Édes otthon

Hári Norbert hiába szeretne magyar válogatott lenni, ha azt a nemzetközi szövetség egyelőre megakadályozta. Az IIHF arra hivatkozik, hogy a tíz éves kora óta Svédországban élő játékosnak két évet magyar jégen kell eltöltenie. Ebből egy, a Debrecen színeiben már eltelt.

Pusztai Viola Hári Norbert jégkorongozó – a felnőttválogatott csatár, Hári János öccse – tízéves volt, amikor Skandináviába költözött a családjával. Bár svéd válogatott is lehetne, ő a bátyjához hasonlóan a magyar nemzeti mezt választotta. A nemzetközi szövetség azonban nem adta áldását, mondván, legalább két évet Magyarországon kell játszania ahhoz, hogy magára ölthesse a címeres dresszt. A 19 éves játékos a múlt nyáron szerződött a Debreceni Hoki Klubhoz, és a következő idényt is a Hajdúságban képzeli el.

− A bátyád hatására választottad a sportágat?
− Igen, valóban őt követtem. Hat-hét évesen kezdtem hokizni a Budapest Starsban. Tízéves voltam, amikor a család Svédországba költözött, a tesóm akkor már ott játszott. A Fleminsberg csapatában indult a pályám, és egészen az U18-as korosztályig ott játszottam. Azután jött a Mora, a Djurgården és az Örebro utánpótlás-gárdája.

 − Korábban felvetődött, hogy a testvéred a svéd válogatottat választja. Ez neked is kérdés volt?
− Csak addig, amíg Jancsi úgy nem döntött, hogy magyar válogatott lesz. Onnantól arról már én sem gondolkodtam.

− A magyar ifjúsági válogatottban viszont nem léphettél jégre a 2012-es székesfehérvári divízió I/B csoportos vébén…
− Így van. Egy nappal a világbajnokság előtt szóltak, hogy a nemzetközi szövetség a kettős állampolgárságom miatt nem engedi, hogy játsszak.

− Mivel indokolták?
− Az úgynevezett kétéves szabállyal. Azaz a magyar bajnokságban legalább ennyi időt kellett volna játszanom korábban ahhoz, hogy válogatott lehessek. Bár szuperminiben és miniben összesen négyet töltöttem a jégen itthon, s arról van is igazolásom, amit a csapatvezetés eljuttatott a nemzetközi szövetségnek, az IIHF azt válaszolta: az olyan fiatal korban eltöltött évek nem számítanak bele a honosításhoz szükséges két esztendőbe.

− János szerepelt a magyar korosztályos válogatottakban is. Neki nem volt hasonló problémája?
− Jancsi Magyarországon játszott tizenkét éves koráig, így nem okozott gondot, hogy felvette a svéd állampolgárságot is.

− Ha már itt tartunk: hívtak a svéd utánpótlás-válogatottba?
− Korábban részt vettem az U16-os táborokban, de azután már nem volt sok esélyem bekerülni a korosztályos csapatokba.

−A nyáron még úgy tervezted, hogy Észak-Amerika felé veszed az irányt, aztán Debrecenben kötöttél ki...
− Elégedett vagyok a szezonommal, de tudom, hogy sikerülhetett volna jobban is. Előfordult, hogy kevésbé ment jól a játék, de így is sokat fejlődött a védekezésem, és gyorsabb lettem. A MOL-ligában, miután felnőttek között játszottam, erősebb ellenfelekkel találkoztam hétről hétre, mint a svéd juniorligában, de a színvonal-emelkedéshez hamar hozzászoktam.

− A következő szezonban Debrecenben játszol?
− Úgy tervezem, már csak azért is, mert a válogatottságért még egy idényt Magyarországon kell játszanom.

− A krakkói divízió I/A-s világbajnokságon több kortársad szerepelt az A csoportot bravúrral kivívó csapatban. Eszedbe jutott, hogy te is ott lehettél volna a bátyád oldalán?
− Persze, hogy gondoltam rá... De ezen a nyáron még keményebben edzek, mint eddig. Jövőre már mindenképpen tagja szeretnék lenni a magyar válogatottnak!