Nem túl kelendőek a magyar fiatalok a nemzetközi átigazolási piacon, aminek több oka is van. Varga Norbert játékosügynök szerint a nagy áttörésre várunk, akár egyetlen játékos elindíthatná a folyamatot, ha bizonyítana külföldön. Talán a kilencvenkilences és a kétezres korosztály hozhatja meg.
Nagy-Pál Tamás Javában zajlik az átigazolási szezon, viszont finoman szólva sem állíthatjuk, hogy a magyar fiatalok felrobbantanák a nemzetközi piacot. Igaz, Bukrán Erik nemrég a Hull City játékosa lett (erről ITT), de igazság szerint ő már két éve Angliában véd. Rajta kívül egyetlen huszonegy éven aluli labdarúgónkat sem igazolták eddig. Ráadásul a „Hogyan tovább?” című sorozatunkból (1. rész, 2. rész, 3. rész) az is kiderült, hogy egyedül Rácz Barnabás az, aki iránt legalább halovány érdeklődés van.
Tajti Mátyás
Varga Norbert játékos-ügynök segítségével próbáltuk az okot keresni, aki arról is beszélt: szerinte hogyan ideális felépíteni a fiatalok nemzetközi karrierjét.
„A külföldi megfigyelők főként a válogatott meccsekre jönnek hazánkba. Mi is járjuk a találkozókat, megtaláljuk a játékosokat, beszélgetünk velük és a szüleikkel. Utána megpróbálunk olyan helyet találni nekik, amely megfelelő lépcsőfok lehet. Erős vagy akár csak közepes spanyol, német klub nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Persze van ellenpélda, mint Szalai Ádám vagy Hajnal Tamás esete. A legjobb állomás Ausztria és Lengyelország lehetne. A probléma viszont az, hogy ezekben az országokban remek az utánpótlás, érthető módon nem fognak magyar fiatalért pénzt kiadni.”
Az ideális korról azt mondta, két lehetőség létezik. „Valaki elmegy külföldre az első adandó alkalommal, tizenhat éves korában vagy tizenkilenc-húsz évesen, jó pár NB I-es meccsel a lábában. Ez nehéz döntés, elég, ha csak Tajti Mátyásra gondolunk, akit a Barcelona keresett meg. A szüleinek borzasztóan nagy a felelőssége. Itt a lehetőség, amire nemet is mondhatnak. De ha utána nem úgy alakul, ahogy szeretné, csak NB I-es vagy NB II-es játékos lesz belőle. Később pedig a szülei szemére vetheti, hogy miért nem engedték ki tiniként. Öt év múlva derül ki, hogy jól döntöttek-e. Németh Krisztiánt is ezért értem meg. Jobb lett volna annak idején, ha Hollandiába megy, de megkereste a Liverpool. És hogyan lehetne ekkora klubnak nemet mondani?”
Persze, most szélsőséges esetekről beszélünk, mert egyáltalán nem jellemző, hogy topklubok hívogatnák a tehetségeinket. „Ennek rengeteg oka van. Az egyik legfontosabb a válogatottak teljesítménye. Sokat változott volna a megítélésünk, ha az egyiptomi vb-szereplés nemcsak kiugró alkalom lett volna, hanem rendszeresen jelen lennénk a világeseményeken. A körülöttünk lévő országokat előnyben részesítik, már Szlovéniát is. Az egyik kisebb klubja, a Domzale, amely jelen pillanatban vezeti a tabellát, a Dortmundnak, a Southamptonnak, az Atalantának és a Fiorentinának is adott el fiatal játékost. Először ingyen, hosszú távú kölcsönbe, amikor pedig bizonyítottak, értékesítették őket. Több mint egymillió eurót kerestek rajtuk. Ráadásul az egyesületben szlovén edzők dolgoznak, nem vettek át se spanyol, se német, se holland trénereket. A válogatásukon is sok múlik, ezen kívül a térségből is igazolnak. Mutasson nekem ilyen klubot Magyarországon! A nagy különbség az, hogy ezeknek a kilencvenhatos-kilencvenhetes játékosoknak már az első csapatban is megadják a lehetőséget.”
FBL-ESP-LIGA-REALMADRID-MALLORCA
Varga tapasztalatai azt mutatják, hogy a külföldre igazolt magyar srácok mentalitásával sincs minden rendben. „Akadt esetem, amikor valakinek a német első osztályban volt nagyon jó lehetősége. Többször mehetett egyhetes próbajátékra. A harmadikon, amikor délután felhívtam az edzése után, közölte, hogy most másik városban van, hetven kilométerre. Elképzelni sem tudtam, hogy miért. Csak átment kicsit körbenézni. De könyörgöm! Nem turistaként ment, hanem minden idegszálával a próbajátékra koncentrálni. Tisztelet a kivételeknek, akik szerencsére vannak azért, de én éppen ezt hiányolom az utánpótlás-játékosokból. Az elszántságot, az alázatot, ami nagyon sok más helyen megvan. Akár Brazíliában, mert nagyon szegény a társadalom, akár Németországban, ahol meg nagyon gazdag. Mi valahol a kettő között vagyunk, és ez nem kedvező. Társadalompolitikai kérdés.”
Varga szerint segíthetne, ha akár csak egyetlen külföldi honfitársunk meghozná az áttörést. „Az összes ügynöknek az az érdeke, hogy a másik játékosa is sikerrel járjon, hiszen hírvivője lehet az ország labdarúgásának. Mint ahogy Lovrencsics Gergő miatt Lengyelország a fő célpont az idei átigazolási szezonban. Már sokkal könnyebben nyúlnak a többiekhez is. Egyetlen játékos is megtörheti a jeget, ahogy Gera Zoltán is tíz évvel ezelőtt Angliában. Ez a nagy áttörés várat most magára. Szükségünk lenne magyar Modricra vagy Rakiticre. De az elkövetkező években ez nem tűnik reálisnak.”
Mindezek ellenére apróbb pozitív jelekről is be tudott számolni. „Legalább jönnek ide megfigyelők, két-három évvel ezelőtt még nagyon nehezen lehetett Magyarországra hívni őket. Harminc éve halljuk, hogy elindult valami. Én viszont most tényleg azt érzem, hogy megmozdult valami, mert mindenki látja, hogy ez az állapot tarthatatlan. Tudom, a közvélemény egyre bizalmatlanabb. Viszont talán áttörést hozhat a kilencvenkilences és a kétezres korosztály. Ha tömegével mennének ki, akkor a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb összejönne valakinek a fényes karrier. Most viszont ott tartunk, hogy a kisebb lélekszámú Szlovákiának és Horvátországnak nagyságrendekkel több fiatalja van külföldön. Emiatt sokkal nagyobb az esélyük, hogy újabb Hamsíkuk lesz.”
