Kirakat és ami mögötte van

Nem szerepeltek túl fényesen a korosztályos válogatottak az elmúlt években az Európa-bajnokság selejtezőin. Intő jel tehát: bár a felnőtt gárda – bő négy évtized után – kvalifikálta magát a kontinenstornára, az utánpótlásban változásra van szükség ahhoz, hogy a jövőben is részesei lehessünk hasonlóan nagyszerű élménynek.

Nagy-Pál Tamás Hurrá, a jövő nyáron Franciaországban nyaralunk! – gondolják most sokan velünk együtt, hiszen a magyar válogatott (címlapfotó: mlsz.hu) 1972 után ismét eljutott az Európa-bajnokságra. Csodás érzés, hogy a külföldi kedvenc kiválasztása helyett ezúttal azon agyalhatunk: milyen ellenfeleket kellene kapnia a válogatottnak ahhoz, hogy esetleg esélye legyen a csoportból a továbbjutásra.

Ugyanakkor az érthető öröm tudatában – sőt most még inkább – érdemes megvizsgálni: vajon azon kívül, hogy a siker végre pozitív irányba mozdíthatja el mifelénk a labdarúgás megítélését, szolgálhat-e bármilyen tanulsággal a jövőre nézve? Vagy még inkább: a közelmúltból akadnak-e arra utaló jelek, hogy a mostanihoz hasonló eredményt a jövőben is elérhet majd a felnőttválogatott? A kijutásnak ugyanis megvoltak az előjelei, s nem kizárólag az, hogy az UEFA huszonnégy csapatosra emelte az Eb-döntő résztvevőinek létszámát. Ott volt például 2008-ban az U19-es Eb és egy évvel később az U20-as vb: mindkettőről bronzéremmel tért haza a korosztályos válogatott. Ez a két siker előrevetítette, hogy előbb-utóbb a felnőtt gárda is révbe érhet. Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy Bernd Storck csapata az egyiptomi hősökre épült, de tény: közülük többen is részesei voltak a mostani sorozatnak. Gulácsi Péter, Simon Ádám és Korcsmár Zsolt például csak egy-egy alkalommal lépett pályára a selejtezőkön, de utóbbi éppen a bukaresti döntetlen alkalmávaé (1–1), s akár több meccsen is szerephez juthatott volna, ha nem szenved súlyos térdsérülést. Náluk jóval meghatározóbb szerepet töltött be Németh Krisztián, akit a korosztályos sikercsapat legnagyobb tehetségének tartottak. Hét meccset kapott a kvalifikációs sorozatban, mindkét norvégok elleni pótselejtezőn pályára lépett, összesen két gólt lőtt. Kicsit kilóg a sorból, de mindenképpen meg kell említeni ebben a felsorolásban Kádár Tamást, aki egyetlen mérkőzést hagyott ki, méghozzá az észak-írek elleni, vereséggel zárult hazai találkozót. Ő a védelem igazi vezérévé vált, ami igaz volt már rá a korosztályos válogatottakban is. Azonban az Eb-sikerből sérülés, míg az egyiptomi menetelésből akkori klubja, a Newcastle miatt nem vehette ki a részét. Az elmúlt hat évben már elkerülték a korosztályos gárdákat a hasonló sikerek. Egyetlen alkalommal játszottak utánpótlás Eb-n a magyarok, akkor is a rendező jogán, s az osztrákok meg a portugálok elleni vereségeket követően Izrael legyőzésével összejött az U20­-as vb-kvalifikáció. Bernd Storck éppen az új-zélandi tornán debütált a szövetség edzőjeként, és már ott megvillantott valamit a később rá jellemző szervezettségből: Észak-Korea legyőzésével a csoportból még összejött a továbbjutás. (Érdekesség: a német szakember ezen a tornán szavazott először bizalmat Nagy Ádámnak.)

Az idein kívül összesen kétszer állt a válogatott az U17-es Eb-részvétel küszöbén, csak a rosszabb gólkülönbség miatt nem sikerült az eljutás az akkor még csak nyolccsapatos döntőbe. Ezt leszámítva azonban még a közelében sem jártak a magyar csapatok a kontinenstornának. Jelenleg pedig már ott tartunk: hiába duplázták meg a fellépők számát, az U19-es gárda a csoportjának harmadik, míg az U17-es együttes annak az utolsó helyezettjeként búcsúzott már a selejtező első szakaszából, vagyis még az elitkörbe sem jutott el. A számok nyelvén ez azt jelenti: az U17-esek még a „legjobb 33, míg az U19-esek a „legerősebb” 29 gárda között sincsenek a kontinensen… Persze tudjuk, nem minden az eredmény, hiszen ebben az ínséges időszakban került ki a magyar utánpótlásból Nagy Ádám és Kleinheisler László is. Ugyanakkor egyelőre nem látszik a folytatás, vagyis fontos: véletlenül se dőljünk hátra, a korosztályos csapatokban mind válogatott, mind klubszinten komoly munkára és még komolyabb szemléletváltozásra van szükség. Még szerencse, hogy mindehhez gyorsan azt is hozzá tudjuk tenni: ennek koordinálása Bernd Storck feladata, hiszen a német tréner a felnőtt válogatott irányítása mellett a szövetség sportigazgatója is maradt, azaz olyasvalakire bízták rá a reformot, akit edző, játékos és szurkoló is támogat.

Magyarok a korosztályos Eb-selejtezőkön 2010: az U19-esek az elitkörben, az U17-esek a selejtező első szakaszában búcsúztak 2011: mindkét korosztály az elitkörben köszönt el 2012: mindkét gárda az elitkörig jutott, az U17-esek önhibájukon kívül, belga óvásnak köszönhetően, rosszabb gólkülönbséggel estek ki 2013: az idősebbek már az első szakaszt sem élték túl, a fiatalabbak ismét csak a rosszabb gólkülönbség miatt nem jutottak tovább az elitkörből az Eb-re 2014: az U19-esek a hazai rendezésnek köszönhetően döntősök voltak, az U17-esek az első szakaszban csoportutolsók lettek 2015: az U19-esek az első szakaszban még Azerbajdzsánt sem tudták megelőzni, az U17-esek az elitkör utolsó helyén végeztek 2016: az idei selejtezőkön mindkét korosztály leszerepelt, simán kiesett már az első szakaszban