Balázs Krisztián többet várt magától a cottbusi nemzetközi utánpótlás-versenyen. Bár a tizenhárom éves tornász négy érmet szerzett, edzője, Nagy Zoltán szerint is lehetett volna jobb.
Pusztai Viola „Közepesen sikerült a cottbusi verseny” – Balázs Krisztián, az FTC serdülőkorú tornásza meglehetősen önkritikusan értékelte a német utánpótlás-versenyen nyújtott teljesítményét, pedig négy éremmel, közte egy arannyal tért haza.
Edzőjétől, Nagy Zoltántól persze mindjárt azt kérdezem: a tanítvány ennyire maximalista?
− Mindketten azok vagyunk. Nagyon jól felkészült a versenyre, de ahhoz képest, amit tud, gyengébben sikerültek a gyakorlatai, és ezt ő is érzi. Persze, örülünk az eredményeknek, és a verseny két napja alatt láttam tőle négy-öt remek gyakorlatot, de sokat rontott. Kicsit izgult, mert nemzetközi viadalon szerepelt, nem tudott annyira koncentrálni, elvonta a figyelmét a terem nagysága, a tömeg. A szezon első versenyén persze elfogadható teljesítményt nyújtott, de ahhoz képest, amit edzésen tud, elmaradt.
Balázs Krisztián és edzője Nagy Zoltán
Hogy pontosak legyünk, Kiki – ahogyan becézik – a saját korcsoportjában a harmadik helyen végzett egyéni összetettben, gyűrűn nyert, korláton második, lovon harmadik lett. Csakhogy éppen a legerősebb szerén, nyújtón mutatott be nagyon gyenge gyakorlatot, és talajon is rontott, miközben a leggyengébbnek tartott lólengésben meglepően jól szerepelt.
Tavaly is részt vett a cottbusi viadalon, akkor azonban az ujjsérülése megakadályozta abban, hogy megmutassa, mit tud. Edzője elmondta, évente két-három nemzetközi versenyen van lehetőségük részt venni, amelyeken megnézhetik, hol tart a nemzetközi mezőnyhöz képest. Ősszel még két külföldi verseny szerepel a naptárban, de csak a serdülő magyar bajnokság után.
A tizenhárom éves tornász tavaly egyéni összetettben és még három szeren nyert a hazai viadalon, idén legalább ezt az eredményt szeretné megismételni.
− Ha itthon versenyez, sokkal nyugodtabb, hiszen ismeri a mezőnyt, az esélyeit és a követelmény sem olyan magas, mint a nemzetközi viadalokon, azaz egyszerűbb gyakorlatot kell bemutatnia. Ilyenkor nagyobb az önbizalma is − tudjuk meg edzőjétől, aki hat éve dolgozik vele.
Krisztián tavaly óta magántanuló, de ahány órára csak tud, bejár az iskolába. Naponta két edzésen vesz részt, reggel két, délután három órát tölt a tornateremben.
Nagy Zoltán így jellemzi:
− A sportágra termett. Nem túl magas, ezért gyorsabban mozog, könnyebben hajtja végre a mozdulatokat. A fizikai adottságai is kiválóak: arányos a teste, az izomzata, és az ízületek lazasága is alkalmassá teszi a szertornára. Emellett megvan a kitartása és az akaratereje is, csak éppen abban a korban van, amikor lázadozik kicsit, makacsabb. De fogékony arra, hogy ha akadályba ütközünk, közösen találjunk megoldást. Sokszor edzés közben is leülünk, ha valami nem sikerült, akkor átbeszéljük, mit kellene másképp csinálni.
