Csányon gödrök és vakondtúrások tarkítják a pályát, nem kell annyit futni, és nem kiabálnak az emberrel, ha elront valamit. Merőben más világgal szembesült Kovács Gergő, amikor az FTC-ben vett részt próbajátékon. A 15 éves focista arra vágyik, hogy NB I-es játékos legyen, és falujában megszólítsák az utcán.
Nagy-Pál Tamás Hihetetlen mutatókat produkál Kovács Gergő, a Csányi SE labdarúgója. A 15 éves csatár a szezonban eddig 86 gólt szerzett a Heves megyei U17-es bajnokság Nyugati csoportjában, amellyel természetesen toronymagasan vezeti a góllövőlistát. Eddigi pályafutása során 232 alkalommal volt eredményes, folyamatosan idősebbek között. Nem meglepő, hogy nemrég a Ferencvárosban járt próbajátékon, ahol azonban máshoz kellett igazodnia.
Kovács Gergő– Egyik pillanatról a másikra lettél népszerű, valószínűleg már a sokadik újságíró vagyok, aki keres. Hogy viseled?
– Kicsit hirtelen jött, mert régen nem foglalkozott velem senki, most meg tényleg elég sokan. De örülök, hogy keresnek.
– Kiérdemelted, hiszen elképesztő statisztikai mutatókkal rendelkezel. Lehet ennyi gólra emlékezni?
– Persze, hogy nem. De azért olyan dolgok előttem vannak, mint mikor három-négy ember között viszem el a labdát, vagy a félpályáról rúgok gólt. Olyan is volt, hogy vezetett az ellenfél, emberhátrányba kerültünk, de meg tudtam fordítani a meccset. Voltak szép és persze malacgóljaim is. Azokat nemcsak magamnak köszönhetem, hanem a csapatnak is, hiszen mindig bíznak bennem.
– Mi a rekordod egyetlen meccsen?
– Tizennégy, tavaly rúgtam a Gyöngyöshalásznak.
– Jó pár labdát hazavihettél már…
– Nem szoktam, mert így is nagyon kevés van az egyesületnek. De egy gólt tényleg minden meccsemen rúgok. Kivéve legutóbb, éppen a Gyöngyöshalász ellen, mert rám állítottak három-négy embert.
– És ha jól tudom, azon a meccsen tv-stáb is forgatott. A kamera nem zavart?
– Elég furcsa volt, hogy mindenki engem nézett, és közben jól is kellett teljesítenem. De legközelebb már biztosan nem törődnék ilyesmivel.
– Ezzel a nyomással meg kellett birkóznod akkor is, amikor a Fradiban jártál próbajátékon?
– Meg sok minden mással is. Jól éreztem magam, de például nem voltam hozzászokva a napi két edzéshez, nekünk otthon hetente van egy. És messze nem ilyen kemény. A pálya is teljesen más volt. Otthon tiszta gödör, tele van vakondtúrással és kupakdarabokkal, még a vonal sincs felfestve. Pesten sokkal többet kellett futnom oda-vissza és, ha elrontottam valamit, akkor kiabáltak velem. Merem állítani: ha lenne esélyem heti három edzésre járni, biztosan belerázódnék. A fizikumommal nem is volt probléma, de a mozgást, a lefordulásokat és a helyezkedést még meg kell tanulnom.
– Indokolták a ferencvárosi szakemberek, hogy miért nem tartanak igényt rád?
– Azt mondták, hogy előbb próbáljam ki magam NB III-as vagy NB II-es csapatban. Sejtettem, hogy így lesz. Nem adom fel, mert fiatal vagyok. Megyek tovább. Először is az a célom, hogy megszerezzük a bajnokságban a második helyet, és a góllövőlista élén végezzek. Utána pedig elkezdek feljebb lépegetni.
– A gólkirályi címedet veszély aligha fenyegeti, hiszen negyvenhat az előnyöd… Viszont, ha jól tudom, annyira nem adtad fel, hogy azóta Miskolcon is voltál próbajátékon.
– És nagyon jól éreztem magam a Diósgyőrben. Jobban ment a beilleszkedés, mert közvetlenebbek voltak a srácok. Az edző is bemutatott nekik az elején és elmondta, hogy én eddig csak heti egy tréningre jártam. Abban maradtunk, hogy majd értesítenek.
– Az NB I a végső cél vagy vannak merészebb álmaid is?
– Persze, mindenki gondolkozik külföldön, de én a magyar élvonallal is tökéletesen elégedett lennék. Ha csak sétálnék a faluban és megszólítanának: te vagy Kovács Gergő, a focista? Én már ennyivel nagyon boldog lennék.
