UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2015-06-15 09:10

Apáról fiúra

Különleges helyzet állt elő a korábbi 130-szoros válogatott kézilabdázó, Rosta Miklós életében. A második vonalban szereplő győri ETO-SZESE vezetőedzőjeként dolgozó szakember egyik játékosa ugyanis nem más, mint saját fia, aki serdülőként már a felnőttek között is bemutatkozhatott. Lakner Gábor Fazekas, Iváncsik, Mezei, Gál, Rosta – impozáns névsor, semmi kétség. Könnyen előfordulhat, hogy öt év múlva ismét ezeket a neveket olvashatjuk majd a kézilabda-válogatott kerethirdetésekor, a felsoroltak gyermekei ugyanis mind kézilabdáznak. Közülük jó úton jár a 17 esztendős ifjabb Rosta Miklós is, aki jó ideje – egészen különleges kuriózumként – édesapja kezei között pallérozódik hétről hétre az ETO-SZESE csapatában. A zöld-fehérek a napokban jelentették be, hogy a következő évadban kik alkotják a játékoskeretet, és a névsorban ott szerepel a családi beállós hagyományokat követő , hozzávetőleg 120 kilós „kis” Rostáé is. Bár a tinédzser beállós – további fejlődése érdekében – az NB I-ben legutóbb bronzérmes Tatabánya együttesében folytatja pályafutását, az ősztől kettős játékengedéllyel édesapja győri csapatában is pályára léphet.

