"Fáj... csalódottak vagyunk"

Tajti Mátyás szerint a küzdőszellemmel nem volt gond az U17-es Eb-selejtező elitkörében, és nagyon fájó, hogy nem jutottak tovább, mert a pályán egyik ellenfél sem tűnt verhetetlennel. A kidolgozott helyzeteket azonban értékesíteni kell.

Nagy-Pál Tamás Összesen egy szerzett góllal a csoport utolsó helyén búcsúzott a hazai rendezésű U17-es Eb-selejtező elitkörében a magyar válogatott. A korosztályos gárda és a Barcelona érthetően nem túl vidám hangulatban lévő 17 éves középpályásával, Tajti Mátyással (címlapfotó: mlsz.hu) beszélgettünk.

– A kezed hogy van? – Köszönöm, jól. Szerintem inkább azért hozott le az edző az utolsó, bosnyákok elleni meccsen, mert már ideges voltam, sárgát is kaptam, és attól tartott, hogy kiállítanak. De az igazsághoz hozzátartozik: a játék sem ment túl jól. – Az őszi, első selejtezőtornán még nem voltál játékban, hiszen addigra nem érkezett meg Barcelonába az engedélyed. Csakhogy most már stabil kezdő vagy a korosztályos csapatban... – Tavaly érződött is rajtam a meccshiány, rengeteg labdát eladtam. Úgy érzem, most azért sokkal többet tudtam segíteni a válogatottnak. Az első meccsen előrébb játszottam a mezőnyben, nem nagyon kaptam labdákat. A skótok ellen nem ment rosszul, az utolsó meccsre viszont elfáradtam kicsit. – Hogy érzed, miben fejlődtél a legtöbbet Barcelonában? – A gondolkodás gyorsaságában. Ott az edzéseken is akkora a sebesség, hogy kénytelenek vagyunk egy-két érintéssel játszani, és a másodperc törtrésze alatt dönteni. Egyébként a Barçában általában feljebb szerepeltetnek, a legutóbbi két fordulóban már center voltam. De a hátravontabb szerepkört jobban szeretem. – Jól láttam, hogy többször is hiába indultál meg nagy lendülettel a tornán, nem volt társ, akivel összejátszhattál volna? – Valóban, gyakran hiányzott az összhang. Pedig a szakmai stáb kifejezetten kérte az együttműködést. Valamiért mégsem ment. Szerintem a küzdőszellemmel nem volt gond, de jobban kellett volna koncentrálunk, hogy ne csak kidolgozzuk, hanem értékesítsük is a helyzeteket. – A három meccsen szerzett egyetlen gól tényleg nem sok… – Valóban, de a gólképtelenség nem csak a támadók hibája. Az egész csapat mondott csődöt.

– Több társaddal és Belvon Attila szövetségi edzővel is beszéltem a torna előtt. Valamennyien azt mondták, a cél a továbbjutás. Reális terv volt az Eb-részvétel kiharcolása? – Igen, és azért vagyunk csalódottak. Tényleg megvolt minden esélyünk. A felkészülés alatt jól játszottunk, és azt sem lehet állítani, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk. A pályán sem éreztem azt, hogy bármelyik ellenfél verhetetlen lenne. Játszottunk már jóval erősebb riválisokkal, amikor szinte a félpályáról sem tudtunk kijönni, mégis sikerült nyernünk. Most teljesen össze voltunk zavarodva. Az erőviszonyokat nézve ebben a négyesben legalább a második hely a miénk lehetett volna. De még a csoportgyőztes csehektől sem láthattunk különösebben nagy futballt. A skótok ellen pedig egy órán keresztül emberhátrányban játszottunk, és úgy is pariban tudtunk lenni velük. Tényleg nagyon fájó az egész. – Azért tartasz élménybeszámolót Barcelonában, a La Masía akadémián? – Hát, élményből nem sok jutott... Ráadásul a nyelvet is tanulnom kell még. Bár spanyolul nagyjából mindent megértek, a katalán sokszor bezavar. De majd meghallgatom a többieket, ők biztos sikeresebbek voltak nálam más válogatottakban.