Vasszigor Kubában

Szeret linkeskedni, de ezt tudja magáról, és szeretne változtatni. Kubában volt is rá lehetősége, mert nagy volt a szigor. Két hazai ökölvívóval is megmérkőzhetett, akiket legyőzött. Kontrecz Márk Eb-aranyat szeretne nyerni az ifik között.

Nagy-Pál Tamás Európa-bajnoki bronzéremmel és ötödik hellyel fejezte be junior karrierjét Kontrecz Márk (címlapfotó: ringvilag.com), aki már meg is kezdte első ifjúsági évét, nem is akárhogyan: Kubában járt edzőtáborban a válogatottal. A tizenhét éves bokszolóval beszélgettünk a tengerentúli összetartásról, illetve az előtte álló feladatokról.

– Kubába minden ember szeretne eljutni egyszer életében, ez talán hatványozottan igaz, ha bokszolóról beszélünk, hiszen a sportág egyik fellegvára. Hogyan telt a tengerentúli edzőtábor? – Fárasztóan. – Nem érezted jól magad? – Dehogynem, csak kicsit erős volt nekem a tempó. Napi hármat edzettünk: reggel, délelőtt és még délután is. Ráadásul főleg felnőttekkel. Csak pár olyan sráccal tudtam kesztyűzni, aki az én súly- és korcsoportomba tartozik, a többiek jobbak voltak nálam. – Nem bírtad az iramot? – Csak nagyjából, messze nem úgy, ahogy kellett volna. Leginkább a futással voltak gondjaim, mert a többiekhez képest jóval gyengébb az erőnlétem. – De gondolom, éppen az volt a cél, hogy fejlődj. – Hasznos is volt, nem tagadom, csak picit sok. Annyira kimerültem, hogy most úgy érzem, nem akarok visszamenni. – Ilyenkor gondolj arra, hogy miben fejlődtél kinn! Miben is? – A kondim biztos rengeteget javult. Ezen kívül sokkal nagyobb volt a szigor, nem lehetett linkeskedni. Nem tudom, hogy ezen kívül miben lettem még jobb, mert csak pár napja értem haza, mást még nem vettem észre magamon. – Itthon linkeskedni szoktál? – Előfordul. Az edzőim azt szokták mondani, hogy tehetséges vagyok, de ha rendesen edzenék, akkor még ennél is jobb lennék. – Mivel még így is nyolc közé jutottál nemrég a junior Eb-n, talán érdemes lenne megfogadni a tanácsaikat. De Kubára visszatérve: hazai bokszoló ellen sikerült szorítóba lépned? – Kettő ellen is. Ráadásul az én súlycsoportomban voltak, megvertem őket. – És milyenek a kubai ökölvívók a magyarokhoz képest? – Jobb a technikájuk és gyakorlatilag mindenben erősebbek nálunk. – Kivéve azt a kettőt? – Igen, pont kikaptam őket. – Ha már ilyen helyen jártatok, ahová – ha nem válogatott bokszoló – ritkán jut el az ember, sikerült körbenézni kicsit?

– Persze, volt egy-két szabadnapunk. Havanna nagyon szép város, de elég nagy a csóróság. A házak régiek, soknak ablaka sincs. Viszont minden nagyon olcsó, úgyhogy a bazársoron tudtunk vásárolni. – És a helyi lakosok? – A kubaiak nagyon boldog emberek. Nem kötözködnek vagy veszekednek az utcán, hanem inkább ismerkednek. – Akkor tetszett a kubai életstílus? – Azt nem mondanám. Inkább csak érdekes volt. – Az edzésekre visszatérve: amikor már nagyon nem bírtad, milyen gondolatok segítettek átlendülni a holtponton? – Az, hogy mindent szeretnék idén megnyerni. Beleértve a nemzetközi tornákat is, például az Európa-bajnokságot. És igen, tudom: ehhez többet kell edzenem és jobban koncentrálni a tréningeken.