Rostacsalad (1)
Rostacsalad (1)
– Van fantázia a fiúban – kezdi a beszélgetést a 130-szoros válogatott édesapa. – A fizikai adottságai megfelelnek a modern kézilabdázás követelményeinek. Ha megnézzük Talant Dusebajev felnőttkapitány kiket hív be a keretébe, láthatjuk, hogy követi a nemzetközi trendet, miszerint néha a méret a lényeg. Minden győztes csapatba kellenek szép szál legények, Miki pedig hál’ Istennek örökölte a génjeimet – fogalmaz a győriek trénere, aki gyorsan nyomatékosítja: fia a legkevésbé sem a neve miatt mutatkozhatott be a felnőtteknél a nemrégiben véget ért szezonban. Több társával együtt jól teljesített a juniorok között, így a szereplés egyfajta jutalom, megelőlegezett bizalom volt a számukra. – Nem erőltettem, hogy a fiaim kézilabdázó legyen, de Miklós és kisöccse, Bálint is ebben a világban nőtt fel. Rengeteg időt töltöttek a csarnokban, beléjük ivódott a mozgás és a sportág szeretete. Az edzések, a mérkőzések végén olyan kapusoknak dobálták a labdát, mint  a szlovák válogatott Richard Stochl vagy Szathmári János. Próbálkoztak más sporttal is, de örülök, hogy végül mindketten a kézilabdánál kötöttek ki – emlékezik a kezdetekre az apuka. Ebben a sportágban ritkaságszámba megy, ha valaki a fia edzője: a közelmúltból Mocsai Lajos és Tamás példáját idézhetjük fel. Rosta Miklós amondó, néha nem könnyű megbirkózni ezzel a helyzettel. „Nehéz kikapcsolnom az agyamban, hogy a fiamról van szó. Ugyanakkor vele talán még kritikusabb vagyok, mint másokkal. Sokat beszélgettem a neves szakemberrel, Buday Ferenccel arról, hogy a fiával, a klasszis irányító Danival miként kezelték ezt a szituációt. Mindenesetre mi otthon mindent megbeszélünk, ami az edzéseken vagy mérkőzéseken történt. Nem akarok mindenáron élsportolót nevelni belőle, de arra tanítom, hogy mindent csak elhivatottan és nagy odafigyeléssel érdemes csinálni. A tanulást is rendkívül komolyan vesszük, és szerencsére semmilyen téren nem kell noszogatni őt, hogy végezze el a feladatát.” A teljesen szétesett győri férfi kézilabda-utánpótlásképzést öt éve újjáépítő ETO-SZESE első saját nevelésű válogatott játékosa éppen ifjabb Rosta Miklós lett. Tavaly mutatkozhatott be a Vágó Attila irányította serdülőcsapatban. – Nagyon örültem, amikor a fiamat meghívták a válogatottba – folytatja a büszke édesapa. – Ott voltam az első mérkőzésén, de akkor nem edzőként, hanem szülőként léptem be a csarnokba, így aztán semmi szükség nem volt arra, hogy bármit is elrejtsek az érzéseimből. Ahogyan korábban valamennyi utánpótláskorú játékosomnak, neki is felhívtam a figyelmét arra, hogy száz korosztályos válogatott meccsnél többet ér egyetlen felnőtt válogatottság. Ezért kell küzdeni minden nap, és nem szabad leragadni a középszintnél. És amikor olimpiát nyer, engem kell beírnia nevelőedzőnek – teszi hozzá a rá jellemző humorral Rosta, aki arról is mesél: ha a felesége nem tartaná őket kordában, otthon mindig a kézilabdázás lenne a téma. Hozzáteszi: a fiúban benne van a lehetőség, hogy szép karriert fusson be, ám, hogy sikeres lesz-e, az rengeteg apróságon múlhat. A még növésben lévő, de a két métert már ostromló ifjú óriás, a „kis” Miklós megerősíti édesapja szavait, miszerint valósággal a vérébe ivódott a kézilabdázás szeretete: "Édesapámnak és a testvérének, Istvánnak is óriási szerepe van abban, hogy én is ezt a sportágat választottam. Kisgyerekként is örökmozgó voltam, szerettem a pályán lenni, nem csak a meccseken, hanem edzéseken is ott voltam a csarnokban. Korábban megpróbálkoztam a futballal is, de végül maradtam a kézilabdánál. Jobban tetszett, mert gyorsabb, dinamikusabb és számomra izgalmasabb is. Jóval több a gól, s ez szintén fontos szempont volt.” Apa és fia abban is hasonlítanak egymásra, hogy mindketten beállósok, amiből Miki rengeteget profitálhat, hiszen édesapja évtizedek tapasztalatát adhatja át neki. „Nagyon sokat jelent, hogy ugyanott játszom, ahol ő is szerepelt. Minden mozdulatomról azonnal látja, hogy az éppen jó vagy rossz, megosztja velem, hogy ő miként oldott meg különböző szituációkat. Bár nem túl gyakran, össze szoktak vele hasonlítani. Ez azonban egyáltalán nem zavar, sőt inkább hízelgőnek tartom. Egyébként elárulom: apa egyébként szülőként picit szigorúbb, mint edzőként.” Az ígéret elmondja, hogy a jelen sportági klasszisai közül a spanyol Aguinagualde a kedvence. Csapatként az idei BL-elődöntős Kiel stílusa tetszik neki a leginkább, lenyűgözi a németek gyors játéka, az, hogy másodpercek alatt felérnek az ellenfél kapujához. Eddigi legnagyobb sikerének a serdülő válogatott kerettagságát tartja. „Amikor kisgyerekként elkezdtem játszani, nem gondoltam, hogy valaha címeres mezt húzhatok magamra. Próbálom kihozni a maximumot ebből a lehetőségből, és úgy érzem, egészen jól beilleszkedtem a csapatba. Mostanáig tizennégy mérkőzésen léptem pályára a korosztályos csapatban, de nagyon remélem, hogy ez a szám a nyáron tovább nő. Június 29-én kezdődik a felkészülés a grúziai Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra, és helyet kaptam a bő keretben. Az ősztől pedig szeretnék feljebb lépni, előbb az ifjúsági válogatottba bekerülni, aztán lépésenként végigjárni az utat. Egészen a felnőtt válogatottig.”