Örömkórus a Ligetben

A csoportos jégkorong-válogatottat ünnepelt a több ezres szurkolósereg vasárnap a Városligetben. A fiúk nemcsak a napsütésben, hanem a népszerűségben is lubickoltak. Sikerült elcsípnünk néhány szóra a csapat négy legfiatalabb tagját.

Pusztai Viola „Miért van rajtatok napszemüveg?” – kérdezi Léderer Ákos. Nevetés a színpadon, a színpad előtt, a Városligeti Műjégpálya hűlt helyén. „Mert a szemünkbe süt a nap!” – érkezik az egyöntetű és (alapjában véve) jogos válasz. Persze a magyar jégkorong-válogatott tagjai is tudják, mire célzott a Sportklub kommentátora. Alig telt el pár óra azóta, hogy a Rich Chernomaz vezette csapat Krakkóban, a divízió I/A-s világbajnokságon legyőzte a lengyeleket, és a második helyet megszerezve, feljutott az A csoportba. „A közös álmunk megvalósult, A csoportos Magyarország” – olvasható a szurkolók által viselt pólókon. Ízlelgeti az ember: A csoport, Magyarország, 2008 után újra. A játékosok sem hiszik még el, pedig alaposan megünnepelték. Vincze Péter a színfalak mögött arról panaszkodik, fáradt, csak két órát aludt. Tornyi Gábor, az U20-as válogatott felszerelés-menedzsere néz rá kérdően: „Húszévesen? Ennél többet is bírsz.”

Persze, a társaival együtt ő is élvezi a népszerűséget, több ezren jöttek köszönteni a Krakkóból hazaérkező válogatottat vasárnap délután. Az aláírás már a fiataloknak is jól megy, a klubjukban volt alkalmuk gyakorolni. Míg beszélgetek Erdély Csanáddal, Nagy Krisztiánnal, Sebők Balázzsal és Vincze Péterrel megállás nélkül érkeznek a szurkolók, főleg gyerekek, akik mosolyogva köszönik meg a „krakkói hősöknek”, hogy névjegyükkel látták el a valószínűleg mostantól nagy becsben tartott pólókat, hokimezeket. − Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan eljöttek, először szembesülünk ekkora érdeklődéssel – mondja Erdély. – Lengyelországba is rengetegen elkísértek minket, és azt akkor tapasztaltuk igazán, amikor a lengyelek elleni meccs után a hazai drukkerek elhagyták a csarnokot. Egy-másfél órát még ünnepeltünk a jégen, a szurkolóinkkal együtt… Sebők Balázs veszi át a szót, kitér arra, hogy nemcsak a különböző népdalok közös éneklése miatt maradtak olyan sokáig, hanem Hári Jancsika ivott néhány energiaitalt, s míg ő nem végzett a különös szokásaival, addig nehéz lett volna távozni. Akkor még Vinczének is nagyobb volt a hangja, a színpadon az „énektudását” már kevésbé fitogtatta: − A meccs után mindenkiből kijött a szezonbeli feszültség, kieresztettük a fáradt gőzt. Hosszú volt a felkészülés, kemény tornát nyertünk, bravúrt vittünk véghez, és ahhoz méltóan meg is ünnepeltük – idézi vissza vissza az előző éjszakát. Nagy Krisztián még csak húszéves, de már a harmadik világbajnokságán vett részt. Egyszerű választ ad arra, milyen volt ez a vb a korábbiakhoz képest? − Sikeres – mondja nevetve. – Mindegyiket óriási lehetőségnek tartottam, de ez volt a legjobb, nagyon örülök a feljutásnak.

A Miskolci Jegesmedvék csatára egyébként tökéletes szezont zárt: a klubjával bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett. Az A csoportos tagság már csak hab a tortán: − Szögre akasztom a korcsolyát, és abbahagyom a hokit. Nem, azért mégsem, bár nem hiszem, hogy életemben lesz még ilyen szezonom. Természetesen hatalmas motivációt jelent nekem és a többieknek is az A csoport. Mindent megteszek azért, hogy jövőre utazhassak Oroszországba. Sebők Balázs majdnem lemaradt Krakkóról. Néhány hónappal ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy ha a finn másodosztályban szereplő klubja, a Hokki bejut a bajnoki döntőbe, akkor neki elúszott a vb-részvétel. De csak a harmadik helyért játszott, így a remek formában lévő húszéves légiós időben csatlakozhatott a válogatotthoz: − Egyáltalán nem bánom, hogy végül lemaradtunk a döntőről. A harmadik helyet megszereztük, majd jött a világbajnokság, amellyel felkerült az i-re a pont az idei szezonomban. Fantasztikus lezárása ez az évnek. Erdély és Vincze decemberben a dunaújvárosi U20-as divízió I/B-s világbajnokság kudarca után még nem sejthette, hogy néhány hónappal később ekkora siker részese lesz. − Bearanyozza az egész szezonunkat, élmény volt minden egyes perc a vébén. A lefújás pillanatában fel sem fogtam, hogy ott vagyunk a világ tizenhat legjobb csapata között. Most már lassan kezdem elhinni – beszél érzéseiről az első vb-meccsén, a japánok ellen gólt szerző, tizenkilenc éves Csanád. Egyelőre még Sebőknek sem sikerült feldolgoznia a történteket, csak annyit tud mondani: mindenki rettentő boldog. Nem mellesleg azért, mert ki tudták szolgálni a fantasztikus szurkolótábort. Apropó szurkolók. Miközben Balázs bőszen osztogatja az autogramokat, felvetem neki, a tömegben az egyik kisfiú Sebők feliratú mezt viselt… − Ő valószínűleg az öcsém volt, ekkora rajongóim azért nincsenek, csak a család. Egyelőre.