Vincze István, Rabóczki Balázs, Székely Zsolt, Török László, Isa Gábor: öt utánpótlásban dolgozó szakember, aki elmondta nekünk, mit tenne a magyar labdarúgás fejlődéséért, ha teljhatalmat kapna.
Nagy-Pál Tamás Finoman szólva sem éli legszebb napjait a magyar futball – ez az utánpótlásra ugyanúgy igaz, mint a felnőtt labdarúgásra. Hiába mutatkozik reális esély arra, hogy a felnőtt válogatott kijusson az Európa-bajnokságra, a korosztályos gárdák sorozatos gyengélkedése nem éppen azt vetíti előre, hogy ez egy hosszú távú folyamat kezdete lenne. Az U20-as világbajnokságon azért nem szerepeltünk rosszul – vetheti közbe az olvasó. Ám az igazsághoz hozzátartozik: igazából jól sem, hiszen egyetlen győzelmet szerzett Bernd Storck csapata, azt is Észak-Korea ellen.
Székely Zsolt
De vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy végre pozitív folyamatok kezdődjenek először az utánpótlásban, majd lassanként az egész sportágban? Öt szakembernek tettük fel ugyanazt az egy kérdést: mi lenne a három legfontosabb intézkedése, ha tejhatalmat kapna?
„Én ezt rögtön le is szűkítem egyre – válaszolt a Puskás Akadémia edzője, Vincze István. – Nem kellene állandóan változtatgatni a korosztályos versenyrendszert! Nem azt mondom, hogy rosszak a törekvések. Sőt! Jó döntéseket is hoznak odafent, elég, ha csak a rájátszásos szisztémát említem, vagy azt a célt, hogy minél több fiatal szerepeljen az NB I-ben. Ám állandóságra lenne szükség, és persze arra, hogy az érintetteket, vagyis a klubokat is vonják bele a döntési folyamatokba.”
A Grosics Gyula Kapusiskola szakmai vezetője, Rabóczki Balázs szerint a legfontosabb az, hogy a gyerekek, a szülők és az edzők mentalitása is megváltozzék. „Az elvakult apuka továbbra is minden követ megmozgat, hogy a fia a csapatban kerüljön. Jellemző az is, hogy ha esik az eső, felhív, lesz-e edzés. A gyerekek már tízévesen is köpködnek az iskolaudvaron, és csúnyán beszélnek. De hát mit várjunk tőlük, ha valóságshow-kat néznek a tévében? Az edzőkről se feledkezzünk meg: a tréningeken csak káromkodást és sértéseket hallok. Ez nem segíti a gyerekek fejlődését” – fejtette ki.
Az egykori kiváló kapus szerint a kiválasztással sincs minden rendben, de ez sem csak a játékosokra vonatkozik, hanem az edzőkre, s még a vezetőkre is. „Nálunk az a rendszer, hogy aki a pénzt hozza, mindenhatóvá válik, és azokat az embereket alkalmazza, akikhez barátság vagy családi kapcsolat fűzi. Sajnos ez már a tehetségkutatás során is sokat nyom a latba. És egyszerűen megbotránkoztató!” – kesergett.
Rabóczki úgy látja: a körülmények sem a legjobbak, mert nem egyenlő a mérce az élvonalbeli bázisok és a megyei csapatok utánpótlásában, márpedig így rengeteg tehetség elkallódik. „A falusi gyerekeknek is ugyanúgy meg kellene adni az esélyt. Jó dolog a tao, de az előnyeit szintén a nagy egyesületek élvezik igazán” – állítja.
