Belvon Attila kudarcról, jövőről

Ha most újrakezdhetné, akkor is azt mondaná: reális cél az U17-es válogatottnak, hogy eljusson az Eb-re. Belvon Attila szerint a kudarcban mindenkinek megvan a felelőssége.

Nagy-Pál Tamás Két vereséggel, egy döntetlennel és egyetlen rúgott góllal a csoport utolsó helyén búcsúzott az U17-es válogatott (címlapfotó: mlsz.hu) az Európa-bajnokság selejtezőjének elitkörében. Nagy lehetőséget szalasztott el a gárda, hiszen most először rendeznek tizenhat csapatos tornát, ráadásul Csehország, Skócia és Bosznia-Hercegovina volt az ellenfél, vagyis elkerülte az igazi topgárdákat. Belvon Attila szövetségi edzővel próbáltuk megfejteni a kudarc okait.

– Csalódott? – A mutatott játék és az eredményesség miatt is. Nem tudtuk megvalósítani a célunkat. Nehéz mit mondani. Nagyon sajnáljuk. – Nyilván azóta is folyamatosan a miérten töri a fejét… – Rengeteg oka volt, de nem akarok mosakodni. Nem az a jó út. Inkább azt kell megnézni, hogy milyen hibákat követtünk el. Mit kell tenni, hogy ez még egyszer ne következhessen be? Ezekre persze nem lehet azonnal válaszolni, ahhoz még túl sok bennem az érzelem. – De továbbra is úgy érzi: reális elvárás volt a továbbjutás? – Ha most újrakezdenénk, akkor is ugyanaz lenne a cél. Voltak persze különbségek fizikálisan, technikailag és taktikailag is a csapatok között, de akkor is reálisnak éreztem azt, hogy odaérhetünk az első két helyre. Nyilván azért szenvedtünk kétszer vereséget, mert az ellenfeleink bizonyos paraméterekben jobbak. De ez kudarc, amit nagyon nehéz feldolgozni. – Nem kapott túl nagy jelentőséget a csehek elleni nyitómeccs? Mert azzal a találkozóval mintha a hitét is elvesztette volna a gárda… – Továbbra is úgy érzem, hogy kiemelt jelentősége volt annak az összecsapásnak. Ha megnyerjük, meggyőződésem, hogy továbbjutottunk volna. – Mit történt a támadókkal? A finnek elleni felkészülési mérkőzések után még arról beszéltünk: mennyire jó, hogy akciógólokat lőtt a csapat. Erre most három találkozón csak egy jött össze… – Nem csak a támadókon múlt. Hátulról sem volt olyan mértékű támogatás, mint kellett volna. Az ellenfelek bizonyára feltérképezték a játékunkat, és a minőségi futballistáik az ellenszer birtokában voltak. Összetett dolog ez, de az egy rúgott gól valóban beszédes.

– Tajti Mátyás csapatkapitányként mennyire tudott vezére lenni a gárdának? – Neki is hullámzó volt a teljesítménye, mint mindenki másnak. – Ilyenkor természetes reakció, hogy mindenki a felelőst keresi. Mennyire érzi magát sárosnak a kudarcban? – Mindenkinek megvan a felelőssége: az egész stábnak, így természetesen nekem és a játékosoknak is. A szövetség részéről viszont mindent támogatást megkaptunk. – Olyan pletykákat is hallani, hogy az újdonsült sportigazgató, Bernd Storck még a felkészülés során félbeszakította az egyik edzését, majd kapott két új stábtagot, és arra utasították, hogy más felállásban küldje pályára a fiúkat, s még az összeállításba is beleszóltak. Ez mennyire zavarhatta meg a csapatot a rajt előtt? – Először is nem igaz, hogy a sportigazgató félbeszakította volna a tréninget. Storck a szakmai tanácsaival és a meglátásaival segítette a felkészülést. Egy erőnléti és egy segédedzőt kaptam a stábomba. Storckkal együtt azért érkeztek, hogy megmutassák: miért sikeres a német labdarúgás. Nincs okom kételkedni, hogy amit mondanak, az helyes. Annak alapján dolgoztunk. Segíteni jöttek, hogy tanuljunk, és átláthassuk: hogyan működik Európa elitfocija. – Viszont így, a németesedéssel és a kiesés terhével mennyire érzi biztosnak a pozícióját? – Úgy gondolom: ha azt látják, hogy jó munkát végzek, akkor biztosan dolgozhatok tovább. Ha viszont másképp ítélik meg, ha szerintük nem a helyes irányt követem, akkor nyilván nem maradhatok. – És a korosztály jövője? Fel tud állni a padlóról két év múlva úgy ez a gárda, hogy eséllyel szálljon harcba az U19-es Eb-selejtezőn? – Fel kell, hogy álljon! Tovább kell dolgozni. Bár biztosan lesznek a keretben személyi változások, szerintem vállalják azt a munkát, amellyel két év múlva sikeresek lehetnek.