Kézben a pálca

Nagy feladat hárulhat a 19 éves szerb Alekszandra Vukaljovicsra: Dajka Bettina sérülése után rá vár a Békéscsabai Előre felnőtt női kézilabdacsapatának az irányítása. A fiatal kora ellenére rutinos játékos – mint az kiderült a klubhonlapnak adott interjújából – készen áll a feladatra.

UP-info Sérülés sosem jön jókor, de Dajka Bettináé különösen rossz időpontban érkezett: a Békéscsabai Előre női kézilabdacsapatának irányítója keresztszalag-szakadást szenvedett, így gyakorlatilag az egész bajnokságra kidőlt. A helyére a 19 éves szerb Alekszandra Vukaljovics léphet a karmesteri poszton. A DVSC ellen, a bajnoki rajton elszenvedett 31-19-es vereség miatt nem érhette szó a játékát, hétszer is betalált. A klubhonlap még a mérkőzés előtt beszélgetett vele.

– Hogyan alakult a pályafutása? – Tizenegy évesen kezdtem kézilabdázni a Čačak csapatában, amelynek színeiben már nagyon hamar bemutatkozhattam a szerb első osztályban. Tizenöt évesen évesen kerültem Kikindára, ahol három szép és nagyon hasznos évet töltöttem, majd 2015-ben szerződtetett a Zork Jagodina, ahol már komoly feladatokat bíztak rám, s még nemzetközi kupában is játszhattam: a norvég Glassverket ellen léptünk pályára a Kupagyőztesek Európa Kupájában. A mostani a negyedik klubom. – Miért a Békéscsabát választotta? – Szerettem volna a szerb bajnokságnál erősebb sorozatban játszani, és a magyar élvonalnál nem nagyon van erősebb Európában. Ráadásul még „relatíve” közel is van az otthonomhoz, ami szintén fontos volt. Ezen belül pedig Békéscsaba földrajzilag még optimálisabb, hiszen nincs messze a szerb határtól. Ami pedig az első pillanattól különösen szimpatikus, hogy számítanak a fiatal játékosokra, ráadásul olyan szakember keze alatt pallérozódhatok (Skaliczky László – A szerk.), akitől nagyon sokat lehet tanulni. – Ha jól tudjuk, a sportok közül nem csak a kézilabda áll közel a szívéhez. – Valóban nem, nagyon szeretek röplabdázni, leginkább a strandröplabdát kedvelem. Természetesen csak hobbiból űzöm, fő hivatásként megmaradok a kézilabdánál. Ezen kívül van egy Beagle kutyám, akivel igyekszem sok időt tölteni, igaz, most még nem kísért el Békéscsabára, de remélem, hamarosan ő is követhet. – Külföldi irányítóként milyen beilleszkedni az új játékrendszerbe? – Meg kell szokni az új közeget, hiszen más országban, más kézilabdakultúrában kell játszani, de szerencsére nagyon sok segítséget kapok, mind a szakvezetés, mind pedig a csapattársak részéről. Fontos, hogy fiatalos csapatba érkeztem, és így könnyebben is ment a beilleszkedés. Persze a város is tetszik, bár még szokom az új környezetet. – Hivatalosan irányító, de gyakorlatilag az összes belső poszton tud játszani. – Az irányító pozíció mellett, ami a fő feladatom lesz itt Békéscsabán, a két átlövőposzton is otthonosan mozgok, sőt, jobbátlövőben kifejezetten szeretek játszani. Természetesen amilyen feladatot rám szab a szakmai vezetés, azt maximálisan próbálom végrehajtani. – Mit vár az évadtól? – Roppant erős bajnokságban kell helyt állnunk, és egy-egy sérülés igencsak megnehezítheti a dolgunkat. Bízom azonban a csapatban, úgy érzem, jó munkát végeztünk a nyáron, amelynek meg kell hoznia az eredményt. Amióta itt vagyok, azért dolgozom, hogy a velem szembeni várakozásnak megfeleljek, és persze minél sikeresebbek legyünk. Ezért is igyekszem az idényben minden meccsen a száz százalékot kihozni magamból.