekhez, ahol így sokkal jobban ment a beilleszkedés. Leverkusenben pedig már egyszerűbb volt a dolgom. – És a más edzésritmus mennyi nehézséget okozott? – Eleinte még nem éreztem sok változást, az évek során jöttem rá, hogy teljesen más iramban játszunk. Általában napi két órát edzünk, illetve hetente kétszer konditerembe is járunk, és még utána jön a másfél-kétórás edzés. A tréningeken sok a labdatartás, a technikai feladat és többet játszunk, mint – emlékeim szerint – otthon. – A híres német mentalitásból mit érzékelsz? – A németek pontosan tudják, mit akarnak. Ha valamit a fejükbe vesznek, azt olyan tökéletesen oldják meg precizitásuk segítségével, amennyire csak telik tőlük. – Tehát megszoktad az edzésritmust és a mentalitást. Később hogyan kerültél a Leverkusenbe? – Sok tornára jártunk a Koblenz-cel, ahol olyan nagycsapatok ellen is játszottunk, mint a Bayern München, a Schalke vagy a Borussia Dortmund. Ekkor figyeltek fel rám és szóltak, hogy szívesen látnának a klub utánpótlásában. – Te meg, gondolom, szívesen mentél ekkora egyesülethez. Sikerült bizonyítanod is? – Az első két szezon parádésra sikerült. Az U14-es és az U15-ös csapattal is úgy lettünk bajnokok, hogy minden meccsünket megnyertük. Leverkusenben ezután kimaradt egy korosztály, rögtön az U17 jön, így idősebbek ellen kellett játszanunk. Nem sikerült túl jól a szezon, ráadásul volt két sérülésem is. – Súlyos? – Eléggé. Először elszakadt combizmom, kihagytam fél évet. Alighogy felépültem, elszakadt mind a három szalag a bokámban, meg is kellett operálni, újabb hathónapos kihagyás. A következő évad második felére kerültem száz százalékos állapotba. Negyedikek lettünk. Már az U19-ben játszom. Ötödik helyen állunk, amire nem lehetünk túl büszkék. Az ifi BL-ben is elindultunk, de már a csoportkörben kiestünk, csak két meccset tudtunk megnyerni. – Visszatérve a sérülésedre: mennyire volt nehéz visszajönni a mélypontról mind lelkileg, mind fizikailag? – Az elején nagyon, de az edzők és a csapattársak is rengeteget segítettek. Nem ordítottak, ha rosszul passzoltam az első edzéseken. Ráadásul velem van a családom, ami szintén megkönnyítette a dolgom. Inkább az okozott gondot, hogy a visszatérésem után ismét tökéletes állapotba kerüljek. Eltartott vagy négy hónapig. – Aztán a BL-ben is bemutatkozhattál. Bár kiestetek, mégsem lehetett kis élmény tizenhét évesen ebben a sorozatban szerepelni két évvel idősebbek között… – Jó érzés volt, persze, de egy meccsen játszottam, és azon kikaptunk a Benficától. Teljesen más ez a liga, mint bármelyik nemzeti bajnokság. Sokkal gyorsabb a játék, erősebbek az ellenfelek, és több a néző is. Nem ugyanaz pár száz vagy pár ezer ember előtt játszani… Tényleg remek lehetőség arra, hogy felkészítsen minket a felnőtt BL-re.
Senic Milan2
Senic Milan2
– Nem sokkal később két válogatottban is debütáltál: először a szerbben, majd a magyarban, alig pár hónap különbséggel. Melyik stáb hívott előbb? – Mindkét országból hívtak már régebben is, de akkor sérült voltam. Viszont miután felépültem, a szerbek voltak a gyorsabbak. Júniusban játszottam velük, és azóta is szóltak már, hogy számítanak rám. A magyar válogatottban is jól éreztem magam, ráadásul két barátom is van a keretben, akikkel Szegeden még együtt rúgtuk a bőrt. A macedónok ellen hatvan percet kaptam, aztán megsérültem. Jól ment, de nem voltunk teljesen összehangolódva. – Azon morfondíroztál már, hogy felnőttként végleg le kell tenned a voksod az egyik válogatott mellett? – Rengeteget gondolkoztam már ezen. Nagyon nehéz döntés előtt állok. Már most is, hiszen mindkét csapat készül a jövő őszi Eb-selejtezőre, és szeretné kialakítani keretét. – A szerb futballra ezen kívül mekkora a rálátásod? – Nem sokat tudok róla. Amikor kicsi voltam, többször jártunk Szerbiában a nagymamámnál, voltunk Crvena Zvezda-meccsen, illetve kétszer részt vettem a Partizan edzésén. De őszintén szólva: a magyar focit sem ismerem jobban, mert a német meccseket látva az otthoni bajnokik nem tartoznak a kedvenceim közé. Inkább nem nézem őket. – El tudom képzelni. A Bundesligán felnőve éles lehet a kontraszt. És te melyik pozícióból szeretnéd majd ontani a gólokat? – A jobb vagy a bal szélen, illetve középpályásként szeretek játszani. De nem is a gólszerzés a legnagyobb erősségem, hanem a gyorsaságom, hogy jól adok be, és hozom helyzetbe a társaimat. Azért jól lövök kapura, és rengeteg tudok futni a meccseken. – Mi az, amire még gyúrnod kell? – A fejelésre és a párharcokra. Védekezésben több egy az egyben szituációt kellene megnyernem, és a labda visszaszerzését is gyakorolnom kell még. – És akkor előbb-utóbb akár Bundesliga-játékos is lehetsz… – A Leverkusen felnőttcsapatába nagyon nehéz lesz bekerülni, mert a saját utánpótlásból nem sok játékost visz fel. Inkább el- vagy kölcsönadják őket. Egyelőre meg kell várni, hogy sikerül a tavasz. Legkésőbb másfél év múlva dől el. Ugyanis ha kiöregszem az U19-ből, akkor már csak a felnőtt gárda van hátra.