Bravúr után csalódás

A tizedik helyen végzett a fiú U19-es kézilabda-válogatott a jekatyerinburgi világbajnokságon. Gyurka János szövetségi edző korántsem elégedett a csapat teljesítményével.

Pusztai Viola Egy éve hatalmas sikert jelentett a fiú U18-as kézilabda-válogatott Európa-bajnoki ezüstérme. A csapat most nagy várakozásokkal vágott neki az U19-es jekatyerinburgi világbajnokságnak, de azon csupán a tizedik helyen végzett. Gyurka János szövetségi edző nem titkolta elégedetlenségét. – Csalódás a tizedik hely? – Nem éljük meg csalódásként, mert nagyon sokat dolgoztunk érte. De úgy gondolom, pontosabb játékkal végezhettünk volna néhány hellyel előrébb is. – A tavalyi Eb-ezüst után milyen célt tűztek ki a világbajnokságra? – Jó helyezést szerettünk volna elérni, de nem mondtuk ki, hogy pontosan melyik pozíciót célozzuk meg. Nem tettünk olyan terhet a játékosok vállára, amitől le kellett volna blokkolniuk.

– A nyolcaddöntőben a norvégok ellen mégis leblokkoltak… – Nagyon rosszul kezdtünk, a norvégok elhúztak 6–1-re. Aztán akarattal, hittel és jó játékkal visszajöttünk a meccsbe, majd a szünet után bennmaradtunk az öltözőben. Az ellenfél 6–0-s szériát produkált, ami megint csak felőrölt bennünket. De ismét felálltunk, csakhogy a végjátékban, kétgólos különbségnél ismét három olyan hibát követtünk, amit nem lett volna szabad. – Mi okozta a hullámvölgyeket? – Már a csoportkör után leültünk beszélgetni a fiúkkal, s ők elmondták, hogy elsősorban a csapategység hiányából adódnak a problémák. Akik tavaly nem vettek részt az Eb-n, azokat nem érték olyan impulzusok, amilyeneket a világbajnokságon tapasztaltak. Akadt, aki nem tudta kezelni a helyzetet. Másrészt a felkészülés elején elvégzett erőfelmérő tesztekből kiderült: a játékosok fizikai állapota egy év alatt szinte semmit sem javult. Aki a vb-n pályára lépett, saját bőrén érezhette a különbséget az ellenfelekhez képest, hiszen jó fizikumú, két méter magas játékosokkal kellett felvenni a versenyt. – Mi a megoldás? – Központi képzési rendszert kellene kialakítani az erőfejlesztésre és a fiatalok versenyeztetésére is. A riválisok játékosainak többsége már a felnőttek között játszik a bajnokságban, és ez hatalmas előny. Ezen túlmenően rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a meccseken két-három embert cseréljünk támadás-védekezésben, így a visszarendeződés sem megy gördülékenyen, és hatalmas lyukak tátonganak a bekkelésben. Számos olyan gólt kaptunk, ami elkerülhető lett volna, ha jól rendeződünk vissza. Gondot jelentett még, hogy a taktikánkat többször is felülírta az improvizatív játék. – Eddig arról beszéltünk, mivel elégedetlen. Mi az, amivel elégedett? – A játékosok hozzáállásával. De azzal sem maradéktalanul.