UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2015-03-08 14:57

Spanyol lecke

A felkészülési meccs első félidejében úgy elfáradt, mint itthon egész bajnokin szokott. Az edzések rövidebbek, sokkal intenzívebbek, többek között a játékosok mentalitása miatt. Varga Márkó Málagában járt próbajátékon.

Nagy-Pál Tamás A Magyar Futball Akadémia 17 éves balbekkje, Varga Márkó a spanyol első osztályban szereplő Málaga utánpótlásában járt próbajátékon. Az U18-as válogatott tehetség beszélt nekünk a spanyol mentalitásról, amelyet szeretne becsempészni a Budapest Honvéd edzéseibe is.
Varga Márkó
Varga Márkó
– Hogy megy a spanyol? – Már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy mehetek a próbajátékra, ezért nézegettem azokat az alapszavakat, amelyek a focihoz szükségesek. Hasznosnak bizonyult, ugyanis senki nem beszélt angolul, de így mindent megértettem a pályán, ami a játékomon is segített. Természetesen nagyon mély beszélgetésekre még nem voltam képes. – De nyilván még nem is ezzel a céllal utaztál ki. Hogy nézett ki a programod? – Miután megismerkedtem az edzőközponttal, máris mérkőzésen vettem részt az U18-as gárdával. Hatalmas volt a tempó. Nem voltak ívelések, maximum a szélre keresztlabdák, egyébként csak kispasszos játék. Egy félidő után olyan fáradt voltam, mint itthon egész bajnokik után. De elégedettek voltak velem, tetszett mindenkinek, hogy balhátvédként támadószellemben fociztam, és voltak jó lövéseim. Másnap így már az U19-ben edzhettem, ami igazából a korosztályom, mert ott játszanak a velem egy idős, tehetségesebb játékosok.

Varga így írta le a körülményeket: „A csapat nyolcvan százaléka spanyol, egy-egy afrikai, portugál és olasz játékossal kiegészülve. Kitűnő volt minden, a pályák is remek állapotban, köszönhetően annak, hogy január végén is húsz fok felett volt. Nincs is műfüves pályájuk, ellenben minden korosztálynak van sajátja.”

– És találkoztál bármi szokatlannal? – A feladatok nagy vonalakban ugyanazok, mint itthon. A ritmus viszont teljesen más. Minden edzés tíz-tizenöt perc tiszta játékkal kezdődött, egyérintős vagy rövid passzokkal. Mindent labdával csináltunk. Rengeteg volt a játék kis területen, három a három vagy négy a négy ellen, pörgős tempóban. Valamivel rövidebbek az edzések, de sokkal intenzívebbek. A tréning végén a tíz-tizenöt perc játék pedig vérre ment, elképesztő iramban. Most jöttem rá, hogy itthon ehhez képest mennyire lazán csináljuk. – De remélem, hazahoztad ezt a mentalitást… – Azon vagyok! Ahogy hazaértem, mentem a válogatottba és Pisont István meg is említette: szembetűnő a különbség, teljesen más ritmusban csináltam az edzést. Már ilyen rövid idő alatt is látszott a fejlődés. Azt tanácsolta, hogy ezt a harcosságot próbáljam hosszútávra is megtartani. Itt, a Honvédban is az a célom, hogy ezeket a tapasztalatokat kamatoztassam. Bízom benne, hogy a többieknek is át tudom adni, és ezáltal fejlődhet a csapat. – Úgy legyen! Miben maradtatok egyébként a Málagával? – Április-május környékén megyek vissza egy hétre, akkor már orvosi vizsgálatokon is részt veszek, utána lehet komolyabban beszélni a jövőről. Most úgy érzem, kicsivel nagyobb az esélye arra, hogy szerződtetnek, mint hogy nem.

Pályafutása kezdetéről is beszélt nekünk: „Videók is vannak arról, hogy már kétéves koromban is mindig a gumilabdát rugdostam. Első éves ovis koromban a nagycsoportosokkal fociztam. Aztán hatévesen lettem a Jánoshalma játékosa, ahonnan pár szezonnal később Kiskunmajsára kerültem. Jó korosztályban játszhattam, több nemzetközi tornát nyertünk, nem egy csapattársam került komolyabb csapatba. Később három évet töltöttem el a Puskás Akadémián, ahol rengeteget tanultam. Amikor tizenhat lettem, megkeresett a Honvéd, és szerződést ajánlott. Végül apukámmal közösen úgy döntöttünk, hogy Kispesten folytatom.”

Varga Márkó4
Varga Márkó4
– Említetted már, hogy a visszatérted után rögtön az U18-as válogatott összetartásán vettél részt. Nem zártatok túl fényesen, hiszen négyet kaptatok az olaszoktól… – Pedig az edzések jól sikerültek, de aztán nagyon rossz meccset játszottunk, főként egyéni hibáknak köszönhetően kaptuk a gólokat. Az elején voltak helyzeteink, de kimaradtak. Az olaszok egyszerűen más ritmusban játszottak, mint mi. Minél több ilyen iramú meccsre lenne szükségünk, hogy felvegyük a tempót. – Te hogy álltad a sarat? – A tizenötödik perc környékén én is nagyot hibáztam, büntetőt kapott az ellenfél, de szerencsére a kapusunk védett, így rólam végül nem született gólt. A támadásokban viszont nem tudtam annyira részt venni, mint azt magamtól elvártam. – Reális a négygólos különbség? – Egyáltalán nem. Nem voltunk ugyanazon a szinten, de lehetett volna jóval szorosabb is. – A jelek szerint viszont van még hova fejlődni az őszi Eb-selejtezőig. – Nagy munka vár még ránk, de a szakmai stáb mindent megtesz ezért. Ha jól tudom, minden hónapban lesz edzőtáborunk és felkészülési meccsünk is. Most már szeretnének minél szűkebb keretet kialakítani, mert eddig sok játékos cserélődött. Ez a meccs megmutatta, hogy még nem tartunk ott, ahol kéne, de bízom benne, hogy szeptemberre már minden egyben lesz.