„Sokat gondolkoztam, de sajnos nem találtam meg a három sarkalatos pontot – válaszolt kérdésünkre a Sándor Károly Akadémia edzője, Székely Zsolt. – Valószínűleg ennél összetettebb a probléma. Nyilván jobb lenne a futballunk hosszútávon, ha mindenki tudatos játéképítésre, labdakihozatalra tanítaná a gyerekeket. Ha az edzők nem rettegnének folyton a hibáktól, hanem hagynák a gyerekeket kikapni, ezáltal tanulni. De erre hogyan vesszük rá őket? Fogalmam sincs. És azt sem tudom, rá kell-e őket venni egyáltalán. Imádom azt, amit mi csinálunk az MTK-ban, de az a jó, ha mindenki maga ismeri fel, mi a helyes út. Különben is, a verseny arról szól, hogy aki jobban dolgozik, előrébb jut. Mindig vannak gyengébbek vagy egyszerűen másképp gondolkodók. Ez a piac sokszínűsége.”
A Kecskemét utánpótlás-igazgatója, Török László formabontó ötlettel állt elő. „Nemzetközi bajnokságokat szerveznék. Mondjuk nyolc-nyolc magyar és külföldi csapattal. Akár területi alapon. A fiam is focizik, és amikor külföldi csapat ellen játszik, mindig mondja: apa, nagyon gyorsan kellett dönteni a pályán. Aztán, amikor a legjobb magyarral kerül szembe, úgy érzi, rengeteg ideje volt ugyanerre” – árulta el.
A szakember a gyerekek mentalitásával sincs kibékülve, mert kishitűnek tartja őket, úgy véli, azonnal feladják, ha nem sikerül nekik valami. Meglátása szerint ezen folyamatos mentális tréningekkel lehetne változtatni. Harmadik intézkedésével pedig elérné, hogy az utánpótlásban csak a legkiválóbb edzők dolgozhassanak. „A tréningeken megfelelő vérmérsékletre, ritmusra, dinamikára van szükség. Kecskeméten is előfordul sajnos, hogy az edző karba tett kézzel nézi végig a foglalkozást, alig szólal meg. Ez nem edzésvezetés. Nyilván, nem egyszerű feladat a legjobbakat az utánpótlásba csábítani, mert mindenki élvonalbeli karrierről álmodozik, ezért meg kellene fizetni a trénereket” – vázolta.
Ezzel maximálisan egyetért a Magyar Futball Akadémia bajnoki mérkőzésen két éve veretlen edzője, Isa Gábor is. „Az U6 és az U12 közötti korosztályokkal foglalkozó edzőknek magasabb fizetést kellene adni, mert így csak olyanok mennek a gyerekekhez, akik egyébként alkalmatlanok erre a szakmára. Közben mindenki felfelé igyekszik, mert ott dől a pénz. Pedig a képzésben a kisiskoláskor a legfontosabb időszak. Ekkor tanul meg a gyerek mindent, később a kapuk bezárulnak. Akárhogy is dolgozol velük, az akadémiákon már nem lehet pótolni ezt a lemaradást” – magyarázta.
Isa ezen kívül minden megyében és Budapesten is létrehozna egy-egy utánpótlásközpontot, s kiválasztaná a húsz-húsz legügyesebb gyereket, akiket folyamatosan együtt versenyeztetne. „Így nem fordulna elő az, hogy Nyíregyházáról Zalaegerszegre, Debrecenből pedig Győrbe kerülnek az ígéretes srácok. Sok külföldi meccsre küldeném őket. Akadnak, akik erre azt mondják, hogy nincs négyszáz tehetséges gyerek országszerte. Szerintem ez nem igaz! Minderre már egészen kicsi kortól szükség lenne. A kisiskolások persze nem akadémiákon laknának, a megyén belül talán nem okozna akkora gondot a szállításuk a szülők segítségével vagy bérelt buszokkal” – morfondírozott.
A szakember mindemellett hangsúlyozta: az például semmit nem számít, hogy mióta nem kapott ki a csapatával, mert a játék minősége az igazán fontos. „Mindig azt kell nézni, hogy a csapat milyen szellemiséget képvisel? Milyen minőségű játékot mutat? Muszáj lenne megértetni mindenkivel, hogy az utánpótlásban kizárólag ez a fontos” – jelentette ki.
Amikor viszont arról faggattuk őket, hogy az általuk említett elképzelések a közeljövőben megvalósulhatnak-e, többnyire pesszimistán reagáltak.
