Krisztopher és a déjà vu

Nem tartja korrektnek, hogy Bernd Storck meg sem indokolta, miért nem számít rá. Pedig Vida Krisztopher mindent megtett az U20-as világbajnoki kerettagságért: 32 holland másodosztályú bajnokin nyolc gólt szerzett, és két gólpasszt adott, rájátszásba vezette csapatát.

Nagy-Pál Tamás Vida Krisztopher remek szezon tudhat maga mögött, hiszen a holland másodosztályban szereplő 19 éves csatára gólokkal és gólpasszokkal segítette csapatát a rájátszásba. Három párharcot kell nyerniük, hogy a következő szezonban az Eredevisie-ben folytathassák. Közben csalódás is érte: kimaradt az U20-as világbajnokság szűkített keretéből. – Nincs déjà vu érzésed? Az U19-es Európa-bajnokság előtt is az egyik utolsó keretszűkítésnek lettél az áldozata… – Sajnos, tényleg kezdek hozzászokni. Sejtettem, hogy így lesz, mert az utolsó két összetartásra már meg sem hívtak. Egyetlen edzőtáborban jártam, és úgy éreztem, egész jól ment az edzéseken. Aztán a felkészülési meccsen sérülés miatt már nem tudtam játszani. Azon kívül egyszer sem látott engem Bernd Storck. Remélem, hogy legalább az eredményeimet figyelte… – Egyébként egyáltalán el tudtál volna utazni a világbajnokságra? Hiszen bejutottatok a háromkörös rájátszásba. – A rájátszás alatt biztosan nem engedett volna el a klubom, de utána mehettem volna. Persze, ha a döntőig menetelünk, akkor csak 31-én végzünk, és valóban nem tudtam volna a csapattal repülni Új-Zélandra. De egyedül is mentem volna utánuk boldogan. Nem tudom, hogy ez szempont volt-e, mert semmiféle indoklást nem kaptam. Az U19-es Eb előtt legalább azzal megtisztelt a stáb, hogy elmondta, miért nem számít rám. A mostani helyzetet nem érzem annyira korrektnek. – Bár nem az én tisztem megítélni a döntés jogosságát, a statisztikád tényleg tekintélyt parancsoló. – Elégedett is vagyok. Volt, amikor kevesebbet játszottam, mert jobban ment a konkurenciának, aztán kipróbáltak a középpályán, és ottragadtam. Talán még veszélyesebb is vagyok azon a poszton, többet lehetek lendületben. Ráadásul így már három-négy helyen is bevethető vagyok, ami egyrészt előny, másrészt fejlődést biztosít. –Miben? – Labdabiztosabb lettem, okosabban játszom, és a középpályán a védekezést is elvárják tőlem. –Adalék a teljesítményedhez: a csapatod a te fejes góloddal biztosította be a rájátszást. Viszont azóta az utolsó fordulóban nem tudtatok nyerni, így már az első körben be kell kapcsolódnotok. Csalódásként éltétek meg? – Igen, mert csak a saját hülyeségünknek köszönhetjük. A Volendammal harcoltunk az ötödik helyért, amely ráadásul kikapott, így a saját kezünkben volt a sorsunk a Sparta ellen. Meg is voltak a helyzeteink, de kihagytuk őket. Magunkat büntettük, mert így hétfőn már kezdjük is a rájátszást az Almere ellen. Kötelező a továbbjutás, már az első meccsen el kellene dönteni a párharcot, hogy nyugodtan fogadhassuk őket pénteken. –Mi a célkitűzés? Most már a feljutás? – Nagyon fiatal a csapatunk, úgyhogy a rájátszás volt a kimondott cél, és szép eredmény, hogy elértük. Egy kört mindenképp menni kell, aztán már első osztályú ellenfél, a Go Ahed Eagles vár ránk. Nem lesz egyszerű, de ha sikerülne, akkor az utolsó fordulóban már bármi megtörténhet. Személy szerint egyébként azt válaszolom: igen, én szeretnék feljutni, hogy jövőre a holland élvonalban rúgdoshassam a gólokat. Azt talán jobban elismerik otthon is…