Siófok polgármestere, Lengyel Róbert nem hajlandó az adófizetők pénzéből a város profifutballját támogatni, ellenben az utánpótlás-nevelés teljes költségét átvállalja. A BFC vezetősége szerint ezzel viszont veszélybe került a klub jövője.
Nagy-Pál Tamás Ősszel lett Siófok polgármestere Lengyel Róbert, aki most úgy döntött: nem hajlandó tovább támogatni önkormányzati pénzzel az NB II-ben szereplő BFC Siófok felnőttcsapatát. Bárhogy is próbálják ezt beállítani – szögezi le –, nem arról van szó, hogy kivonul az egyesület mögül, csupán olyan szerződést ír alá a klubot birtokló Bányász SE-vel, melyben kiköti: a város költségvetéséből odaítélt 55 millió forintot kizárólag az utánpótlásra költheti (a BFC Siófok hivatalos facebook-oldala).
BFC utánpótlás1
A klub közvetlen támogatást már tavaly sem kapott a várostól, ugyanakkor, ahogy a polgármester elmondta a sonline.hu-nak: „az önkormányzat cégei, a Balaton-parti Kft. illetve a Siókom Kft. szerződtek a BFC Siófok Kft.-vel, persze, a pántlikázott pénzt a város biztosította a társaságoknak, közpénzből. A városházi kimutatás szerint közel százmillió forint ment így a BFC-hez, további mintegy hatvan millió annak tulajdonosához, az utánpótlást fenntartó Bányász SE-hez. Ám az utánpótlásra címzett összeg is nagyrészt átfolyt a felnőtt csapathoz.”
Ezért Lengyel úgy döntött, lépni kell. „Az utánpótlás összes költségét átvállaljuk, erre a profi klubnak költenie nem kell, ám például a hivatásos labdarúgók fizetésére már a klubnak, a tulajdonosoknak kell megtalálni a szponzorokat.”
Hogy a polgármester új szemléletmódjával mi a probléma?
Az égvilágon semmi! Az viszont már igen elgondolkodtató, hogy a papíron piaci alapon működő klubban pánikhangulat tört ki. A vezetőség szerint így megszűnhet a felnőtt csapat, amely magával ránthatja az utánpótlást is.
Lengyel Róbert hvg
„Arról talán nem én tehetek, hogy tavalyra már csak hírmondónak maradtak szponzori bevételek, miközben pazarló gazdálkodás folyt a pénzügyi kimutatások szerint (tavaly magasabb bérkiáramlás volt, mint az utolsó NB I-es évben), személyi következmények nélkül. Az eredményekről, a nézőszámról nem is beszélve. Az új ügyvezetőnek felajánlottam, hogy a szponzori tárgyalásokon igény esetén a város is képviselteti magát, akár személyesen én is. De színlelt szerződésekhez nem asszisztálok. Ahhoz sem, amihez Siófokon az elmúlt években egyes labdarúgó-vezetők hozzászoktak: ha fogy a lé, bekopogunk a polgármesterhez, és kérünk pár tízmilliót. Kötelességem a jogszabályok betartásával és a jó gazda gondosságával figyelni a város lakói által befizetett adók költését. Tudom, hogy a hátam mögött milyen erők mozdultak meg, és milyen jelzőkkel illetnek egyesek, amiért kiállok és elmondom a véleményem. Azt meg csak csendben jegyezem meg: senki sincs akadályoztatva abban, hogy saját zsebből, szponzori, reklámpénzekből támogassa a klubot. Amúgy meg a futballon kívül számos egyéb sportág is létezik Siófokon, sok-sok lelkes amatőrrel, sok-sok gyerekkel. Ők is itt sportolnak, de nem kopogtatnak az ajtómon, pénzért kuncsorogva.”
A klub nemrég kinevezett ügyvezetője, Bíró Gábor egyetért azzal, hogy nem lehet csak az önkormányzatra támaszkodniuk, de szerinte a segítségre szükségük van, ráadásul a klub mégiscsak a várost képviseli.
A segítséget megkapják, hiszen az utánpótlásra már nem kell költeniük. Lengyelnek a mai magyar trendekkel szembemenő döntése előtt pedig csak kalapot emelni lehet, hiszen igaza van: a profi-labdarúgásnak önmagát kell eltartania.
