Mi lesz a TAO után?

A TAO-konferencia legnagyobb tanulsága az, hogy a szövetségek képviselői félnek: mi lesz, ha 2017 után nem folytatódik a program? Pályák, csarnokok és csapatok szűnhetnek meg, edzők és gyerekek tűnhetnek el, mert nem lesz, aki fenntartsa őket.

Munkatársainktól Konferenciát szervezett a Magyar Sporttudományi Társaság és annak EU-szakbizottsága, melynek témája a három éve működő látványsport-támogatási rendszer, ismertebb nevén a TAO volt. Kiss Norbert helyettes államtitkár előadásából kiderült, hogy a program három éve alatt az öt látványsportágban ötven százalékkal nőtt az utánpótláskorú versenyzők száma, amely a hazai települések negyven százalékára jutott el. Elmondása szerint tavaly január óta szigorodtak az EMMI direkt ellenőrzései, de a szövetségek segítségére is szükség van ahhoz, hogy kiszűrjék az élősködőket és a csalókat (róluk ITT írtunk). Végül megjegyezte: a TAO nem állami támogatás (ennek később még lesz jelentősége).

Dr. Vaska Ottília, a Magyar Olimpiai Bizottság jogi főmunkatársa kifejtette: a MOB, mint egyik lehetséges kedvezményezett, összesen több mint 600 millió forint jóváhagyott támogatást kapott. Az összeget részben személyi kiadásokra, részben képzési feladatokra fordíthatták. Jánosi Balázs, az EMMI főosztályvezetője a TAO két legfontosabb céljaként az utánpótlás-nevelést és a tárgyieszköz-beruházást, valamint -fejlesztést határozta meg. Ismertette, hogy a három év alatt a megítélt összegekből összesen 174 milliárd folyt be az öt sportágba, ez hetven százalékos arány, vagyis elég sok pénz bennragadt (vagy szponzor vagy az önerő hiánya miatt). A TAO jövőjével kapcsolatban egyelőre csak annyi biztos, hogy ebben a formában 2017. június 30-ig működhet, a folytatásáról politikai döntés születik. Ami miatt viszont az öt sportág szövetségei aggódnak, ugyanis a jelek szerint nincsenek felkészülve a piaci működésre. Kár, hogy erről a minisztérium munkatársai a helyszínen nem értesülhettek, ugyanis a konferencia első része után sietve távoztak. A jégkorongozók főtitkára, Kovács Zoltán hangsúlyozta: szükségük van a programra, hiszen a felszerelés és a jégpálya is rendkívül költséges. A játékosok, a csapatok és a pályák száma is jelentősen nőtt az elmúlt három évben, és csak bízni tud abban, hogy a program 2017 után is folytatódik, ellenkező esetben ezeknek egy része megszűnhet - hiszen nem lesz miből fenntartani őket. Bódi Dezső, a kézilabda-szövetség főtitkára is úgy látja, hogy csodálatos dolog a TAO, de nagyon fontos, hogy sáfárkodni kell a pénzekkel, különben 2017 után komoly problémák lehetnek. Szükségesnek látja, hogy valamilyen formában fennmaradjon a rendszer, mert óriási űrt hagy maga után. A vízilabdázók képviseletében Nemcsik Balázs főtitkár a TAO-program eredményeiből a játékosok és az uszodák számának növekedését emelte ki és azt, hogy a támogatások odaítélésekkor kategorizálták a klubokat, vagyis minden egyesület a méretének megfelelően részesülhet az összegből. Sajnálatát fejezte ki viszont amiatt, hogy a támogatásból keveset igényelnek edzőképzésre. A konferencia egyértelműen legérdekesebb, legátfogóbb előadását a kosárlabda-szövetség főtitkára, Bodnár Péter tartotta. Megmutatta a TAO mindegyik csapatsportágban fellelhető rákfenéjét. Bodnár szerint a rendszer legfőbb pozitívuma, hogy létezik, csakhogy gyermekbetegségeit ki kell küszöbölni. Az elmúlt években sokféle problémával kellett megküzdeniük a szövetségnek és a támogatásra váró sportszervezeteknek. Bár sokan azt hiszik, könnyű összegyűjteni a TAO-pénzt, ez koránt sincs így.

Az első esztendőben a támogatók még bizalmatlanok voltak, mivel nem ismerték a szisztémát. A másodikban már felléptek a közvetítők, aki a támogatók és a támogatásra várók közé ékelődve tisztességtelen, akár 25-50 százalékos jutalék ellenében akarták összehozni a feleket. Megjegyezte: leginkább a telefonok határozzák meg a pénzek elosztását. Ehhez sokat nem is kell hozzáfűzni. Felhívta a figyelmet a szponzoráció visszaszorulására is: gyakorlatilag lehetetlen azokat a cégeket a marketingkeretük megnyitására bírni, amelyek adott esetben jelentős pénzt adtak TAO-ként. A támogatók mindegyike irtózik az átláthatatlan adminisztrációval járó TAO-juttatástól, a sportszervezeteknek pedig kiszámíthatatlan és tervezhetetlen a rendszer. Épp ezért a program javítását, átláthatóbbá tételét sürgeti. Végül az MLSZ-ből dr. Gudra Tamás gazdasági igazgató mondta el: hallgatólagos megállapodás alapján évente 30 milliárd forinthoz juthatnak hozzá. A sportágon belül a vízilabdázókhoz hasonlóan differenciálják az elosztást: az NB III-ban például olyan klub, amely külföldi játékost alkalmaz, egyáltalán nem kaphat támogatást. Elmesélte: hívták már fel azzal, hogy a közvetítők eddig csak tíz százalékot kértek, most már huszonötöt, amire mindenképp megoldást kell találni. Tudja, hogy mennyi visszaélés és szabálytalanság hatja át a rendszert, és mindenképpen hatékonyabbá kell tenni az ellenőrzést a fejlődéshez. Megjegyezte: bár az a kommunikáció, hogy a TAO nem állami támogatás, tudjuk, hogy valójában az. Szerinte a rendszer lélegeztetőgépre kapcsolta a sportágat és úgy látja: legalább öt-tíz évre van szükség a fokozatos kikapcsolásához.