A két „Sajbi”

Sajbán Máté és testvére, Miklós mindent együtt csinál: egy csapatban játszanak, együtt mennek edzésre, és utána együtt is térnek haza. Legutóbb pedig mindketten gólt szereztek a Budaörs bajnokiján. Belevitték egymást a futballba.

Nagy-Pál Tamás Nem mindennapi események zajlottak le a minap a Budaörs pályáján: a házigazda úgy nyert 2-0-ra az Újbuda ellen az NB III Középcsoportjában, hogy a 21 éves Sajbán Miklós, majd két évvel fiatalabb öccse, Máté volt eredményes – három percen belül. A budaörsiek ezzel nem mellesleg már biztos feljutónak mondhatják magukat a másodosztályba. Mátéval beszélgettünk: „A felnőttfociban még nem voltunk ugyanazon a meccsen eredményesek, de három percen belül szerintem az utánpótlásban sem. A család minden tagja élőben látta a gólokat, nagyon büszkék voltak ránk. Arról nem is beszélve, hogy a siker feljutást ért, tehát különösen fontos volt. Az volt a célunk a szezon elején, ahogy már az elmúlt két évben is.” A testvérek nagyjából egyszerre kezdtek el focizni, ahogy Máté mondja: belevitték egymást. „Biztosan nagy hatással voltunk egymás pályafutására, hiszen szinte végig ugyanott játszottunk, még ha nem is mindig ugyanabban a korosztályban. Együtt kezdtük Érden, aztán mentünk a Goldballba, onnan a Honvédba, de egyikünket sem vették fel az akadémiára. Kispestről Miki fél évvel hamarabb került Budaörsre, de jöttem utána. Bár úgy tűnhet, nem volt kifejezett szándékunk, hogy egymás után menjünk, egyszerűen csak így jött ki lépés.” Azzal, hogy a Honvédból Budaörsre igazoltak, kicsit messzebb kerültek az NB I-ből, de a testvéreknek továbbra sem adták fel azt az álmukat, hogy egyszer az élvonalban játsszanak. „Természetesen a fociból akarunk megélni, az a munkánk, és szeretnénk minél magasabb szinten űzni. Most felkerülünk a másodosztályba, s ha ott is jó teljesítményt nyújtunk, akkor jöhet az NB I. Fiatalok vagyunk még, előttünk az élet.” A fivérek nemcsak egy csapatban játszanak, de minden együtt csinálnak. Együtt érkeznek az edzésekre és a tréningek után is együtt távoznak. „Emiatt általában egy kalap alá vesznek minket, hogy a Sajbik így, a Sajbik úgy. Pedig valójában csak abban hasonlítunk egymásra, hogy mindketten nagyon szorgalmasak vagyunk. Szó nélkül végezzük a dolgunkat, és mindent alárendelünk a csapat érdekeinek. Az edzéseken és a meccseken is sokat futunk. Mindig hajtunk.” Viszont Máté csatár, míg Miklós belső középpályás, a posztjuk is elárulja, hogy más típusú játékosok. „Nekem a góllövés az elsődleges feladatom, Miki többet ütközik, és hatékonyabban is csinálja. Én viszont jobban kísérem a támadásokat, és fejezem be. De a cselezésben, a helyzetek felismerésében, az egy az egy elleni szituációk megoldásában szeretnék fejlődni, illetve gyorsabbnak is kellene lennem. Talán a fejjátékom is javulhatna még. Viszont sokat fejlődtem tavasszal, felveszem a harcot a védőkkel, tálalom a labdákat, illetve az üres területekre is jól futok be.” Az edzések és a meccsek után pedig a két testvér mindig levonja a megfelelő tanulságokat. „Megbeszéljük, hogy mi volt jó, és mi volt rossz. Ő például elmondja, hogy amikor a hosszúsarkot lőttem, talán a rövidet kellett volna, de én is megjegyzem, hogy a nagy keresztlabda helyett inkább passzolhatott volna.” Bár egyelőre elválaszthatatlanok, Máté felkészült arra, hogy nem focizhatnak együtt az egész pályafutásuk során. „Biztosan lesz majd olyan, amikor külön utakra tévedünk. Lehet, hogy egyikünk hamarabb kap ajánlatot, és csapatot vált. Bármi megtörténhet, és természetesen egyikünk sem akarja visszatartani a másikat.”