A labdarúgást tudományos szempontok szerint vizsgáló CIES összeállításából kiderül, hogy Európában egyre kisebb arányban foglalkoztatják a klubok saját nevelésű játékosaikat. A visszaesés főleg a kontinens északi, nyugati és déli régióját érinti, keleten ugyanakkor – nem feltétlenül sportszakmai szempontok miatt – nőtt a szám.
Nagy-Pál Tamás Már megszokhattuk, hogy a svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) hónapról hónapra érdekes statisztikákat közöl a világ labdarúgásáról. A legutóbbi kimutatás alaposan meglepte az európai futball képviselőit, ugyanis kiderült belőle: a kontinens vizsgált 31 bajnokságban összességében drasztikusan csökkent a saját nevelésű játékosok foglalkoztatása.
Sallói Dániel
Az UEFA meghatározása szerint az számít a klub saját nevelésű sportolójának, aki 15 és 21 éves kora között legalább három szezont eltöltött az egyesületben. A 460 megvizsgált csapat keretében 2009-ben még átlagosan 23,1 százalék volt a saját nevelésűek aránya, mára ez a szám 19,7-re csökkent. A legnagyobb visszaesés éppen ott tapasztalható, ahol a klubok korábban a legjobban bíztak a sajátjaikban, vagyis Észak-Európában (33,3-ról 25,8 százalékra esett vissza az arány).
Keleten azonban merőben ellentétes tendencia figyelhető meg: egyetlen év alatt 5 százalékot nőve ebben a szezonban a keretek közel egynegyedét (22,3 százalék) alkotják a saját nevelésű ígéretek. A CIES szerint ez két oknak tulajdonítható: egyrészt a térséget sújtó gazdasági problémáknak, másrészt az orosz–ukrán konfliktusnak. Ehhez már mi tesszük, hogy Magyarországon hozzájárult a növekedéshez az MLSZ döntése is, miszerint anyagilag honorálja azokat a klubokat, amelyek fiatal és hazai nevelésű játékosokat szerepeltetnek.
Ennek köszönhetően az NB I jelenleg a harmadik ezen a listán: a keretek 29,5 százalékát saját nevelésűek adják, ennél csak Csehország (30,7) és Fehéroroszország (34) tud jobbat felmutatni. Érdekes, bár közel sem annyira meglepő, hogy a legalacsonyabb számokat a nyugati (14) és a déli (16) térség csapatai produkálják, vagyis a legerősebb bajnokságokban „használják” a legkisebb arányban a saját neveléseket – a spanyol bajnokság az egyetlen, ahol a szám legalább a 20 százalékot átlépi.
Ha csapatonként nézzük, akkor a fehérorosz Gomel elképesztő mutatóval vezet: a keret 92 százalékát alkotják saját nevelésű labdarúgók. A klub tradícióit ismerve azon már nem csodálkozunk, hogy a Bilbao a negyedik helyen áll 63 százalékkal.
A hazai rangsorban a Budapest Honvéd (54) vezet, ez a kontinensen az igen előkelő 16. helyre elég. A kispestieket az MTK (52) és a Debrecen (51) követi.Talán meglepő (talán nem), hogy a Puskás Akadémia Európában mindössze az ötvenkettedik, de még itthon is csak az ötödik 33,3 százalékos arányával.
Ezek a számok persze nem feltétlenül minősítik le vagy fel egy-egy klub utánpótlásképzését. Ezt jól mutatja a Partizan Belgrád esete. A szerb csapat az előbb említett listán nincs az első huszonnégyben, ugyanakkor jelenleg 78 (!) kinevelt labdarúgója játszik szerte Európában – mindössze 13 magában az anyaklubban, a többi másutt. A belgrádi egyesületet az Ajax (75 játékos, 11 a klubban, 64 máshol) és a Barcelona (62, 10, 52) követi; az első húszban nem található magyar csapat.
A CIES azt is megvizsgálta, hogy ebben a szezonban hány saját nevelésű játékos debütált a csapatokban: átlagosan 1,04. Ez a szám szintén a mi régiónkban a legmagasabb (1,31), míg délen (0,43) és nyugaton (1,09) a legalacsonyabb. Ukrajna – valószínűleg a háború miatt – vezet 2,29 debütálóval klubonként.
Magyarország is jól szerepel a listán, 1,42 csapatonkénti újonccal 8. helyezett Európában. Diósgyőrben négy, Újpesten három, Békéscsabán, Felcsúton, a Ferencvárosban és a Videotonban kettő-kettő, míg a Honvédban és a Haladásban egy-egy saját nevelésű labdarúgó mutatkozott be eddig.
Persze, a premier még nem minden, az is fontos, hogy a játékos mennyire tud megragadni az adott csapatban. A svájci Luganóban Mario Piccinocchi (20 éves) például gyorsan meggyőzte a szakmai stábot, hiszen a játékpercek több mint 80 százalékát a pályán tölthette. Itthon Sallói Dániel vezet ebben az összvetésben: az Újpest 19 éves támadója a kontinensen is a 17. helyen áll azzal, hogy a meccsek több, mint a felén a pályán volt.
Bobál Dávid
Érdekesség, hogy Bobál Dávid toronymagasan vezetné ezt a listát, hiszen gyakorlatilag minden meccset végigjátszott a Honvédban (egy alkalommal cserélték le időhúzó jelleggel, a hosszabbításban), ugyanakkor tavaly májusban csereként összesen nyolc percet már kapott egyetlen mérkőzésen, így már nem számít debütálónak.
A CIES az összeállítás végén a konzekvenciát is levonta: az európai klubok az eredménykényszer miatt egyre bátortalanabbak, ha fiatal játékosok szerepeltetéséről van szó, akik így nem tudják megfelelő tapasztalattal felvértezni magukat. Ugyanakkor ez jó hír a kelet-európai térségnek, ennek a folyamatnak tudható be ugyanis, hogy a sztárcsapatok is mind nagyobb számban szerződtetik a román, ukrán, szerb és horvát fiatalokat, hiszen már jelentős felnőtt rutinnal bírnak nyugati és déli kortársaikhoz képest.
Ez az a lehetőség, amit itthon is érdemes lenne megragadni. Ehhez persze mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy a Kleinheisler László képességű tehetségeket ne büntessük játékmegvonással azért, mert esetleg nem kívánnak olyan klubbal szerződést hosszabbítani, amely egyébként is többnyire csak a kispadot koptattatja a magyar tehetségekkel.
