Váltani, vagy mégsem?

Nagy port kavart a hír, miszerint Eleonora Romanova a jövőben az ukrán helyett orosz válogatottat kívánja erősíteni. A tizenhét éves ritmikus gimnasztikázó ügye több szempontból sem hétköznapi.

UP-info Nagyobb a füstje, mint a lángja, de ettől még nagyot szólt az ukrán ritmikus gimnasztikás Eleonora Romanova állítólagos országváltása. Bár az érintett a tényt még nem erősítette meg, egyelőre csak feltételezések hangzottak el, hogy orosz színekben folytatná a pályafutását, már most csúnya támadásokkal kell szembenéznie. Ukrajna és Oroszország nemcsak a politikában, de a tornaszőnyegen is csatában áll, a versenyzőik hagyományosan nem vesznek részt a vetélytárs által szervezett viadalokon, kivéve a világ- és Európa-bajnokságokat. Ennek megfelelően a Grand Prix-sorozat moszkvai nyitóállomásán sem szerepeltek az ukránok, legalábbis a szőnyegen egyet sem lehetett látni. Ellenben a helyszínen megjelent Romanova, aki még újévkor a családjához utazott, hogy együtt ünnepeljenek, majd azt követően nem tért vissza a válogatotthoz, és ennek okairól nem is értesítette a szövetséget. Az ukrán Szegodnja című lap az eset után arról számolt be, hogy információi szerint a kijevi Gyerjugina-iskola legígéretesebb tanítványa országot vált, és a jövőben orosz színekben indul.

A hír hatalmas port kavart, még akkor is, ha Romanova ezt nyugodtan megteheti. Egyrészt azért, mert a jelenleg szakadárnak számító luganszki régióban, Krasznodon városában született, a szakadár területekhez kötődő sportolók pedig eldönthetik, hogy Ukrajna vagy Oroszország színeit választják. Másrészt a nemzetközi szövetség szabályai is pontosan fogalmaznak: ha a két érintett szövetség meg tud egyezni az országváltásról, a versenyző azonnal versenyengedélyt kap a „fogadó ország" zászlaja alatt. Ha nem, akkor új állampolgárság megszerzésétől számítva egy évig nem versenyezhet. A sportoló és a szülei egyelőre hallgatnak, az orosz szövetség pedig nem kommentálta a híreszteléseket, de az tény, hogy Romanova jelenleg az orosz válogatott edzőkomplexumában, Novogorszkban edz. Először az ukrán szövetség sem reagált a hírre, majd hivatalos közleményben tudatta, habár nem érkezett hozzájuk „kikérő” és a nemzetközi szövetséghez sem nyújtott be a versenyző országváltási kérelmet, információik szerint valóban orosz színekben kívánja folytatni a pályafutását. Továbbá a szövetség mély csalódottságát, és teljes meglepetését fejezte ki a tizenhét éves lány döntésével kapcsolatban, miközben azt állította, hogy a 2015-ös stuttgarti olimpiai kvalifikációs világbajnokság egyéni összetett döntőjében sérülésre hivatkozva nem volt hajlandó szőnyegre lépni. Igor Zsdanov ukrán ifjúsági és sportminiszter kontrázott, aki szerint nem kizárt, hogy az oroszok ezzel a lépéssel kívánják meggyengíteni a legnagyobb vetélytársukat.  A politikus tulajdonképpen szabotázzsal vádolta meg Romanovát, no meg azzal, hogy a stuttgarti visszalépése miatt Ukrajna nem szerzett két olimpiai kvótát az egyéni versenyben – ami először esett meg. A visszalépés okait pontosan csak az érintettek tudják, de újabb tény: az ukránok a döntő napján sérülésre hivatkozva nem indították el versenyzőjüket. A lány egyébként csak a harmadik számú tornásza volt a válogatottnak, csakhogy a másodikként számon tartott, Viktoria Mazur nagyot rontott a kvalifikációban, így Romanova eléje került, de éppen csak elcsípte a még döntőt érő 24. helyet. Az ukránok csak abban az esetben szerezhettek volna két kvótát a riói olimpiára, ha mindkét versenyezőjük a tizenötben végez. A világbajnok Hanna Rizatdinova teljesítménye ahhoz bőven elég volt, de Romanovának másfél pontnyit kellett volna javulnia a döntőben az egyéni legjobbjához képest. Tehát reális esélye nem volt az ötkarikás játékokon való részvételre. Ráadásul, ha valóban nem volt hajlandó szőnyegre lépni, akkor miért nem kapott fegyelmi büntetést, miért utazott a csapattal novemberben Brazíliába?

Az országváltás elé egyébként az ukrán szövetség és a sportminiszter sem gördít akadályt, ha az orosz szövetség kifizet 2-5 millió amerikai dollár közötti képzési költséget. Máskülönben készek jogi útra terelni az ügyet. Csak szemléltetésképpen: atlétikában hét versenyző is békés úton váltott országot a nevelési költség megfizetése fejében, de az az összeg csupán 170 ezer dollárra, vagy még annyira sem rúgott. A labdarúgók esetében az UEFA évi 90 ezer euróban (99 000 dollárban) határozta meg a maximális nevelési költséget, tehát az ukrán tornaszövetség követelése teljesen irreális. Ha ez még nem lenne elég: amennyiben a lány valóban meg akarja lépni az országváltást, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy Oroszországban nagyságrendekkel nagyobb konkurenciával kell felvennie a versenyt, mint Ukrajnában. Nem titok, hogy Rizatdinova és Mazur lassan kiöregedik a sportágból, így Romanova rövid időn belül az elsőszámú versenyzővé léphetne elő. Az oroszok ellenben Novogorszkban olyan utánpótlásbázist építettek fel, amely ontja magából a jobbnál jobb versenyzőket, s a legnagyobb gondjuk az, hogy a világ három jelenlegi legeredményesebb ritmikus gimnasztikázója – Jana Kudrjavceva, Margarita Mamun, Alekszandra Szoldatova – közül kit hagyjanak ki az országonként kétfős ötkarikás limit miatt a riói csapatból. Ráadásul az utánuk következő három-négy versenyző is sokkal jobb eredményeket tud felmutatni az ukrán lánynál, így ő legfeljebb a hetedik-nyolcadik számú lenne. Az oroszok egyébként sem érdekük a honosítás, hiszen inkább elengedik más országokba a kiemelkedő képességekkel rendelkező tornászokat, akik nem tudnak bekerülni a világversenyeken szereplő csapatba. Bár az is igaz, hogy Novogorszkban a világ legjobb edzőivel, és a legmegfelelőbb körülmények között készülhetne, és az ukrán iskolával, valamint az oroszok segítségével akár a világ tetejére is felérhet. De nem lesz könnyű dolga, ha le akarja győzni a konkurenciát. Forrás: Marosi Gergely/nemzetisport.hu