Nem baj, rúgok még egyet!

Régen mindig csak jó dolgokat szeretett volna hallani édesapjától, ma már inkább arra kíváncsi, hogy mit csinált rosszul a meccsen. Sallói István fia, Dániel önbizalomtól duzzadva debütált 19 évesen az NB I-ben, a második mérkőzésén gólt is szerzett. Egy hónapja még azt hitte, az NB III-ban fog játszani.

Nagy-Pál Tamás Sallói István fia, Dániel (címlapfotó: ujpestfc.hu) két héttel ezelőtt a Paks ellen debütált az élvonalban az Újpest színeiben. Jól teljesített, így Nebojsa Vignjevic a Vasas ellen (3-1) is bizalmat szavazott a 19 éves csatárnak, aki ezt győztes góllal hálálta meg.

– Két gólt is szereztél. Igaz, az elsőt kezezés miatt érvénytelenítette a játékvezető… – Pedig annál jobban nem tudom leszorítani a kezemet. A bíró nem is fújta volna le, csak az alapvonali szólt neki, akinek ráadásul háttal álltam. Nem tartottam jogosnak, ideges lettem. Mondtam is a félidőben Balajcza Szabolcsnak, hogy nem baj, rúgok még egyet. – Sokat nem kellett várnod! – Csupán a szünetet meg még hét percet. Örülök, hogy így alakult. Az első meccsemen még nagyon izgatott voltam, a másodikon már egyértelműen a gólszerzés volt a cél, hiszen valahogy mégis a címlapon kell maradni. A viccet félretéve: remélem, nem állok meg ennyinél. – Apukád mit szólt? – Nagyon büszke volt rám, rögtön meg is ölelt a meccs után. – Nem csoda: lehetett némi köze ahhoz, hogy labdarúgó lettél. – Nem feltétlenül miatta vagy a családi hagyományok miatt lettem az. Nem volt rajtam ilyesfajta nyomás. Az iskolában mindenki rúgta a bőrt, ezért én is elmentem az Újpestbe. – Ahonnan két évvel ezelőtt a tengerentúlra vezetett az utad a Sporting Kansas-be. Igazak a pletykák a híres pozitív amerikai életszemléletről, ami a sportban is felfedezhető? – De még mennyire! Nem baj, ha kikapunk, de még az sem, ha rosszul játszunk. Nem szidnak. A lényeg, hogy maradjunk pozitívak és koncentráljunk a következő meccsre. Így mindig hatalmas önbizalommal játszol. Szerintem ezért is megy most ennyire jól nekem. Belém nevelték odaát, hogy én vagyok a legjobb. – A futballtudásod is fejlődött? – Kint kezdtem el csatárként játszani, előtte balszélső voltam. Rengeteg gólt rúgtam, úgyhogy fejlődött a lövőtechnikám. Ennek köszönhetően lettem itthon is csatár. – Amikor alig egy hónappal ezelőtt hazatértél, megfordult a fejedben, hogy nem sokkal később már stabil NB I-es játékos és gólszerző leszel? – Egyáltalán nem. Pont azért írtam alá amatőr szerződést, mert nem tudtuk behatárolni, hogy itthon milyen szintet ütök meg. – Mikor tudatosult benned, hogy ennél több is lehet a szezonodban? – Belgiumban mindhárom edzőmeccsen játszottam, a másodikon kezdőként. Akkor már éreztem, hogy lesz esélyem a keretbe kerülni. Aztán amikor elkezdtük a Paks elleni közvetlen felkészülést, az egyik edzés alapján úgy tűnt: én is kezdhetek. Nem akartam elhinni. Felhívtam aput, aki szintén megdöbbent és közölte: lehetetlen. Teltek a napok és Nebojsa Vignjevic pénteken szólt, hogy tényleg kezdek.

Sallói István: „Dani fejjátéka még fejlődhetne, és a testét is jobban kéne használnia, hogy meg tudja tartani a felrúgott labdákat. Viszont erőssége, hogy nagyon érzi, hová kell érkeznie a gólhoz. Remek a rúgótechnikája, és az irányváltásait nehéz követni. Ezen kívül magas a játékintelligenciája.”

– Hallgatsz egyébként édesapádra? – Kiskoromban mindig mérges voltam, amikor a meccsek után elmondta, mit csináltam rosszul. Mondtam, nem érdekel. Aztán rájöttem, hogy mennyire hasznos. Régen mindig azt szerettem volna hallani, mi a jó. Manapság viszont már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi volt a rossz. Minden meccs után leülünk, és közösen elemezzük a hibáimat.

– Célok? – Szerintem jó a csapatunk, több is van benne, mint amennyit eddig mutattunk. A Békéscsabát is le kell győznünk, akkor hét ponttal az élbolyban leszünk. Sokat segít, hogy a pályaválasztói jogok felcserélése miatt most sok a hazai meccsünk, ráadásul az ultrák is visszatértek. Szerintem a top ötbe odaérhetünk. – Hány Sallói-góllal lennél elégedett? – A lényeg, hogy rendszeresen játsszak, és minél többet rúgjak. Mondjuk, úgy tízzel elégedett lennék. – Közben a hírek szerint lassan Kabát Péter is felépül sérüléséből. Nem félted a helyed? – Akkor majd játszom mögötte, és adjuk egymásnak a gólpasszokat. De az is  megtiszteltetés lenne, ha a helyére állhatnék be.