Röpte a mélyből

Lisztérzékenység, mononukleózis, mandulaműtét – évek alatt is sok volna ennyi sokk, a most 19 éves Békefi Biankát azonban két hónap alatt érték el a betegségek. A budapesti teniszező mélyről jön vissza, a múlt héten Győrben aratott felnőttsikerével jelezve: most már igazán elemében érzi magát a pályán.

reb A hét végén meccslabdáról fordítva győzte le Nagymihályi Lucát Békefi Bianka a győri 10 ezer dollár összdíjazású felnőttverseny fináléjában. Nem a tenisz világában egyébként alacsony kategóriásnak számító viadalon aratott siker, vagy az azért járó 1132 dollár miatt jár három méterrel a föld felett Mák Tibor tanítványa: óriási gödörből kilábalva, kemény esztendőket követően érkezett a pozitív visszajelzés.

„Nagyon nehéz volt az elmúlt másfél-két év – kezdi a 19 éves játékos. – A sérülések, betegségek miatt összefolyik az idő, de az biztos: most sokkal jobban érzem magam. A teniszben apró dolgokon múlik siker vagy vereség, Mégis, elsősorban annak köszönhetem a győzelmet, hogy hosszú idő után először végre a pályán és azon kívül is igazán kiegyensúlyozott vagyok.” A vesszőfutás bő másfél évvel ezelőtt kezdődött: az akkor 17 éves lány folyamatosan gyengébbnek érezte magát, de hiába járt orvostól orvosig, nem tudták megállapítani, mi a baja. Hat hónap szenvedést követően, tavaly márciusban érkezett a diagnózis: mononukleózisa van. „Nem értettem, miért vagyok fáradt, ingerült, miért nem megy a játék, miért nincs kedvem edzésre járni – idézi fel a nehéz időszakot. – A környezetem sem tudta mire vélni a viselkedésemet, én pedig folyamatosan magamban kerestem a hibát, mit ronthattam el. Miután kiderült, mi a baj, már könnyebb volt, hiszen tudtam, tudtuk, mit kell tenni.” Csakhogy nem egy, hanem három problémával is szembe kellett néznie: előrehaladott lisztérzékenységet állapítottak meg, így gyökeresen átalakították a táplálkozását, ráadásul „ha lúd, legyen kövér”-alapon a régóta esedékes mandulaműtétet is megejtették. Bár az érettségi és a tanulás lefoglalta, aktív sportolóként az előírt, több hónapnyi ágynyugalom megviselte. „Július végén foghattam először ütőt a kezembe, és pokolian kemény kihívást jelentett újra felépíteni magam. Főleg fizikálisan, szinte a nulláról kezdtem. A sok megpróbáltatás ellenére igyekszem pozitívumokra gondolni: az a hét-nyolc hónap tudatosította bennem, milyen kivételes helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Mennyivel jobb érzés teniszezni, mint nem.” A motivációval tehát nincs gond, s a múlt hét alapján a játékkal sem. Persze tudja, kétszer-háromszor annyit kell dolgoznia, mint a kortársainak, hiszen a fejlődés szempontjából értékes hónapok maradtak ki. „Futok magam után” – érzékelteti mosolyogva a helyzetet. Jelenleg nem jegyzik a felnőtt-világranglistán, de a múlt héten szerzett 18 ponttal bőven az első ezer közé kerül a jövő héten (a kisebb tornák eredményeit rendre egyhetes átfutással jelenítik meg), ráadásul a napokban újabb győri 10 ezres tornán bizonyíthat. „Nekem és a többieknek is óriási segítség, hogy hazai környezetben játszhatunk. Kényelmesebb és olcsóbb, hiszen nem kell utazni, a család és a barátok buzdítanak a lelátóról. Ahhoz képest, hogy az első versenyüket szervezték a győriek, rossz szót sem mondhatok, minden remekül sikerült, s szerintem most sem lesz gond.” Békefi nem fogalmazott meg számszerű célokat a szezonra, egyszerűen – egyszerű? – szeretné kihozni magából a legjobbat. Különben pedig már a játék is ajándék.