Nem történt semmi

Újvári Gábor három hónapja hívta fel a figyelmet honlapunkon a TAO-rendszer visszásságaira. Ma úgy látja: semmiféle változás nem történt. Sokan támogatják, aminek örül, de boldogabb lenne, ha a döntéshozókat sikerült volna változtatásra késztetnie.

Nagy-Pál Tamás „Voltak, akik féltettek, hogy bajba kerülhetek az interjú miatt, mások meg úgy vélték, akár változást is előidézhetek. Nos, egyik sem történt meg – kezdte érdeklődésünkre Újvári. –A lavinát elindítottam, de a közvélemény csak azokra az ügyeskedésekre figyelt fel, amelyek a mai magyar életbe beilleszthetők. Azt viszont egyáltalán nem tapasztaltam, hogy bárkit is érdekelt volna: mi lehet a megoldás? Pedig sok klubvezetőtől, edzőkollégától és szülőtől kaptam bátorítást. Örültek, hogy végrevalaki nyíltan beszél a problémákról. Olvastam, hogy a kosárlabda-szövetség főtitkára, Bodnár Péter hasonló esetekről nyilatkozott. Természetesen örülök a reakcióknak, de hozadéka csak az érdemi előrelépésnek lenne. Engem nem a pozitív vagy a negatív fogadtatás érdekel, hanem az, hogy a pénz végre oda jusson el, ahová szükséges. De a döntéshozókat a jelek szerint továbbra sem kényszeríti arra, hogy változtassanak a metódusokon.” Az anomáliák tehát továbbra is léteznek. Részint azért, mert a sportági szövetségek a kisegyesületeknek nem feltétlenül ítélik meg az igényelt összegeket, részint meg azért, mert azok a kis műhelyek képtelenek lehívni a végül is rendelkezésükre álló tao-keretet. Egyrészt a nagyobb klubok, akadémiák, egyéb sportszervezetek erőteljesebb lobbiérdekeinek érvényesülése, másrészt a piacon megjelent, szemérmetlenül nagy jutalékot szedő „hiénák” – elegánsabban: közvetítők – felbukkanása miatt. „Kinek jó az, ha a pénzek nagy része nem jut el az utánpótlás-nevelésbe? Sokkal igazságosabb és főleg kiszámíthatóbb struktúrára van szükség. Ne csak az a sportszervezet kaphasson a pénzből, amely amúgy is kihasználja a jelenlegi felállást, és élvezi annak az előnyeit! Elsősorban az akadémiákra és az NB I-es klubokra gondolok, amelyek egyébként is jelentős állami támogatásban részesülnek, és más forrásokból is ki tudják egészíteni a költségvetésüket. A kisegyesületeknek viszont nincs más lehetőségük a pénzszerzésre, mégsem tudják lehívni a támogatásokat. Ez az alaphelyzet erőteljesen torzítja az egész utánpótlás-nevelési rendszert, és én amiatt emeltem fel a hangom.” Újvári szavaira az MLSZ szinte azonnal közleményben reagált, és a futballszövetség nem cáfolta a visszaéléseket. Újvárit személyesen is megkeresték: „Törvényi kötelezettségemnek megfelelően jelentettem az MLSZ-nek a konkrét visszaéléseket. Kiderült, hogy a szövetség is tud róluk, vagyis igazam volt. Azóta egyébként közvetítő hölgy is megkeresett, mondván: megérti a problémánkat, de én meg azt értsem meg, hogy neki akkor is a legjobb ajánlatot kell kiválasztania. Az ő elérhetőségét is az MLSZ rendelkezésére bocsátottam.Felcsúti esettel kapcsolatban is tettem bejelentést, amire azt az írásbeli választ kaptam, hogy háromszáz millió forint fölötti ügyről beszélünk, így annak a vizsgálata már nem a szövetség hatáskörébe tartozik. Akadtak esetek, amelyekben az MLSZ amúgy nem az én jelzésem nyomán kezdett vizsgálódni, hiszen elnökségi üléseken is napirendre kerültek. Ugyanakkor az eredményről semmit sem hallani.” Az MLSZ-t mi is megkerestük, s a szövetség illetékesei megerősítették: valóban kaptak Újváritól bejelentést, ám állításuk szerint csupán egyetlen klubról, ráadásul olyanról, amelyet már azt megelőzően vizsgálat alá vontak... Újvári azt is furcsának találja, hogy bár a nyilatkozata után közös rádióműsorba invitálták a szövetség képviselőjével, a beszélgetés végül nem valósult meg. „Az MLSZ először ragaszkodott ahhoz, hogy én ne lehessek ott, de azt a szerkesztő természetesen visszautasította. Aztán a szövetségben mégis elfogadták a meghívást, megint később viszont lemondták.” Azt mondja, egy pillanatra sem bánta meg, hogy őszintén feltárta a visszásságokat. Azt már annál inkább fájlalja, hogy éppúgy kétségek közt őrlődik, mint egy évvel ezelőtt. Mivel semmi sem változott, fogalma sincs, az idén sikerül-e lehívniuk a megítélt tao-támogatás egészét? Ha nem, akkor bizonytalanná válik az általa képviselt, szépreményű utánpótlás-nevelő műhely, a Mészöly Focisuli jövője is.