Mennyit ér az öt bronz?

Hat versenynapon öt harmadik és négy ötödik helyezést szereztek a magyar birkózók Wałbrzychban, az U23-as Európa-bajnokságon. Kilencen jutottak a „pontszerző” első hatba. Abból mind a három szakág kivette a részét. Most az érmek statisztikájával igyekszünk megmutatni, hova helyez minket az öt bronz a kontinensen.

Szekeres István Harminckét ország küldte el 23 éven aluli kiválóságait a korosztály Európa-bajnokságára. Huszonkettő nyert érmet, közülük tizennégy ország aranyat is, ami jó mutatja, hogy sok helyen űzik magas színvonalon a sportágat. Szemben azzal a régi, hamis felfogással, amely valamiért a birkózást is besorolta a másodrendű, csak néhány országban űzött ágazatok közé. Ez az állítás soha nem volt igaz. A birkózás az egyik legelterjedtebb sportág a világon. No, de ugorjunk! Mivel mi is nyertünk érmet, benne vagyunk a huszonkettek csoportjában. Sajnos, az aranyérmes tizennégyek közül ezúttal kimaradtunk. Az öt bronz azért nem semmi, mondja az ember, ha általánosságban beszél, és nem tudja pontosan megbecsülni, hogy kevés, sok vagy elég…. Nos, sok. Az érmek számának statisztikájában Magyarország a hetedik-nyolcadik helyre sorolódott be Európában. Nézzük, kik vannak előttünk!... 1. Oroszország 16 érem – 7 arany, 2 ezüst, 7 bronz 2. Törökország 10 – 1/0/9 3. Grúzia 9 – 3/2/4 4. Azerbajdzsán 9 – 1/2/6 5. Fehéroroszország 8 – 2/2/4 6. Ukrajna 7 – 1/3/3 Itt következünk mi, Moldovával holtversenyben. Aki valamennyire is érdeklődik a birkózás iránt, azzal okvetlenül tisztában van, hogy a volt szovjet tagköztársaságok uralják. Annak következményeként, hogy az egykori Szovjetuniónak az volt a legerősebb sportága. A nagy hagyományok és az átöröklődő szakmai tudás ma is kifejti hatását. Azzal azonban ritkán szembesülünk ilyen élesen, mint most: az U23-as Eb-n kiosztott 96 éremből 59 került ex-szovjet területekre. A magyar birkózás az öt bronzzal a második helyre sorolódott be a volt szovjetek mögötti mezőnyben, a tíz érmet szerző törökök mögé. Megelőzve Bulgáriát (4), Németországot és a házigazda lengyeleket (3-3), továbbá finneket, románokat, svédeket… Meg aki még van. A birkózósport minőségének sajátos értékmérője, hogy az adott ország hány fogásnemben eredményes. Nos, a magyarok Wałbrzychban mind a háromban szereztek bronzot és ötödik helyet is. Azzal az egész mezőnyben csak nyolc ország dicsekedhet. Érdemes megnézni, kikkel vagyunk „körülvéve”: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Oroszország, Ukrajna (tehát „csak” négy ex-szovjet), továbbá Törökország, Bulgária és a rendező lengyelek. Fontos tudni, hogy a felnőtt-világversenyeken már inog a „szovjet” hegemónia. Az utánpótlás-eredményekben annak még nincs nyoma. Nem véletlenül. Csak egyetlen példa. Néhány éve a félmilliós szibériai városban, az orosz méretekben kistelepülésnek számító Tyumenyben ötszáz fős birkózókollégiumot hoztak létre, huszonöt főállású edzővel. Az egész országban rengeteg efféle utánpótlás- centrum működik. Efféle óriási beruházást megvalósítani legfeljebb Iránnak van elszántsága és pénze. Annak idején megkérdeztem Alekszandr Novikovot, a szovjet szövetség elnökét: hogy lehet az, hogy a sportágba fektetett, megközelíthetetlenül nagy áldozatuk ellenére nem ők nyernek minden világversenyen, minden súlycsoportban… Azt válaszolta: „Mi valóban nagyon sokat áldozunk a birkózásra. Ezzel azt érjük el, hogy rengeteg tehetséges fiatalt tudunk magas színvonalra felvértezni. De az olyan zseniknek, mint amilyenekkel a magyar birkózás is rendelkezik, nálunk is születniük kell.”