A meccsrutin hiányzik

Öt magyar jutott döntőbe a németországi leány utánpótlás-tornán. Egyiküknek sem sikerült felállnia a dobogó tetejére, bár Nagy Angéla csak a bírók szerint nem nyerte meg a meccsét. Károlyi Gabriellát a vérzékeny orra gátolta meg a sikerben, a többiekből a meccsrutin hiányzott.

Nagy-Pál Tamás A németországi Stralsundban járt a leány utánpótlás-válogatott (címlapfotó: womanbox.hu) a Queens Cup elnevezésű viadalon, ahonnan öt második és kilenc harmadik hellyel tért haza. „Összességében örülök az eredménynek, mert nagyon erős mezőnybe csöppentünk. Indult ifiolimpiai ezüstérmes, több Európa- és világbajnok, valamint dobogós” – értékelt honlapunknak Seres Attila vezetőedző.

Hiányérzete azonban maradt, főleg Nagy Angéla fináléja miatt. „Szerintem legyőzte francia ellenfelét. Hatalmas küzdelem volt a ringben, amit a magyar lány bírt jobban. Ellenfele a második menettől csak menekült, Angélának jóval több volt a tiszta ütése. A bírók másképp látták. Szegény, nagyon szomorú volt, nehezen viselte az igazságtalanságot; a francia stáb is meglepődött a döntésen. Gyorsan elbeszélgettünk vele: ne törjön meg, de szerencsére van annyira erős lelkileg, hogy ez ne vegye el a kedvét.” Károlyi Gabriella is nyerhetett volna, neki egészségügyi gondok szóltak közbe. „Nagyon vérzékeny az orra. Már az elődöntőben is eleredt, de akkor még azelőtt befejezte KO-val a meccset, hogy  problémát okozott volna. Most azonban gyorsabb volt a vérzés, ezért a második menet elején bedobtam a törülközőt. Tipikus bokszolóbetegség, amit orvos gyógyítani tud, csak addig sok sikertől foszt meg. Lézerrel elégetik a vékony ereket.” A többiek az első nemzetközi megméretésükön jártak, elsősorban a meccsrutin hiánya miatt szenvedtek vereséget. „Mind az öt lány nagyon bátran harcolt, ami rendkívül fontos, hiszen a bátorság nem tanítható. Mentalitásban nagyon jól állunk. A nemzetközi bokszvilágban az terjedt el rólunk, hogy igazi vadmacskaként küzdünk. Senki nem szeret a lányaink ellen kötelek közé lépni. Ráadásul úgy szurkoltak egymásnak, hogy még a hazai közönséget is túlharsogták. Példás a csapategység.”

Meccsrutinban viszont nagy a lemaradás. „Velem voltak három-négymeccses lányok, míg az ellenfelek akár már harminc-negyvenen is túl voltak. Írországból volt a tornán tizenkét éves lány, aki programon kívül, minden nap kesztyűzött valakivel. A megoldás az lenne, ha itthon is rendeznénk ilyen versenyeket. Vannak ötleteim. A szövetség most a régiós tornákat szorgalmazza. Az remekül működik a fiúknál, a lányoknak viszont országosakat kéne rendezni, és abból évente kettőt nemzetközivé tenni. Muszáj idehoznunk a külföldi versenyzőket, de nemcsak a lányok miatt, hanem az edzőiknek is látniuk kell, hogy milyen szintre kell eljutnunk.” A válogatott legközelebbi nagy eseménye  a májusi világbajnokság lesz, augusztusban pedig ugyebár a hazai Eb-n szerepelnek (ITT). „Lassan kijelölöm a vb-keretet, április második felében már csak az indulókkal kezdjük meg a munkát. Valószínűleg tíz-tizenkét fővel utazunk. Közben a kontinenstornára is gondolok. Voltak most is olyan versenyzők velünk, akikről tudtam, hogy semmiképp nem jönnek a vb-re, de az Eb szempontjából figyeltem őket.”

A magyar dobogósok Juniorok, második hely: Károlyi Gabriella (46 kg), Finesz Kamilla (50 kg), Nagy Angéla (52 kg), Budai Vivien (80 kg), Juhász Adrienn (+80 kg). Harmadik hely: Uhrin Csenge (48 kg), Kondákor Emilia (48 kg). Ifjúságiak, harmadik hely: Kalmár Beatrix (48 kg), Pap Zsófia (48 kg), Viglási Alexandra (51 kg), Gregor Alexandra (54 kg), Kiss Tünde (69 kg), Szokol Fanni (75 kg).