UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2015-01-15 13:00

Angol profi szerződés

Tizennyolc évesen már az angol élvonalban szereplő klub felnőttcsapatával edz, messze a legfiatalabb játékosként. Rutinos hálóőröktől tanulhat. Van még mit, amivel ő is tisztában van, de reméli, hogy egyszer bemutatkozhat a Premier League-ben. Bukrán Erik a Hull City játékosa lett.

Nagy-Pál Tamás Pétervásárán kezdte pályafutását, majd Egerbe került, ahonnan egy évvel később a kispesti Magyar Futball Akadémia igazolta le. Két éve felfigyelt rá Bogdán Ádám csapata, az angol másodosztályban szereplő Bolton Wanderers. De az igazi mérföldkő most érkezett el a tizennyolc éves kapus, Bukrán Erik (címlapfotó: Lénárt Márton) karrierjében, ugyanis profiszerződést kapott az angol élvonalban szereplő Hull Citytől. Vele beszélgettünk.
Bukrán Erik
Bukrán Erik
– Odakint mennyit érzékelsz abból, hogy napok óta veled van tele a hazai sportsajtó? – Próbáltuk úgymond fű alatt tartani az igazolásomat, de George F. Hemingway úr megemlítette a videóinterjújában. Aztán először az Utanpotlassport.hu, majd még jó pár médium megkeresett. Ennek köszönhetően kezdtem csak igazán felfogni, mekkora dolog is ez. Másfél éve arra várok, hogy megköthessem életem első profiszerződését. Betöltöttem a tizennyolcat, és most megtörtént. Jöhetnek az új kihívások. – Viszont avass be picit a részletekbe! Hogyan kerültél az angol klubba? – Két évvel ezelőtt a volt kapusedzőm, Illyés Dániel segítségével kerültem a Boltonba. Pár éve együtt dolgozik Billy Stewart angol szakemberrel, az ő kapcsolatai révén jött a lehetőség nyáron a Hull Citytől. Először párhetes próbajátékra hívtak. Megfeleltem, de nagykorúságom előtt nem kaphattam szerződést. Azóta itt vagyok és a vezetés úgy döntött, hogy fizet értem a Honvédnak, illetve a Boltonnak is. Hemingway úr végig partnernek bizonyult a tárgyalások során, úgyhogy január harmadikán aláírhattam. – Gondolkoztál rajta bármennyit is, hogy elfogadd a lehetőséget? – Dehogyis! Egy percig sem. Még abba sem gondoltam bele, hogy most egy osztállyal feljebb kerültem. Csak rögtön bele akartam vágni. – Egyedül? – Igen. Nevelőcsaládnál lakom. – Mindig is érdekelt: milyen idegen emberekkel élni, akik családtagként tekintenek rád? – Először is le kell szögezni, hogy fizetést kapnak érte, magyar viszonyokhoz képest nem is rosszat. Boltonban azt mondta a családom, hogy azért vállalnak, mert nagyon szeretik a gyerekeket. Ez igaz is lehet, hiszen a vér szerinti csemetéikkel együtt kilencen laktunk ott. A mostaniak pedig azért vettek magukhoz, mert szeretnék, ha a fiúk az én példámból tanulna. Januárban már külön költözhettem volna, de kevés időm volt, egyelőre maradtam. – És mi a helyzet az akadémiával? Minden igényt kielégít? – Két edzőközpont van, az egyikben az U18-as és a fiatalabb korosztályok készülnek, a másikban az U21-es és a felnőttcsapat. A kettő között az a legnagyobb különbség, hogy a fiataloknak osztálytermük is van, ahol tanulhatnak. A feltételek mindenhol adottak: mindkettőben van két hatalmas konditerem, telis-tele a legjobb eszközökkel. Van két-három orvosi szoba is és tizennégy-tizenöt pálya. – Te melyik korosztályhoz tartozol most? – Heti három-négy alkalommal a felnőtt csapattal edzek, egyébként az U21-gyel. Hálás vagyok, hogy az első gárda kapusedzője mindig szívesen visz fel. Nem tisztáztuk még, de úgy érzem, hogy az U21-ben leszek, mert ott most csak egy hálóőr van, és még az is elképzelhető, hogy kölcsönadják. – Erre nem számítottam. Mármint, hogy tizennyolc éves kapusként Premier League-játékosokkal edzel. Gondolom, a különbség ég és föld az eddigi tréningekhez képest… – Már akkor is, ha a Boltonhoz hasonlítom, nem még, ha a magyar viszonyokhoz... Nem sikerült még felvennem a ritmust, ami nem is csoda, hiszen én vagyok messze a legfiatalabb, utánam a húsz-huszonegy évesek következnek. Gyorsaságban például rendesen le vagyok maradva. De egyébként semmi különleges dolgot nem érzek, csak tényleg a koromból fakadó különbségeket. – És zöldfülűként bánnak veled a nagyok? – Már akkor is nagyon gyorsan befogadtak, amikor még szerződésem sem volt. De most, hogy már hivatalosan is egy csapat vagyunk, még jobban érzem ezt. – Ennyi légióskodás után nyelvi problémáid nem lehettek… – Nem hát. Boltonban, tizenhat évesen még nem volt akkora önbizalmam, hogy angolul kommunikáljak. Akkor nehéz volt, most már egyáltalán nem. – Mekkora hatással vannak rád a Hull City felnőtt kapusai?
Bukrán Erik1
Bukrán Erik1
A PL-ben mindegyik hatással van rám. Ráadásul olyan csapattársaim vannak, mint a skót válogatott Allan McGregor vagy Steve Harper, aki már két évtizede véd Angliában. És ne feledkezzünk meg a harmadik számú kapusról, Eldin Jakupovicról se, aki a svájci válogatottban is bemutatkozott. Edzések után mindig megkérdezik tőlem, miben tudnának segíteni, elmondják a hibáimat, rávilágítanak dolgokra. Nem is gondolná az ember, hogy hétről hétre a tévében látja őket, és közben, ilyen múlttal is teljesen átlagos emberek. – Mi kezdjük az erényeiddel! Milyen kapus Bukrán Erik? – Az edzőim általában a mentalitásomat szokták kiemelni. De mindig van miben fejlődnöm. Rengeteget kell még edzenem, hogy megközelíthessem McGregor szintjét. Az első és legfontosabb, hogy megszokjam a felnőtt foci ritmusát, mert tényleg teljesen más, mint az utánpótlásé. – És egyébként mi a konkrét célkitűzés? – Természetesen az angol bajnokság, de el sem tudom mondani, hogy mennyi minden kell még ehhez. Először is rengeteg meccsen kell védenem az U21-ben, és napról napra fejlődnöm. Aztán egyszer, remélem, lesz rá lehetőség, hogy a Hull Cityben vagy bármelyik másik angol csapatban bemutatkozhassak. – És a korosztályos válogatottban? – Még csak edzőmeccsen védtem. Nem tudom miért, lehet, hogy másokat tehetségesebbnek találtak. De nagyon szeretnék odakerülni. Egyrészt, mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, másrészt azt is szeretném megmutatni, hogy milyen munka folyik a Hull Cityben.